Konyha az egész világ – Alonso Ruizpalacios: La cocina / A konyha

2024. február 25. – írta Deák Dániel

A fesztiválközönség kedvenc szórakozása a versenyprogramokon való fanyalgás: ilyenkor születnek hatalmas megfejtések arról, hogy politikailag miért kerülnek be egyes alkotók, mások pedig miért szorulnak ki. Azért különösen szórakoztatóak ezek az eszmefuttatások, mert természetesen senkinek nincs hiteles információja a döntésekről – ám ettől persze még lehet igazság az össznépi fejtegetésekben, és tényleg elég érdekesen alakul a berlini pozíció a top fesztiválok világában.

Balázs Béla politikai harcai a filmesztétika porondján

2021. július 20. – írta Könyü Árpád

[Esszépályázat 2021 – 3. hely] 2019-ben volt 70 éve, hogy elhunyt Balázs Béla a magyar filmtudomány nemzetközi szinten legismertebb alakja, és 2024-ben lesz 100 éve, hogy megjelent a főművének tekinthető A látható ember, mellyel hírnevét megalapozta. Balázs a korai filmnek érzékeny és éles szemű kutatója volt. A közelképről és a film aurájáról szóló gondolatai a mai napig érvényesek és a téma kutatói számára megkerülhetetlenek. A következőkben azt szeretném bemutatni, hogy a balázsi filmesztétika a kezdeti – kritikusai által felületesnek ítélt – marxizmusából hogyan változik át a szovjet tömb kultúrharcának céltáblájává.

A barátkozás lehetőségei – Kelly Reichardt: First Cow

2020. augusztus 21. – írta Jakab-Benke Nándor

A veterán függetlenfilmes rendezőnő ismét az oregoni vadnyugat hőskorszakába kalauzol el minket – és kíméletlenül rombolja azokat a mítoszokat, amelyeket John Ford, Anthony Mann és a többiek felépítettek.

Népszerűtlen mozi – Pasolini (játék)filmjei

2015. május 4. – írta Gregus Zoltán

Kétségtelenül szimpatikus állandóan perlekedő, baloldali alakja, aki a marxizmust Szókratésszel azonosítja, és ebből adódóan egyetlen ideológiával sem tudott teljes mértékig azonosulni. Úgy gondolta, hogy a művészet lázadás, és ez nemcsak a műveket jellemzi, hanem a művész életét is. Szinte minden filmjében van valami barbár lázadás a konformizmus ellen, ezért szerethető. Filmjeiben szerzői kézjegyét viseli magán markáns figuráinak megválasztása, történeteinek darabos összeszerelése, gyakran odavetett, remegő kamerája, azaz a filmnyelv egyéni látásmódra törekvő használata.