Jean-Pierre és Luc Dardenne: Deux jours, une nuit / Két nap, egy éjszaka Jean-Pierre és Luc Dardenne: Deux jours, une nuit / Két nap, egy éjszaka

Átélhetőség a minimalizmus oltárán

Jean-Pierre és Luc Dardenne: Deux jours, une nuit / Két nap, egy éjszaka

ÉRTÉKELD A FILMET!
Két nap, egy éjszaka
Luc Dardenne, Jean-Pierre Dardenne
2014
Két nap, egy éjszaka

Két nap, egy éjszaka

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 9 10 1

9

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Luc és Jeanne-Pierre Dardenne legújabb filmje ugyan következetesen tartja magát a belga szerző- és testvérpáros életművének érdeklődési köréhez és filmnyelvi stílusához, korábbi filmjeikhez mérhető hatást mégsem vált ki. Sőt, a Két nap, egy éjszaka középszerűségét pont a szikár és távolságtartó minimalizmus alapozza meg.

A film az életmű korábbi darabjaihoz hasonlóan az alsó-közép/munkásosztályból válogatja szereplőit és konfliktusait. A Két nap, egy éjszaka főhőse Sandra, aki pár hónapos betegszabadságát követően szeretne újra munkába állni a gyárban, ahol depressziója előtt évekig dolgozott. Azonban a vállalat nem kívánja visszavenni – a válság miatt ugyanis nincs elég pénz a dolgozók bónuszaira és még egy ember alkalmazására is. A főnöke ad még egy esélyt a megalázott nőnek: ha egy hétvége alatt meggyőzi kollegáit, hogy mondjanak le az év végi extra fizetésről, akkor megtarthatja állását. Ezzel kezdetét veszi Sandra kálváriája: munkájának visszaszerzéséért vívott küzdelme egyben saját korlátainak és gyengeségeinek legyőzésévé válik, melynek valódi tétje, hogy hétfőn emelt fővel nézhessen feletteseinek szemébe.

Kép a Két nap, egy éjszaka című filmből

A szerzőpáros a női sorsok és a szociális problémák lelki vetülete iránti érzékenysége nem ebben a filmben mutatkozott meg először: az alkotás központi konfliktusa szoros párhuzamot mutat Dardenne-ék egy korábbi – az első Arany Pálmát bezsebelő – filmjével, az 1999-es Rosettával. Címszereplője számára – Sandrához hasonlóan – a munkahely és a megélhetés elvesztése jelenti a személyes, lélektani válság ha nem is kiindulópontját, de erős katalizátorát. Mintha ezen nők számára az állás a belső egyensúly kulcsa is lenne, a publikus szférában való helytállásuk önmaguk és sorsuk igazolása az anyagi biztonságon túl. Csak míg Rosetta egy kamaszlány szertelenségével fut a végzetébe, addig Sandra a depressziója ellenére is érett nőként hoz önálló és maradéktalanul jóváhagyható morális döntést a film zárlatában. Ezáltal a Két nap, egy éjszaka befejezése sokkal pozitívabb érzést hagy a nézőben.

Kép a Két nap, egy éjszaka című filmből

Persze ehhez a film központi gondolatköre is igyekszik hozzátenni: a munkáért való harc egyes stációin keresztül Sandra saját magával – és a még mindig jelen lévő betegségével – küzd meg. Ennek értelmében a filmi konfliktushelyzet kiindulópontját jelentő munkahely visszaszerzése egy idő után némiképp súlytalanná válik, a valódi tét a személyiség talpra állása és az önbecsülés visszaszerzése lesz. Kár, hogy ez az érdekes felvetés ugyanúgy nem kárpótol a másfél óra unalomért, mint a film plusz erkölcsfilozófiai töltete, mely a pénz és a felebaráti szeretet közötti döntés súlyát igyekszik megragadni a kollegák oldalán – Dardenne-ékhez mérten steril távolságtartással és pont ezért hatástalanul.

A szikár minimalizmus sajnálatos módon a Két nap, egy éjszaka narrációját is bekebelezi: a tizenhat munkatárs meggyőzésére felfűzött történetfonal kínosan önmagát ismételgeti, még tovább lassítva az amúgy is hosszan kitartott, kézikamerás jelenetekkel operáló alkotást. Sajnos a monotonitáson a teljesen érdektelenre formált mellékszereplők sem sokat segítenek: egy-egy epizód erejéig kapnak csak teret, személyiségük alig közvetítődik a néző irányába, és noha társadalmi státuszuk érdekességét lebegteti a film (pl. afrikai bevándorlók), ezt sem fejti ki.

Kép a Két nap, egy éjszaka című filmből

Ráadásul Dardenne-ék idei alkotásával szembeni elvárásokat nem csupán az eddigi életmű sikerei és az Arany Pálma-jelölés alapozta meg, hanem az is, hogy a főszerepet – tőlük szokatlanul – egy világsztárra, az Oscar-díjas francia szépségre, Marion Cottilard-ra bízták. Ő Sandrává lényegülvén természetesen elveszti díva-énjét, azonosul a depressziós, alsó-középosztálybeli családanya szociális válsággal is megspékelt problémáival, miközben kifejezetten élvezhető összhangban működik a filmbéli partnerét alakító – és a Dardenne fivérek filmjeiben gyakran szerepeltetett (Srác a biciklivel, Lorna csendje, A gyermek, Rosetta) – Fabrizio Rongione-val. Cotillard játéka mégsem teljesen átélhető, és ez is a távolságtartó minimalizmus rovására írható: a közeliek hiánya miatt nem hatolunk a főhős lelkéig, válsága sterilen lebeg a Két nap, egy éjszaka munkásvilágában.

Kép a Két nap, egy éjszaka című filmből

Hiába tehát szociális és lelki problémák iránti érzékenység csírája és morálfilozófiai mögöttes tartalom lehetősége, a Dardenne fivérek közkedvelt és emblematikus minimalista stílusa ezúttal fordítva sült el: egy unalmas alkotás lett a Két nap, egy éjszaka. Kár érte.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Két nap, egy éjszaka

Két nap, egy éjszaka

Színes filmdráma, 95 perc, 2014

Rendező: ,
Szereplők: , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

9

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller