Pirulát Algernonnak – Neil Burger: Limitless / Csúcshatás

2011. március 29. – írta Jakab-Benke Nándor

A „mi lenne ha...”-mesék gyerekkorunk kedvenc történetei voltak, mert a fantázia nyargalásának csak a lámpaoltás szeghette szárnyát, s az is csak ideiglenesen. Filmre átültetve viszont valamiért nem működnek annyira. Talán pont azért, mert a mesét mi képzeljük el, nem egy rendező és stábja autoriter, szinte diktatorikusan ránktukmált képeit kell fogyasztanunk.

A zseni árnyéka – Safy Nebou: L'autre Dumas / Dumas

2010. október 18. – írta Vízkeleti Dániel

A Dumas fogadtatása érdekes kérdést vet fel: nevesül, hogy milyen előélete van annak a filmnek, amely az ünnepek sültpulyka-szagú délutánjainak kihagyhatatlan kellékeként a tévéképernyők műsorán találja meg és teljesíti be küldetését – akár hosszú évtizedeken keresztül?

Érzelmes utazás – Barry Levinson: Rain Man / Esőember, 1988

2010. május 14. – írta Buglya Zsófia

Az 1988-as év legjobb filmjét az alábbi 5 jelölt közül választották ki az Amerikai Filmakadémia tagjai: Az alkalmi turista (r: Lawrence Kasdan), Dolgozó lány (r: Mike Nichols), Lángoló Mississippi (r: Alan Parker), Veszedelmes viszonyok (r: Stephen Frears) és Esőember (r: Barry Levinson). Választásuk ebből a nem annyira korszakos, inkább tehetséges mestermunkákat felvonultató mezőnyből Levinson érzelmes meséjére esett.

Összművészfilm – Francis Ford Coppola: Tetro

2010. május 11. – írta Jakab-Benke Nándor

A világhírű zseni-apu árnyékában felnövő gyerekek gyötrelme nem túl friss téma; a színházat, irodalmat, táncot és még sok egyebet egy összművészeti csokorban piros pántlikával átkötöző film ötlete talán még régebbi; az öregedő, de rég elveszett hangját mintha megtalálni tűnő Coppola azonban magáévá – és érdekessé – tudja tenni a tartalmat és a formát is.

Ahogy esik, úgy suppan – Woody Allen: Whatever Works

2009. december 2. – írta Verpeléti András

Miután Woody Allen „elköltözött” Manhattanből, gyakorlatilag világossá tette, hogy ezentúl máshol készít másféle filmeket. Ezen mindenki felháborodott, és azonnal elátkozta a rendezőt. Ezek után kiderült, hogy a Match Point – bár kétségkívül más, mint a korábbi filmjei – érett és mesteri alkotás, a Vicky Cristina Barcelona pedig végleg elintézte, hogy a Woody-rajongók újra kihúzhassák magukat.

Gondolatok és patronok – Ron Howard: A Beautiful Mind / Egy csodálatos elme

2002. május 15. – írta Köves Gábor

Ha úgy tekintünk az Oscar-ceremóniára, mint Hollywood tiszteletadására Hollywood előtt, márpedig az ésszerűség ezt diktálja, tehát ha elfogadjuk, hogy az Oscar-díj afféle belterjes családi ügy, akkor bátran állíthatjuk, hogy az Egy csodálatos elme méltán nyerte el az idei gálán a díjak többségét (legjobb film, rendezés, női mellékszereplő, adaptált forgatókönyv).

Túlbiztosított film – Gus van Sant: Finding Forrester / Fedezd fel Forrestert!

2001. április 15. – írta Köves Gábor

Nem túl távoli, s ezért talán idejekorán előhívott emlékeket idéz a Fedezd fel Forrestert! Elsősorban a közkedvelt Holt költők társasága, másodsorban a Forrestert is jegyző Gus Van Sant előző, Oscar-díjjal minősített filmje, a Good Will Hunting ködlik fel a dörzsölt mozibajáró emlékezetében. A függetlenként indult Van Sant (lásd Drugstore Cowboy) a már említett Good Will Huntinggal elnyerte a stúdiók művészi szempontból életveszélyes bizalmát, s úgy tűnik hosszú távú munkakapcsolat köttetett munkáltató és munkavégző között, melynek első gyümölcse a Fedezd fel Forrestert!