Közös többszörös – Pong Dzsunho (Bong Joon-ho): Mickey 17

2025. március 4. – írta Lubianker Dávid

A Mickey 17 sci-fi szatírája számos kortárs jelenségre reflektál, Pong Dzsunho (Bong Joon Ho) groteszk burleszkbe oltott társadalomkritikája azonban egyik témában sem képes elmerülni: az Oscar-díjas forgatókönyvíró-rendező ezúttal elgondolkodtató felvetések helyett mindössze aktuálpolitikai gegözönt zúdít közönségére.

Kortárs történet archív felvételekkel – Pietro Marcello: Martin Eden

2020. augusztus 1. – írta Zsizsmann Erika

A mozgókép iránti rajongás és a kisemberek iránti szeretet sugárzik Pietro Marcello Jack London-adaptációjából, a Martin Edenből, amely az archív felvételek kreatív használatával, a történelmi korszakok bátor keverésével helyenként egészen magával ragadó.

Margaret Thatcher nevet a sírjában – Ken Loach: Sorry We Missed You / Sajnáljuk, nem találtuk otthon

2020. február 2. – írta Szilágyi-Szász Ákos

Az élő rendezőlegenda Loach felkerekedik, hogy dörömböljön a brit ajtókon, jelezve: csomagot hozott, olyan csomagot, amit a legtöbben nem akarnak átvenni sem, és látni sem.

A méltóság nevében – Ken Loach: I, Daniel Blake / Én, Daniel Blake

2016. november 30. – írta Sándor Anna

Ken Loach megérdemelten kapta meg másodjára is az Arany Pálmát Cannes-ban. Az Én, Daniel Blake szívszorító látlelet arról, hogyan törik meg egy élet a lelketlen rendszer bürokratikus útvesztőiben.

Átélhetőség a minimalizmus oltárán – Jean-Pierre és Luc Dardenne: Deux jours, une nuit / Két nap, egy éjszaka

2014. november 3. – írta Petz Anna

Luc és Jeanne-Pierre Dardenne legújabb filmje ugyan következetesen tartja magát a belga szerző- és testvérpáros életművének érdeklődési köréhez és filmnyelvi stílusához, korábbi filmjeikhez mérhető hatást mégsem vált ki. Sőt, a Két nap, egy éjszaka középszerűségét pont a szikár és távolságtartó minimalizmus alapozza meg.

Eső után köpönyeg – és csigák – TIFF-megnyitó, 2012; Tudor Giurgiu: Despre oameni şi melci

2012. június 2. – írta Jakab-Benke Nándor

Majdnem elverte az eső, de végül mégis a Főtéren tartották meg az idei, tizenegyedik Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál megnyitóját. Kampányhoz képest politikusból hálistennek kevés volt, vízből viszont annál több.

A kapufára lövés mesterségéről – Ken Loach: Looking for Eric / Barátom, Eric

2010. január 19. – írta Keresztes Gergő

Ken Loach stílusa rég klasszicizálódott, miközben filmjei markáns szerzői világképpel rendelkeznek és rendre újabb tónusokkal gazdagodnak. Annak ellenére, hogy a dokumentarista, újhullámos hagyományokat ápoló rendező alkotói megoldásai olykor már fáradtnak tűnnek, szemlélete máig életképes: ez a kétarcúság jellemző angol legújabb, Barátom, Eric című filmjére is.