Kritika | Scott Frank: The Queen's Gambit / A vezércsel Kritika | Scott Frank: The Queen's Gambit / A vezércsel

Királynő a gyalogok között

Scott Frank: The Queen's Gambit / A vezércsel

ÉRTÉKELD A FILMET!
Vezércsel (The Queen's Gambit)
Scott Frank
2020

A Filmtett szerint: 7 10 1

7

A látogatók szerint: 9

9

Szerinted?

0

A Netflix legújabb sikerszériája egy olyan sportágba nyújt betekintést, ami nem látványos és még kevésbé mozgalmas; ennek ellenére könnyedén eléri, hogy lerágjuk a körmünket izgalmunkban, miközben két ember bábukat tologat egy táblán. Bár a főszereplők élete a sakk körül forog, A vezércsel a logikai készségekre építő sport közegén túl a hatvanas évek Amerikájának társadalmát is megmutatja.

Hosszú út vezetett odáig, hogy Walter Tevis 1983-as A vezércsel című regényéből megszülessen az év egyik legünnepeltebb minisorozata. Többek között Bernardo Bertolucci és Heath Ledger is megpróbálta nagyvászonra adaptálni, ám végül a Netflix szavazott bizalmat a sakk és a drogok körül forgó történetnek. A hollywoodi veterán Scott Frank (Különvélemény / Minority Report, Logan – Farkas, Mint a kámfor / Out of Sight) már a második minisorozatát készítette el a Netflix égisze alatt (az első a 2017-es Isten nélkül / Godless volt), ismét magára vállalva az összes epizód írását és rendezését. A vezércsel a klasszikus hollywoodi stílus és a modern témák ideális kombinációja, ami még egyértelműbbé teszi, hogy Anya Taylor-Joy (A boszorkány / The Witch, Széttörve / Split, Telivérek / Thoroughbreds, Emma) egyenes úton halad az A-listássá válás felé.

A kilencéves Beth Harmon (akit gyerekként Isla Johnston, kamaszkorától Anya Taylor-Joy alakít) egy katolikus árvaházba kerülve nehezen találja a helyét, amíg egy nap meg nem látja az intézet gondnokát (Bill Camp) fekete-fehér kockás táblán bábukat tologatni. A férfi némi unszolás után hajlandó bevezetni Beth-et a sakk rejtelmeibe, aki pillanatok alatt túlnő mesterén. Elképesztő képességei nem maradhatnak titokban, így hamarosan már a helyi középiskola egyik tantermében alázza le sorban a sakk-klub tagjait. Amikor örökbe fogadja őt egy házaspár, nem a sakk az egyetlen szenvedély, amit magával visz az új otthonába: a gyerekeket nyugtatókkal tömő intézménynek köszönhetően Beth képtelen létezni a hallucinogén zöld pirulák nélkül. Miközben a lány szélvész sebességével száguld felfelé a sakkbajnokságok ranglétráján, hasonló gyorsasággal zuhan lefelé az alkohol- és gyógyszerfüggőség spirálján. Nem az a legnagyobb kérdés, hogy a sakk vagy a drogok győzedelmeskednek-e Beth életében, hanem hogy létezhet-e egyáltalán az előbbi az utóbbi nélkül?

Frank a sportfilmek narratíváját felhasználva aknázza ki a sakk mozgóképre adaptálásában rejlő lehetőségeket. Mivel a sakk lényegében az elmék viadala, nem éppen egy látványos sportág, ráadásul a hagyományos sportokkal ellentétben az átlagnéző nehezen teszi össze, hogy éppen ki áll nyerésre. A vezércsel mérkőzései mégis feszültek és vizuálisan izgalmasak: ugyan a sakkprofikat leszámítva senki nem fogja felfogni a lépéseket, de azt hamar megtanulja mindenki, hogy ha Anya Taylor-Joy ujjait az álla alatt összekulcsolva belenéz ellenfele szemébe, hamarosan vér fog folyni. A sportfilmek másik elkerülhetetlen eleme, a változatos játékosok sem hiányozhatnak, élükön két egykori gyereksztárral: a Harry Potter-filmek Dudley Dursley-jeként ismert Harry Melling és az Igazából szerelem (Love Actually) hősszerelmes dobosa, Thomas Brodie-Sangster csodásak a Beth-et először arrogánsan alábecsülő, majd később segítő sakk-királyok szerepében. Bár a lényegében szuperképességekkel rendelkező zsenik alapvető vonzerejük ellenére kezdenek kissé elcsépelté válni a filmművészetben, A vezércsel erénye, hogy az individualizmus és az önerőből sikerre törő ember hamiskás mítoszának ünneplése helyett pont azt mutatja meg, hogy a tehetség és az adottságok csak ideig-óráig elegendőek, ha nincs mögöttük szorgalom, önkritika és alázat. A sakk ugyan nem csapatsport, mégis hangsúlyos szerepet kap sorozatban a közösség támogató ereje is.

A hatvanas évek Amerikájában járunk, a sakkvilág két fő jellemzője pedig az, hogy szinte csak férfiak űzik profi szinten, és a Szovjetunió játékosai legyőzhetetlenek. A hidegháború közepén és a feminizmus második hullámának hajnalán játszódó sorozat túlmutat egyetlen zseni történetén, a társadalmi-politikai háttér viszont pont attól lesz igazán magával ragadó, hogy Frank nem akarja a szánkba rágni azt. Nem kell külön elmagyarázni, hogy miért van óriási jelentősége egy orosz-amerikai mérkőzés kimenetelének és nincsenek hangzatos monológok arról, mennyire nehéz Beth-nek áttörni a sakk üvegplafont. A női szerepek változása ettől még kézen fogható, főként Beth és az őt körülvevő nők kontrasztjában, kezdve a lány két, a háziasszonyi szerepbe egyaránt belerokkanó anyjával. Beth szülőanyjáról viszonylag keveset tudunk meg azon túl, hogy ő is matekzseni volt és súlyos depresszióval küzdött. A zongoraművészi álmait soha be nem teljesítő örökbefogadó anyja is hasonló cipőben jár, csak nála a depresszió alkoholizmussal társul. Marielle Heller az utóbbi pár évben ünnepelt rendezővé vált A tinilány naplójával (The Diary of a Teenage Girl), a Megbocsátasz valahá?-val (Can You Ever Forgive Me?) és A kivételes baráttal (A Beautiful Day in the Neighborhood), most viszont visszatért színésznői gyökereihez, csodálatosan rezignált alakítást nyújtva a Beth-et örökbefogadó Almaként, akit nem lehet egyértelműen jó vagy rossz szülőként elkönyvelni. A férfiak jönnek-mennek Beth életében, de az Almával való kapcsolata meghatározó a félig néma gyerekből öntudatos felnőtté válásában.

A vezércsel női szereplőit rendre magukra hagyják a férfiak, ha pedig véletlenül mégis sikerül az amerikai mintának megfelelő családot alapítaniuk, a babakocsi alól kikandikáló italboltos szatyor jelzi, hogy talán mégsem feltétlenül ez jelenti a nők számára a kiteljesedést. Mindeközben Beth valami olyat csinál, ami ekkoriban meglehetősen ritka: karriert épít ki, aminek köszönhetően saját magát tartja el, teljes szabadsággal élve életét. A szabadsággal persze egy nagy adag önszabotázs is jár, de legalább maga hozhatja meg a rossz döntéseket. Két másik karrierépítő nőt is felvonultat a sorozat Beth generációjából, de a francia modell Cleo (Millie Brady) és a jogi pályára készülő Jolene (Moses Ingram mindenki elől ellopja a show-t, lehet ezért szerepel fájdalmasan keveset) számára jóval nehezebb az emancipáció, mivel nem élvezhetik zsenialitással járó privilégiumot.

A hatvanas évek társadalmi kritikája mellett a sorozat nyakon van öntve egy jó nagy adag nosztalgiával is. A látvány- és kosztümtervezők a Mad Menhez méltó részletgazdagsággal alkották újra hatvanas éveket, amiben megfér egymás mellett a fehérkerítéses amerikai álom esztétikája és az ellenkultúra lázadó stílusa. A sakkistennő mellett stílusikonná váló Beth ruhatáráról – ami a lelkiállapotát is mindig tükrözi – külön ódákat lehetne zengeni, a Douglas Sirk-melodrámák által inspirált élénk színvilág pedig még hangsúlyosabban idézi meg a korszakot.  A retro hangulat és a sportfilmes elemek kifejezetten „darálhatóvá” teszik a sorozatot, ám nem kerülheti el a minisorozatoknál rendszeresen felmerülő kérdést, hogy nem lett-e volna elég ezt a történetet egy nagyjátékfilmben elmesélni? Minden erénye ellenére A vezércsel nem indokolja meg teljes mértékben a hétórás játékidőt: a szereplők jelleme nincs sokkal árnyaltabban kidolgozva, mint egy átlagos játékfilmben, és a sakk sem tud a századik mérkőzésnél is érdekfeszítő maradni – ezt valószínűleg Frank is érezte, amikor a sokadik résznél már az osztott képernyőt és a videoklipes vágást is bevetette az izgalom fenntartása érdekében. 

A karakterkidolgozással is akadnak problémák: Frank csupa izgalmas figurát vonultat fel, de senkit sem ismerünk meg igazán, beleértve a főszereplőt. Hét óra után sem kerülünk közel Beth-hez, aki kissé ellentmondásosan egyszerre traumákkal terhelt és csekély érzelmi intelligenciával rendelkező zseni, illetve magnetikus erővel bíró, szellemességével és szépségével mindenkit azonnal meghódító díva. A drogokkal való kapcsolata sem egyértelmű, a függőség lélektanába való beleásás helyett inkább csak kriptonitként szolgálnak a pirulák, hogy azért mégse legyen annyira könnyű Beth számára a győzelem. Ám Anya Taylor-Joy karizmája és a katartikus finálé segít elfeledtetni a hiányosságokat: A vezércsel ugyan lehetne rövidebb vagy mélyebb, ettől még remek szórakozás.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
A vezércsel

A vezércsel

Színes filmdráma, 393 perc, 2020

Rendező:
Szereplők: , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

7

A látogatók szerint:

9

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Tőrbe ejtve: Az üveghagyma

    Színes bűnügyi, thriller, vígjáték, 139 perc, 2021

    Rendező: Rian Johnson

  • Guillermo del Toro: Pinokkió

    Színes animációs film, fantasy, musical, 117 perc, 2022

    Rendező: Guillermo del Toro, Mark Gustafson

  • Bardo

    Színes filmdráma, vígjáték, 159 perc, 2022

    Rendező: Alejandro González Iñárritu

  • M3GAN

    Színes horror, sci-fi, 102 perc, 2022

    Rendező: Gerard Johnstone

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Az ember, akit Ottónak hívnak

    Színes filmdráma, vígjáték, 126 perc, 2022

    Rendező: Marc Forster

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu

  • A gép

    Színes akciófilm, thriller, 107 perc, 2023

    Rendező: Jean-François Richet

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Friss film és sorozat

  • Tőrbe ejtve: Az üveghagyma

    Színes bűnügyi, thriller, vígjáték, 139 perc, 2021

    Rendező: Rian Johnson

  • Guillermo del Toro: Pinokkió

    Színes animációs film, fantasy, musical, 117 perc, 2022

    Rendező: Guillermo del Toro, Mark Gustafson

  • Bardo

    Színes filmdráma, vígjáték, 159 perc, 2022

    Rendező: Alejandro González Iñárritu

  • M3GAN

    Színes horror, sci-fi, 102 perc, 2022

    Rendező: Gerard Johnstone

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Az ember, akit Ottónak hívnak

    Színes filmdráma, vígjáték, 126 perc, 2022

    Rendező: Marc Forster

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu

  • A gép

    Színes akciófilm, thriller, 107 perc, 2023

    Rendező: Jean-François Richet