Gareth Huw Evans: The Raid: Redemption / A rajtaütés Gareth Huw Evans: The Raid: Redemption / A rajtaütés

Pokoli torony

Gareth Huw Evans: The Raid: Redemption / A rajtaütés

ÉRTÉKELD A FILMET!
A rajtaütés
Gareth Evans
2011

A Filmtett szerint: 9 10 1

9

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

A walesi születésű, de évek óta Indonéziában székelő Gareth Huw Evans második nagyjátékfilmje – szögezzük le még most az elején – teljes joggal lett felkapva. A The Raid: Redemption ugyanis csúcsra járatja az Evans által a Merantauban (2009) bemutatott harcművészet-imádságot, s annak ellenére, hogy – természetesen – nem beszélhetünk gáncstalan darabról, a The Raid nem csak a 2011/2012-es filmes évjárat, hanem az utóbbi jó pár esztendő legkíméletlenebb mélyütése a harcművészeti- és akciófilmes zsánereken belül.

Evans nem ereszti bő lére az expozíciót (tíz perc sem), egyből bedobja a nézőt a mélyvízbe, ami akár rosszul is elsülhetett volna, hisz roppant hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a The Raid nem rendelkezik jelentős történettel, sőt. Egy speciális rendőrségi alakulatnak el kell kapnia egy sátáni bűnbárót, aki a saját tizenakárhány emeletes toronyháza tetejéről ontja a gonoszságot. Ennyi. Videójáték-szintű plot, nem? Mindez persze szerzői intenció, s attól eltekintve, hogy Evans fabulája elfér a névjegykártyáján, az akció-szekvenciákat egybe- és összekötő történések mégis finom arányérzékkel adagoltak. Csak, hogy világos legyen: Evans a 2006-os Footsteps című dokumentumfilmjével felhelyezte a pencak silat nevű indonéz harcművészeti formát saját kis piedesztáljára, s az mindeddig nem került le onnan. Filmjeiben pedig minden más körítésnek tekinthető. Azonban mindez a The Raid esetében nem jelent negatívumot. Evans a lehető legízlésesebben és legtisztábban adagolja a cselekményt továbbvivő párbeszédes helyzeteket, pontosan annyit, amennyi szükséges a fordulatok és motivációk elfogadásához. Ha valakinek ez kevés, vagy sekélyes-közhelyes, az félreérti a The Raid koncepcióját. Evans szántszándékkal redukálja minimális optimumra a dialógusokat, a karakterfejlődési íveket, és hálistennek az úgynevezett komolyabb mondanivalót is (bár a vállalkozó szelleműek eljátszhatnak a Redemption alcím értelmezésével).

Kép a The Raid: Redemption című filmből

Ebből kifolyólag a The Raid nem válhat a klasszikus hong-kongi akciófilmek konkurensévé, nincs ahhoz spirituális, ideológiai, forgatókönyvbeli kompetenciája. Képtelenség – vagy csak értelmetlen – komparatív helyzetbe hozni a hollywoodi akciófilmekkel is, bár a The Raid helyszínének szinte biztos, hogy a Nakatomi-toronyház ágyazott meg. Ezek a filmek – készüljenek bárhol – olyan cselekményvezetéssel rendelkeznek, melyben a karakterek fejlődését, viszonyuk alakulását, a történet kibomlását meg-megszakítják az akció-betétek. A The Raid esetében a felsoroltak szakítják meg az akció-folyamot, és teszik ezt finoman, az erőszak tomboló táncának szövetébe majdhogynem tökéletesen belesimulva. A film akciójelenetei egész egyszerűen elképesztőek. Evans és múzsája, a főszereplőt egész tisztességesen megformáló Iko Uwais, valamint a film „brutális henchman” karakterét hozó Yayan Ruhian közel másfél órányi zengzetes őrületet komponált a vászonra. A komponálás pedig jelen esetben végre tökéletes kifejezés, hisz a film gerincét alkotó akciójelentek mozdulatról-mozdulatra átgondolt, gondos ívet alkotnak a film végére. Evans pedig már az első nagyobb egységet alkotó lőfegyveres jelenetsor során megugorja az átlagos szintet, és egy kvázi-háborús látképet vázol. Vériszamos, elvetemült, kegyetlen darálás történik, mindez mégis teljesen igazolható a protagonisták fokozatosan egyre elkeseredettebbé váló helyzetével.

Kép a The Raid: Redemption című filmből

Egy elegáns cezúra után pedig a fegyvereket felváltják a kések, macheték, tereptárgyak, és főként az öklök. A film velejét adó pusztakezes csörtékhez hasonlót pedig feltehetően nem mostanában láttunk. A pencak silat valami furcsa keveréke a guerilla harcművészetnek, a thai-boxnak, a kung-funak, és ahogy a The Raid félszáz szereplője műveli, arra filmelméleti terminus technicus még nem született. Evans és társai nem trükköznek túl sokat effektekkel, némi CGI-vér elfolyik, egyes elhanyagolható pontokon enyhén gyorsított a felvétel, de a munka javát a testek végzik. A végtelennek tűnő – egyszerűségében gyönyörködtető forgatókönyvi húzással validálható – ellenségáradat minden egyes tagja előtt meg kell emelni a kalapot, s épp ezért nehéz Iko Uwais értelemszerű tehetségét kiemelni. Evans, Ruhian, és Uwais úgy kottázta le a folyamatosan egyre megugorhatatlanabbá moduláló harcokat, ahogy ezt már valakinek rég meg kellett volna tennie. A zsánert jellemző irrealitás szinte mindig egyensúlyban van a valószerűséggel, tehát nem áhítatos harcitáncot lejtő statisztákat, mérföldes ugrásokat, lökéshullám-szerű ütéseket és rúgásokat látunk, hanem kőkemény, szinte tapintható élet-halál harcot, amiben minden megengedett, amiben a fantázia és a kreativitás elengedhetetlen gyilokszerszámokat szül. De azért akadnak olyan fejek, amik a tizenharmadik falbaveréstől sem mennek szét kolbásztöltelékké.

Kép a The Raid: Redemption című filmből

Mindez persze kevés lenne egy igazán jó filmhez. Hisz a The Raid közel sem tartaná annyira tátva az állkapcsokat formanyelvi eszköztára nélkül. Mindenekelőtt Matt Flannery operatőr munkáját illeti dicséret. Egyszer nem látni a nyugati típusú hazugságig rángatózó dilettáns kamerakezelést, vagy az egy-egy plán szintén dühítő kényszervagdosását. Minden harcjelenet minden mozdulata tökéletesen átlátható és értelmezhető, a steady-camnek és a precízen kivitelezett kameramozgásoknak hála mindent úgy látunk optimális szögben és plánban, mintha kicsit mi is részesei lennénk a vérfürdőnek. Ahol Bazin szerint tilos a montázs, ott Evans sem vág. A komplex, hosszabb kamerautak és az extremitásukban pontos gépállások teszik igazán naggyá a The Raid pusztításait. Emellett érdemes megjegyezni, hogy a jéghideg, monokróm sötétség is tovább erősíti a szuggesztív látványvilágot, s remekül egészíti ki a megnyerően lerohadt díszlet-folyósók klausztrofób ocsmányságát. Érdemes szót ejteni a vágásról is, mely az akciójelenetek során végig éles és gyors, logikus és kiagyalt, azonban néhány párhuzamos montázs esetén nagyon kiejti a jelenetek közti időt, mellyel – ha feltűnik – nehéz nézőként mit kezdeni. További érdekes negatívum, hogy a szélsebes verekedéstempót meg-megszakító szöveges betétek beiktatása – legyenek azok bármilyen lakonikusak és kiegyensúlyozottak – látványosan állítja meg a pergő ritmust, erős zökkenéseket okozva a nézői immerzióban. Ezek azonban olyan apróságok, melyeket remekül ellenpontoz a lassítás akciófilmekben unortodox használata (narratív súlypontok kiemelése, nem pedig a harcjelenetek lassítása), valamint a trash-horror veszteségdramaturgiájának megidézése.

Kép a The Raid: Redemption című filmből

A The Raid a harcművészeti filmek új etalonja lett. Példaértékű akciófilm, a szó legszorosabb értelmében, de koncepciója nem feltétlenül felhasználóbarát a zsáner hosszú távú újjáélesztéséhez – mert bizony arra lenne szükség. Mindez azonban nem von le semmit abból, hogy Gareth Evans és társasága olyan friss, szemgyönyörködtetően nyers, mégis művi és kerek alkotással varázsolta el a műfaj kedvelőit, amilyenre legközelebb csak a The Raid: Redemption folytatása lehet képes. Legalábbis reméljük.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
A rajtaütés

A rajtaütés

Színes akciófilm, bűnügyi, thriller, 101 perc, 2011

Rendező:
Szereplők: , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

9

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson

  • Thor: Szerelem és mennydörgés

    Színes akciófilm, fantasy, képregényfilm, 125 perc, 2024

    Rendező: Taika Waititi

  • A gyilkos járat

    Színes akciófilm, 124 perc, 2022

    Rendező: David Leitch

  • Fenevad

    Színes akciófilm, kalandfilm, thriller, 93 perc, 2022

    Rendező: Baltasar Kormákur

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson

  • Thor: Szerelem és mennydörgés

    Színes akciófilm, fantasy, képregényfilm, 125 perc, 2024

    Rendező: Taika Waititi

  • A gyilkos járat

    Színes akciófilm, 124 perc, 2022

    Rendező: David Leitch

  • Fenevad

    Színes akciófilm, kalandfilm, thriller, 93 perc, 2022

    Rendező: Baltasar Kormákur