Kritika: La cocina (Alonso Ruizpalacios) Kritika: La cocina (Alonso Ruizpalacios)

Konyha az egész világ

Alonso Ruizpalacios: La cocina

ÉRTÉKELD A FILMET!
La cocina
Alonso Ruizpalacios
2024

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 8 (1)

8
(1)

Szerinted?

0

A fesztiválközönség kedvenc szórakozása a versenyprogramokon való fanyalgás: ilyenkor születnek hatalmas megfejtések arról, hogy politikailag miért kerülnek be egyes alkotók, mások pedig miért szorulnak ki. Azért különösen szórakoztatóak ezek az eszmefuttatások, mert természetesen senkinek nincs hiteles információja a döntésekről – ám ettől persze még lehet igazság az össznépi fejtegetésekben, és tényleg elég érdekesen alakul a berlini pozíció a top fesztiválok világában.

Amíg a fő programot sok kritika éri, Carlo Chatrian, az idei fesztivál végeztével távozó művészeti vezető becsületreméltó gondossággal fejlesztette a mellékszekciókat, rendkívül sok kísérletező, konfrontatív film kaphatott így figyelmet például a Forum vagy az Encounters programban, emlékezzünk például utóbbiban a Műanyag égbolt tavalyi premierjére, ahol maga Chatrian vezette fel a filmet – mondhatni a szerelemgyerekei (voltak) ezek a szekciók. Ugyanakkor a legfontosabb kirakat, a  hivatalos versenyprogram (sőt: Hivatalos Versenyprogram) összességében sokszor túlságosan diplomatikus, korrekt filmeket vonultatott fel, miközben presztízsben és esztétikai minőségében érezhetően elmaradt a nagy riválisok, Cannes és Velence felhozatalától.

Egy Varietyben megjelent interjújában Chatrian úgy definiálta a tökéletes Berlinale-filmet, hogy legyen bátran kísérletező, mondjon valamit a világról, amiben élünk, de esztétikailag is legyen kiforrott. Alonso Ruizpalacios La cocina (A konyha) című filmje tökéletes illusztrációja ennek a kritériumnak, ráadásul frissességet is tudott hozni a versenyprogram filmjei közé, megcáfolva a fenti tételt, hogy csak unalmas, kiszámítható filmek jellemzik a kínálatot. A rutinos berlinálézóknak ismerősen csenghet Ruizpalacios neve, bérelt helye van a berlini programban: 2014-ben a Güerosszal, 2018-ban a Museóval, 2021-ben pedig a Zsarufilmmel jelentkezett. (Igen, ez utóbbi tényleg úgy hangzik, mint egy Szomjas György-epigon 90-es évekbeli, elfeledett trashfilmje, pedig valójában lenyűgözően érdekes, fikció és doku határán egyensúlyozó tanulmány Mexikóvárosról.) Elkoptatott a „mágikus realista” műfaji megjelölés, de Ruizpalacios világára igaz – (sokszor szó szerint a) leghúsbavágóbb társadalmi problémákról képes csodákon, hihetetlennek tűnő helyzeteken keresztül mesélni, mindig rendkívüli esztétikai eszköztárral. 

Újrajátszott rendőrmese – Alonso Ruizpalacios: Una película de policías / A Cop Movie / Zsarufilm

2022. január 29.

Alonso Ruizpalacios Netflixen debütált dokumentumfilmje a fikció és a valóság határait feszegeti, miközben újraforgatott etűdökkel mutatja be a két főszereplő múltjának fontosabb mozzanatait, illetve a mexikói rendőrlét sajátosságait. Egy adott ponton túl nehezünkre is esik eldönteni, hogy mit nézünk valójában: játék- vagy dokumentumfilmet.  

Olvasd tovább  

Ahogy láttuk, Ruizpalacios háromévente rukkol elő egy-egy új darabbal, menetrendszerűen érkezett tehát az idei Berlinale-versenyfilm, a La cocina, ami a brit drámaíró, Arnold Wesker 50-es évekbeli színdarabjának adaptációja, meglehetősen szabad feldolgozásban. London helyett New Yorkban járunk, a 49. utca egyik nagyüzemi éttermében, legtöbbször a pinceszinten működő konyhában. Weskernél még európai vendégmunkások, a filmben viszont főleg közép- és dél-amerikai bevándorlók  alkotják a konyhai stábot. A darab a brit free cinema filmjeinek (Keserű méz, A hosszútávfutó magányossága) színházi testvére; ezek hangsúlyosan itt és most (illetve ott és akkor) játszódtak – Ruizpalacios viszont mintha tuatosan ez ellen dolgozna: vonalas telefonon kommunikálnak a résztvevők, egyáltalán nem is tűnnek fel a mobilok a filmben, akár a 70-es években is lehetnénk – be is lengi Cassavetes szelleme a konyha minden szegletét (például azért is, mert fekete-fehér a film). 

Apropó fekete-fehér: komolyan aggódtam, hogy öncélű esztétizálásnak leszünk szemtanúi, és a La cocinából művészkedő ripacskodás lesz. Egyes formai játékaival tényleg elég vékony jégre merészkedik Ruizpalacios – például a fekete-fehér világba a dramaturgiai csúcspontokon csempész be színeket, de a lassítás eszközével is szemérmetlenül él, sőt elhomályosítja időnként a képet –, ám ezek végül mind megtalálják helyüket a film univerzumában. Ahogy nála megszokhattuk, itt is egymást követik a roppant valószerű, a szimbolikus és sokszor a varázslatos jelenetek: egyszerre újmarxista tanmese az osztálytársadalomról, lírai mozgóképfolyam a szerelemről és tűpontos látlelet alulnézetből a végletekig frusztrált amerikai társadalomról (például abból a banális helyzetből, hogy elromlik a Cherry Coke-automata, metaforát teremt a cukros lében térdig gázoló dolgozók képével).

A narráció fókuszaival is játszadozik a La cocina. A nyitójelenetben egy New Yorkba frissen megérkező, angolul egyáltalán nem beszélő lányt követünk a metrón, ez a film kevés külső jeleneteinek egyike. Vele együtt érkezünk – patkányok túrta szeméthegyeken át – a konyhába, ahol a véletlenek folytán munkát kap a valódi főszereplőnk, Pedro mellett (akit Ruizpalacios kedvenc színésze, Raúl Briones alakít). Innentől a fókusz végig rajta és a szerelmén marad. Őrült tempóban folyik a munka, nehéz elképzelni, hogy hogyan készülhet bármi ehető a gyártósoron. A másik főszereplő Julia (Rooney Mara), aki bűvész és szabad szellem, titokzatos – és épp elvetetni készül Pedróval közös gyereküket.

Lehet-e esély a boldogságra ebben a végletekig hajszolt világban? Át lehet-e lépni a korlátokat, hogy eljussunk a személyes szabadságunkig? Ahogy a „konyhás” filmekben és sorozatokban általában (a közelmúltból például a A menü és A mackó juthat eszünkbe), a konyha laboratóriummá válik, ahol az elnyomás, a hierarchia és a szabadság összefüggéseit modellezi Ruizpalacios, igazi filmművészeti vízióba csomagolva. Az ilyen vállalkozások adják a mozizás értelmét, a La cocina komplexitása, kifinomultsága máshol nem érvényesülhet olyan erővel, mint a nagyvásznon. És ez az előbbi kérdésekre is választ ad: amíg vannak ilyen szabad filmek, van esély a boldogságra.

Támogass egy kávé árával!
 
La cocina

La cocina

Színes filmdráma, 139 perc, 2024

Rendező:
Szereplők: , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

8 (1)

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Ennél csak jobb jöhet

    Színes vígjáték, 120 perc, 2023

    Rendező: Eric Toledano, Olivier Nakache

  • A kiméra

    Színes filmdráma, kalandfilm, vígjáték, 130 perc, 2023

    Rendező: Alice Rohrwacher

  • Godzilla x Kong: Az új birodalom

    Színes akciófilm, sci-fi, 114 perc, 2024

    Rendező: Adam Wingard

  • A Majomember

    Színes akciófilm, thriller, 113 perc, 2024

    Rendező: Dev Patel

  • Az első ómen

    Színes horror, 120 perc, 2024

    Rendező: Arkasha Stevenson

  • Polgárháború

    Színes akciófilm, filmdráma, háborús, 109 perc, 2024

    Rendező: Alex Garland

  • Szellemirtók: A borzongás birodalma

    Színes fantasy, kalandfilm, sci-fi, 99 perc, 2024

    Rendező: Gil Kenan

  • Back to Black

    Színes életrajzi, filmdráma, zenés, 2024

    Rendező: Sam Taylor-Johnson

  • Nasty

    Színes dokumentumfilm, sportfilm, 107 perc, 2024

    Rendező: Tudor Giurgiu, Cristian Pascariu, Tudor D. Popescu

Szavazó

Kinek a Criterion Closet Picks-videójára lennél kíváncsi?

Szavazó

Kinek a Criterion Closet Picks-videójára lennél kíváncsi?

Friss film és sorozat

  • Ennél csak jobb jöhet

    Színes vígjáték, 120 perc, 2023

    Rendező: Eric Toledano, Olivier Nakache

  • A kiméra

    Színes filmdráma, kalandfilm, vígjáték, 130 perc, 2023

    Rendező: Alice Rohrwacher

  • Godzilla x Kong: Az új birodalom

    Színes akciófilm, sci-fi, 114 perc, 2024

    Rendező: Adam Wingard

  • A Majomember

    Színes akciófilm, thriller, 113 perc, 2024

    Rendező: Dev Patel

  • Az első ómen

    Színes horror, 120 perc, 2024

    Rendező: Arkasha Stevenson

  • Polgárháború

    Színes akciófilm, filmdráma, háborús, 109 perc, 2024

    Rendező: Alex Garland

  • Szellemirtók: A borzongás birodalma

    Színes fantasy, kalandfilm, sci-fi, 99 perc, 2024

    Rendező: Gil Kenan

  • Back to Black

    Színes életrajzi, filmdráma, zenés, 2024

    Rendező: Sam Taylor-Johnson

  • Nasty

    Színes dokumentumfilm, sportfilm, 107 perc, 2024

    Rendező: Tudor Giurgiu, Cristian Pascariu, Tudor D. Popescu