A korábbi évtizedek klasszikusaival szemben a kortárs alkotók biztosra mennek: kényes bioetikai kérdések mélyre ható feszegetése helyett inkább az érzékenyítést és az agitációt választják.
A címben említett esemény tér-idő koordinátái: Franciaország, 1963. Szomorú aktualitást ad a filmnek, hogy a világ számos pontján – a legfejlettebb régiókat is beleértve –, akár napjainkban is történhetne.
Amerikában az abortusz végletekig átpolitizált téma, ezért ritkán készül róla film, pláne olyan, amely a hitviták mögé néz, egyenesen a nők érzéseire, fájdalmára, tapasztalatára. Eliza Hittman ezt a hiányt pótolja, remekül: a Never Rarely Sometimes Always a jövő évi Oscar egyik slágerfilmje lehet.
Minden idők legnagyobb – legalábbis a világhír és szakmai elismerés tekintetében legjelentősebb – román filmsikere kapcsán sok szó esett az 1990 után indult fiatal román filmes generáció(k) utóbbi években tapasztalt európai diadalútjáról, arról a kulturális és kultúrpolitikai kontextusról, amely lehetővé tette egy rendkívül termékeny és kreatív szellemi közeg létrejöttét, majd fokozatos nemzetközi „expanzióját".
Kifinomult, mély emberismerettel, szociális érzékenységgel ábrázolt becsületes szegények, kedvesen esetlen munkások, kis emberi történetek világa elevenedik meg Mike Leigh minden filmjében. Legújabb, nagy fesztiválsikereket megért munkája, enyhe hangsúlybeli eltolódással ugyan, de ezt a sort folytatja.
Az abortusz kérdése neuralgikus pontja a modern társadalmaknak. Hazánkban is fel-, fellángolnak a viták akár parlamentáris szinten is, ám a probléma alapjára rávilágítani csak a személyes sorsokon, döntéseken, vállalásokon keresztül lehet.
A svéd Lasse Hallström Árvák hercege című filmje nemcsak képileg tetszetős alkotás. A rendező sikeresen teremti meg az egyensúlyt a jelenetek és a szereplők jelleme között is: minden a helyén van, a sztori, a képek, a ritmus, az üzenet.
