Csodabogár – David Schalko: Kafka

2024. augusztus 14. – írta Erőss Réka

A hollywoodias konyhapszichológia helyenkénti túlzásait leszámítva a Kafka című minisorozat sikeresen veszi az életrajzi drámák akadályait, és képes maradandó élményt nyújtani a művészfilmeken és a Netflixen nevelődött közönség számára egyaránt.

Grandiózus zenekari tuss egy páratlan életműhöz – Francis Ford Coppola: Megalopolis / Megalopolisz

2024. május 19. – írta Jakab-Benke Nándor

A legendás Francis Ford Coppola utolsó(nak szánt) filmjét hiba lenne nem ars poeticaként nézni.

Ismeretlenek nélküli egyenlet – Anna Novion: Le théorème de Marguerite / Marguerite, a számok szerelmese

2024. május 14. – írta Erőss Réka

Képzeljünk el egy lányt, aki nem tud matematika nélkül élni. Képzeljünk el egy róla szóló filmet. A képlet elsőre izgalmasnak tűnik, a végeredmény azonban könnyedén kiszámítható.

„Ábécésorrendbe teszed a színeket? Így nem látom át az egészet” – Oliver Hirschbiegel: Der Maler / A festő

2022. június 18. – írta Zakariás Ágota

Film-nem-ajánló következik a TIFF egyik vadiúj szekciójából, a Larger than Life-ból.

Királynő a gyalogok között – Scott Frank: The Queen's Gambit / A vezércsel

2020. november 17. – írta Rácz Viktória

A Netflix legújabb sikerszériája egy olyan sportágba nyújt betekintést, ami nem látványos és még kevésbé mozgalmas; ennek ellenére könnyedén eléri, hogy lerágjuk a körmünket izgalmunkban, miközben két ember bábukat tologat egy táblán. Bár a főszereplők élete a sakk körül forog, A vezércsel a logikai készségekre építő sport közegén túl a hatvanas évek Amerikájának társadalmát is megmutatja.

Nem a te hibád! – Gus Van Sant: Good Will Hunting (1997)

2020. november 7. – írta Kriston Attila

Milyen arányban van szerepe a genetikának és a neveltetésnek egy személyiség kialakulásában? Mennyire határozzák meg az egyén lehetőségeit születésének és gyermekkorának körülményei? Mit kezdhetünk a gyermekkori traumáinkkal, vagy akár azokkal, amik később, felnőttként érnek minket? Ki lehet-e törni a gyermekkorunk által meghatározott szerepkörökből, képesek leszünk-e felnőni a „feladathoz”? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ a Good Will Hunting. 2020-ban néhol nem túl politikailag korrekt módon, jó sok sztereotípiával, mégis olyan nagy szívvel, ami miatt kénytelenek vagyunk mindezeket elnézni neki.

Zseni, mélység nélkül – Salvador Simó: Buñuel en el laberinto de las tortugas / Buñuel a teknősök labirintusában

2019. december 2. – írta Galaczi Zsófia

Az animált életrajzi- és/vagy dokumentumfilmek egy viszonylag szűk rétegterületét képezik az animáció műfajának, bár korántsem olyan ritkák, mint gondolnánk: csak az idei, 32 tételes Oscar-shortlisten három ilyen zsánerű alkotás is található. Ezek közül a 17. budapesti Anilogue animációs maraton egészestés versenyprogramjában műsorra tűzött Buñuel a teknősök labirintusában a megosztó spanyol rendezőóriásnak, Luis Buñuelnek állít emléket.

Nem ezeket a hóembereket kerestük – Tomas Alfredson: The Snowman / Hóember

2017. október 12. – írta Polák Zsóka

Fassbender túlméretezett zöld kabátjában hamarabb olvasztja meg a hóemberek szívét, mint a miénket. Izgalmas, de átlagos thrillert kanyarítottak Jo Nesbø regényéből, attól viszont nem kell félni, hogy idén Halloweenkor mindenki hóembernek fog öltözni.

Egy meg egy, az semmi – Peter Greenaway: Eisenstein in Guanajuato / Eisenstein Mexikóban

2015. november 16. – írta Ritter György

Greenaway 2007-es Éjjeli őrjárat (Nightwatching) című rendhagyó Rembrandt-filmportréjában a festő kultikus képéből épített fel egy egész művészportrét, miközben képrejtvényt is feladott nézőinek azzal az intéssel, hogy korunk vizuális szennyezésében érdemes újra a képek mögé látni. A barokkmániás angol rendező új víziója hasonló képlettel kecsegtet: a szovjet montázspápa, Szergej Eisenstein egy sanyarú sorsú, 30-as évek elején zajló mexikói forgatását boncolgatja. De vajon egy újabb kudarcos műből kibontott művészetesztétika, vagy csak az egzotikum érdekelte a rendezőt?

Egy csodálatos elme ragyogása – James Marsh: The Theory of Everything / A mindenség elmélete

2015. január 23. – írta Buzogány Klára

Az életrajzi film műfajára leselkedő legnagyobb csapda az, ha az utómunka végére nem lesz belőle több, mint egy mozgóképpel illusztrált, némi díszlettel-jelmezzel megtámogatott lexikoni szócikkely. A mindenség elmélete még ilyen sincs: a Wikipédiáról többet lehet megtudni korunk egyik legragyogóbb fizikusáról, Stephen Hawkingról, mint ebből a filmből – bár mentségére szóljon, hogy nem onnan, hanem Hawking exfeleségének (ön)életrajzi könyvéből (Jane Hawking: Travelling to Infinity: My Life with Stephen, 2008) ihletődött. Meglepő mindez egy olyan rendezőtől, aki életrajzi filmmel (Man on Wire / Ember a magasban) nyert nemrég (hat éve) Oscart – igaz, hogy dokumentumfilmes kategóriában.