A Saul fia és a Mindenki után zsinórban a harmadik Oscart nyerheti magyar film. De hogyan készülnek a filmesek egy ilyen eseményre? A minőség számít vagy a marketing? Mekkora szerepe van Andy Vajnának a magyar film sikerében? És miért csúszhatott le a Testről és lélekről a Golden Globe-ról? Mécs Mónikával, a Testről és lélekről producerével beszélgettünk a film Oscar-kampányáról és -esélyeiről.
Legutóbb az volt a hír a Testről és lélekről kapcsán, hogy a Netflix „cenzúrázta” az előzetest, mert Békés Itala poénjából („Mit csinál az álmában?” „Baszok.”) eltüntették a pajzán humort („Mit csinál az álmában?” „Mozgok.”). Mi történt pontosan?
Szerintem nem történt cenzúra, egyszerűen félrefordították a jelenetet. Meg szokták mutatni nekünk a külföldi forgalmazók, milyen trailert vágtak össze, de ezt most nem kaptuk meg, így azt se láttuk, hogy az egész jelenetet félreérthette a fordító, mert nemcsak a poént rontották el, hanem a magázódást is rosszul fordították. Amikor kiderült, rögtön írtunk a Netflixnek, és kicserélték a szöveget.
Hogyan került egyébként a Netflixhez a film?
A világforgalmazónk, a Films Boutique adta el nekik az amerikai terjesztés jogát. A Sony is megkereste őket [akiknek a leányvállalata, a Sony Pictures Classics segítette Oscar-díjhoz a Saul fiát – S. T.], de aztán elálltak a szándékuktól. Kicsit csalódottak voltunk, de jött a Netflix, akik több mint korrekt ajánlatot tettek: jó árat fizettek a jogokért és a megfelelő terjesztést is garantálták. Szerintem így több emberhez eljut a film, mint ha moziban adnák.
Enyedi Ildikót az is meglepte, hogy a Testről és lélekről felkerült az Oscar szűkített kilences listájára, az ún. shortlistre, mert nagyon későn indította el a Netflix az Oscar-kampányt. Mi volt ennek az oka?
Az, hogy elhúzódtak a tárgyalások a Films Boutique és a Netflix között. Én ennek tulajdonítom azt is, hogy lecsúsztunk a Golden Globe-ról. Ha időben elindult volna a kampány, több esélyünk lett volna bekerülni a legjobb ötbe. Szerveztek ugyan néhány vetítést, de már akkor lehetett érezni, hogy nem fog összejönni a Golden Globe, amikor kint voltunk novemberben az egyik legrangosabb amerikai fesztiválon, az AFI-n. Sajnáltam, mert ha bekerültünk volna a Golden Globe-jelöltek közé, nagyobb figyelmet kaptunk volna, és erre már Oscar-kampányt is lehetett volna építeni.
Épp a mostani nyertes, a legjobb külföldi filmnek választott Sötétben példája mutatja, hogy nem feltétlenül vezet egyenes út a Golden Globe-tól az Oscarig, hiszen Fatih Akin filmje nem jutott be a legjobb öt közé az Oscaron.
Azt mondják, a Golden Globe az Oscar előszobája, de valóban nem mindig lesz Oscar-jelölt, aki jól szerepel a Golden Globe-on. Viszont fontos, pláne egy külföldi filmnél, hogy minél többet beszéljenek róla, hogy bekerüljön és bent is maradjon a köztudatban, és ebben egy Golden Globe-jelölés sokat segíthet. Az Oscarnál rengeteg embert – több mint hétezret – kell meggyőzni arról, hogy erre a filmre érdemes szavazniuk. Fontos, hogy mit hallanak egy-egy filmről, mert én azt is el tudom képzelni, hogy azok is szavaznak, akik nem látták a külföldi filmeket, és ilyenkor arra voksolnak, amiről valami jót hallottak, vagy ami látatlanban is szimpatikus nekik.
Van különbség egy Golden Globe- és egy Oscar-kampány között?
Talán csak annyi, hogy a Golden Globe-nál újságírók szavaznak, és velük kell megnézetni a filmet, az Oscarra pedig az akadémia tagjai, akiknek a száma nemrég hétezer fölé emelkedett, és hogy ennyi ember megnézze a filmet, ahhoz sokkal több vetítést kell szervezni. A nagy stúdiók és a Netflix reklámkampánya is abból áll, hogy vetítéseket tartanak a szavazóknak, és hirdetéseket adnak fel az amerikai szaklapokban ezeknek az időpontjaival.
Nincs más trükk, amivel fel szokták hívni a figyelmet egy-egy filmre?
Hagyomány az is, hogy szétküldik DVD-n a filmeket a szavazóknak, de alapvetően mindenki hirdet és vetítéseket szervez. Ez nem olyan egyszerű munka, mint amilyennek elsőre hangzik, mert több amerikai nagyvárosba kell odacsábítani az akadémiai tagokat a filmre, és szakemberek szokták kiszámolni, milyen gyakran és milyen időpontokban érdemes vetítést tartani. És persze rengeteget számít a szájhagyomány is. A Testről és lélekről kapcsán azt tapasztaltuk, hogy aki megnézte, annak nagyon tetszett a film, előtte viszont nem nagyon hallott róla. Az AFI-n például mind a két alkalommal telt házzal vetítették, és az utána tartott beszélgetésre is ottmaradt szinte mindenki a nézők közül. Az amerikaiaknak ugyanúgy a zsigeréig hatolt a film, mint a hongkongiaknak vagy a japánoknak, mert a szerelem kontinenseken és kultúrákon átívelő téma. Ahogy ez a két ember bukdácsolva egymásra talál, abban szerintem mindenki magára tud ismerni.
Kit tartotok a legfőbb riválisnak az Oscaron?
Eddig azt mondták, hogy a Fantastic Woman (Una mujer fantastica / Egy fantasztikus nő) vagy A négyzet (The Square) a legesélyesebb, de már az orosz film, a Szeretet nélkül (Neljubov) is jön fel. Vannak fogadóirodák, ahol – mint egy sporteseménynél – lehet pénzt tenni arra, ki nyeri az Oscart, és náluk a Fantasic Woman áll az első helyen. Amikor utoljára néztem, harmadikok voltunk, aztán lecsúsztunk a negyedik helyre. Most nem tudom, hol állunk. Van, aki azt mondja, hogy az idei szavazásnál a #metoo miatt számítani fog az is, hogy melyik filmnek vannak női alkotói, de ez a kampány a Fantasic Womannek ugyanúgy segítene, hiszen a címében is benne van, hogy egy fantasztikus nőről szól. Ez egy olyan színvonalas mezőny, hogy itt nem szégyen nem nyerni. A nomináció már önmagában is hatalmas dolog. Mi már így is győztesek vagyunk.
Fogadtok azért az irodánál, hogy ki fog nyerni?
Nem… Csak odamegyünk és izgulunk. Csütörtökön utazunk, és vasárnapig partikra, fogadásokra fogunk járni. Ismerkedünk a hollywoodi viszonyokkal. A Netflix vezére, Ted Sarandos is ad egy fogadást a nomináltak tiszteletére.
A Saul fia és a Mindenki Oscar-díja után jobban figyelnek Amerikában a magyar filmekre?
Szerintem nem így gondolkodnak a filmekről, hogy magyar vagy nem magyar. Maximum azt látják, hogy európai, esetleg hogy közép-kelet-európai filmről van szó. Az amerikai vetítésekre főként érzékeny és ínyenc közönség jött el, de nem azért, mert magyar film a Testről és lélekről, hanem mert érdekes. Az Oscar-díjnál sem számít, hogy milyen nemzetiségű az adott film. Nálunk nagyobb nemzetek, a franciák vagy a németek sorra kapják az Oscar-nominációkat, mégsem beszél arról senki Amerikában, hogy már megint innen vagy onnan érkezett a film.
A magyar Oscar-díjakat sokan Andy Vajna befolyásának tulajdonítják hollywoodi múltja miatt.
Szerintem nincs ilyen összefüggés. Ő már egyébként is inkább Magyarországon dolgozik, és nincs ráhatása arra, hogy például a Testről és lélekről-t beválogatták a legjobb filmek közé az Oscaron. De senkinek sincs. A legjobb külföldi filmek shortlistjét egy akadémiai tagokból álló bizottság állítja össze, amelynek a főnökét ismerni, de a többieket nem, pont azért, hogy ne lehessen lobbizni náluk. Ez egy jó ízlésű, műértő bizottság, és amikor láttam, hogy nem haladunk jól az Oscar-kampánnyal, mert megcsúszott a deal a Films Boutique és a Netflix között, bennük reménykedtem, hogy egy Arany Medvével díjazott filmet csak nem hagynak elsikkadni. És nem is hagytak.
Az is gyakori kérdés, hogy vajon mekkora szerepe van Vajnának a magyar film felfutásában.
Személyekről inkább nem beszélnék, de az biztos, hogy a rendszer működik. És ami még fontosabb, hogy folyamatosan alakul. Van párbeszéd a filmalap és a filmszakma között. Ha jelezzük, hogy valamivel nem értünk egyet, előbb-utóbb elindul a változás.
Például miben?
Például a reklámtámogatások ügyében. Az első években a forgalmazók csak visszatérítendő marketingtámogatásra tudtak pályázni, de ez nem igazán működött. Magyarország kis piac, a filmipar nem olyan húzóágazat, mint Amerikában, így állami támogatás nélkül filmeket sem készíteni, sem eljuttatni a közönséghez nem lehet. Még az olyan közönségfilmeket is meg kell támogatni egy erős kampánnyal, amilyen a Valami Amerika 3, a Kincsem, vagy a Brazilok. Az újfajta reklámtámogatás, amiben nagyobb és vissza nem térítendő összeget lehet igényelni, meghálálta magát. Az elmúlt időszakban nőtt a magyar filmek nézettsége.
Tényleg a magyar film új aranykorában élünk? Ha igen, mi lehet az oka?
Időről időre van egy ilyen filmes boom, amihez az is hozzájárul, hogy most sokszínű a magyar filmes paletta és sokféle film készül. Több korosztály is kap lehetőséget: alkotnak az idősebb rendezők, és jönnek fel az új látásmódot hozó fiatalok. Az is nagyon jót tesz a filmeknek, hogy fejlesztik a forgatókönyveket. A fejlesztőbizottság tagjai a filmszakmából kerülnek ki, és én úgy tapasztaltam, hogy hasznos tanácsokkal és kérdésekkel látják el az írókat – az pedig ránk van bízva, hogy mit fogadunk meg belőlük. Segít az is, hogy sok pénzt lehet kapni egy-egy filmre. Az MMKA még 150 millió forintban maximalizálta a támogatást, a Filmalapnál viszont nincs ilyen plafon. Ennek köszönhetően a magyar filmek már nem szegényházi kinézetűek. A nézők a látványos amerikai filmekhez vannak szokva, amikkel most már mi is fel tudjuk venni a versenyt. És az is nagyban segíti a munkánkat, hogy nincsenek pályázati határidők, hanem folyamatosan lehet beadni a forgatókönyveket. Most, hogy több filmtervvel is pályázunk koprodukciós pénzekre, és jobban belelátunk az európai finanszírozási rendszerbe, azzal szembesültünk, hogy a nyugati pályázatoknál van egy 2-300 000 eurós limit, és emiatt több helyről kell összeszedni a pénzt a filmekre. Ez pedig lelassítja a filmkészítési folyamatot, mert meg kell várni, amíg minden pályázatot elbírálnak és elutalják a pénzeket.
A Testről és lélekről forgatókönyvén mennyit kellett fejleszteni?
Csak apróságokat. Rám már az első olvasáskor mély hatással volt a történet. Enyedi Ildikó irodalmi szinten ír, és ezt a forgatókönyvet is úgy alkotta meg, hogy öröm volt olvasni. Égtem a kíváncsiságtól, hogy kiderüljön, ez a két, egymástól nagyon távol lévő ember hogyan próbál közeledni a másikhoz. Van ebben a történetben egy mély magunkra ismerés. Mindenki volt már szerelmes, és érezte azt is, hogy milyen nehéz kimondani, hogy szeretlek, pláne időben, és mindenki ügyetlenkedett már azzal, hogy nem azt mondta, amit akart, és nem értette utána, hogy mi hagyta el a száját. Már az első olvasáskor tudtuk, hogy egy kis gyöngyszem került a kezünkbe.
Amit aztán a Berlini Filmfesztiválon indítottatok az útjára – állítólag kezdettől fogva oda szántátok. Pedig a Berlinale egy politikusabb fesztivál, ahol a társadalomkritikus műveket szeretik, a Testről és lélekről viszont egy álmodozó, különc szerelmesfilm.
Megmutattuk több fesztiválnak is, de a Berlinare lecsapott rá. Cannes sajnos nem kérte, de van ilyen. A Saul fiát például nem a versenybe hívták meg egy A-kategóriás fesztiválra, ezért úgy döntöttek, inkább kivárják Cannes-t és visszamondják a fesztiválmeghívást, ami rizikós döntés volt, mert előfordulhatott volna, hogy Cannes sem kéri a versenyprogramba. De kérte, és a Saul fia elindult a diadalútjára. Mi pedig a berlinieknek engedtünk, pedig hívta a torontói és a velencei filmfesztivál is, és mi is jól döntöttünk, mert a Testről és lélekről Berlinből ment nagyot. Állítólag a zsűri egyöntetűen döntött arról, hogy a Testről és lélekről kapja a fődíjat, mert elvarázsolta őket a film. Szerintem a Berlinalén is fontos, hogy ne csak politikai üzenetet vagy erős társadalomkritikát hordozó filmek nyerjenek, hanem olyanok is, amik egy szép, a lelkünkig érő történetet mesélnek el.
Milyen hozadéka van egy Arany Medvének? A presztízsen kívül ad mást is a filmnek és a filmeseknek?
Az a hozadéka, hogy felfigyelnek a filmre és a közreműködőkre is. A Testről és lélekről-t rögtön a Berlinare után akartuk bemutatni, függetlenül attól, hogy nyer-e valamit, mert már azzal is eljutott a híre a nézőkhöz, hogy beválogatták. Rengetegen meg is nézték a filmet [eddig 128 000-en látták moziban – S. T.]. A külföldi forgalmazóknál is sokat számít egy Arany Medve, mert a különböző díjak be vannak árazva, hiszen így többen fogják megnézni és több bevételt érhet el, és nagyobb szorzóval adják el külföldre a filmet. Producerként pedig hamarabb kinyílnak előttünk az ajtók. Már nem nekem kell a forgalmazók után rohanni, hanem ők kopogtatnak nálam. Most Ildikó új filmjénél, A feleségem történeténél is érzékeljük, hogy másképp állnak hozzánk egy Arany Medve és egy Oscar-jelölés után.
Hogy álltok a filmmel?
Megvan a két főszereplő, Léa Seydoux és Anders Baasmo Christiansen, és megvannak a német, francia és olasz koprodukciós partnerek, akik pályáznak a saját területükön támogatásra. Jelenleg 8 millió euró, azaz körülbelül 2,5 milliárd forint a költségvetés. A tervek szerint 2019 márciusában kezdünk forgatni.
Hogyan sikerült megcsípni Léa Seydoux-t?
A francia koproducer hozta be a képbe. Léa elolvasta a forgatókönyvet, és annyira megérintette a történet, hogy sok más filmet visszadobott, hogy eljátszhassa a főszerepet. Szerencsére nem kell várnunk rá, mert februárban fejezi be az előző forgatást, pedig egy ekkora sztárnál, aki a Mission: Impossible-tól James Bondig sok filmben szerepelt, előfordul az ilyesmi. A férfi főszereplőt pedig Ildikó találta. Ő Skandináviában már ismert színész, nemzetközileg kevésbé [a Welcome to Norway! / Üdvözöljük Norvégiában és a Kraftidioten / Az eltűnés sorrendjében című norvég filmekben láthattuk – S. T.], de Störck kapitány egy meglett, negyvenes tengeri medve, és az ő szerepére egy robosztus testalkatú színészre volt szükség, erre pedig tökéletes Christiansen.
