Drótpótló – Reinaldo Marcus Green: We Own This City / Miénk a város

2022. szeptember 6. – írta Jakab-Benke Nándor

A Drót húszéves évfordulójára érkezett egy minisorozat David Simonéktól, ami hat óra erejéig visszarepít minket Baltimore utcáira.

Újrajátszott rendőrmese – Alonso Ruizpalacios: Una película de policías / A Cop Movie / Zsarufilm

2022. január 29. – írta Siklódi Lehel

Alonso Ruizpalacios Netflixen debütált dokumentumfilmje a fikció és a valóság határait feszegeti, miközben újraforgatott etűdökkel mutatja be a két főszereplő múltjának fontosabb mozzanatait, illetve a mexikói rendőrlét sajátosságait. Egy adott ponton túl nehezünkre is esik eldönteni, hogy mit nézünk valójában: játék- vagy dokumentumfilmet.  

Ezt láttuk a 14. TIFF-en 4. – Melbourne; Long Distance / 10000 km / Tízezer km; Melody; Wir waren Könige / Kings Surrender; París Norðursins / Paris of the North

2015. június 2. – írta Buzogány Klára, Jakab-Benke Nándor, Iszlai József, Székely Bíborka, Németh Szabolcs Előd

És ezennel megkezdjük a versenyprogram taglalását: nem is kevesebbel mint öttel. Ahányan annyifélék, szerte a világból, egyvalami közös: első- (vagy másod-)filmek.

Kedvenc futó sitcomjaink III. – Veep / Az alelnök; Louie; Brooklyn Nine-Nine / Nem százas körzet; Silicon Valley / Szilícium-völgy

2014. július 28. – írta Buzogány Klára, Jakab-Benke Nándor, Németh Szabolcs Előd, Veres Szilárd

Utoljára két éve vettük számba kedvenc vígjáték-sorozatainkat, azóta sok víz lefolyt sok tévécsatornán (búcsút mondtunk többek közt a nagyszerű Californicationnek) – íme hát négy a frissebbek közül, amiket szeretünk.

Egymás börtöneiben – Denis Villeneuve: Prisoners / Fogságban

2013. október 17. – írta Farkas Péter

A kanadai rendező első amerikai filmje a mozi közönségét is foglyul ejti, mi pedig az őrület határán várjuk, hogy mikor szabadulunk a 150 perces fojtogató, néma terrortól – más szóval az év egyik legjobb krimijétől.

Az olasz kapcsolat – Stefano Sollima: A.C.A.B.: All Cops Are Bastards / A.C.A.B. – Minden zsaru rohadék

2013. június 18. – írta Csiger Ádám

Stefano Sollima filmje, az olasz rohamrendőrökről szóló, megtörtént eseteken alapuló A.C.A.B. – Minden zsaru rohadék pontosan olyan brutális és botrányos, mint a címe.

Pokoli torony – Gareth Huw Evans: The Raid: Redemption / A rajtaütés

2012. augusztus 6. – írta Pernecker Dávid

A walesi születésű, de évek óta Indonéziában székelő Gareth Huw Evans második nagyjátékfilmje – szögezzük le még most az elején – teljes joggal lett felkapva. A The Raid: Redemption ugyanis csúcsra járatja az Evans által a Merantauban (2009) bemutatott harcművészet-imádságot, s annak ellenére, hogy – természetesen – nem beszélhetünk gáncstalan darabról, a The Raid nem csak a 2011/2012-es filmes évjárat, hanem az utóbbi jó pár esztendő legkíméletlenebb mélyütése a harcművészeti- és akciófilmes zsánereken belül.

Egy fecske nem csinál tavaszt – Antoine Fuqua: Brooklyn’s Finest / Brooklyn mélyén

2010. április 26. – írta Szalay Dorottya

Egy sematizmusba fulladó polgárháborús akciómozit (A nap könnyei), egy lebutított, melodrámába hajló történelmi kalandfilmet (Arthur király), illetve egy valamivel sikerültebb, de továbbra is a megszokott panelekből építkező politikai thrillert (Orvlövész) maga mögött hagyva Antoine Fuqua visszatért New York utcáira, hogy 3 kilátástalan helyzetbe jutott zsaru kálváriájának bemutatásával tegyen kísérletet egy, a nagyvárosi mocskot felszínre hozó krimi elkészítésére.

Minden részlet számít – David Simon: The Wire / A drót

2007. április 15. – írta Szilágyi Zoltán

A 2002-ben induló, immár negyedik évadját taposó sorozat be tudja hálózni az egyszeri nézőt is. Úgy éri ezt el, hogy pusztán néhány szabályt hagy érintetlenül az amerikai tévésorozatok rendszeréből, a többi konvenciót pedig kíméletlenül megszegi.

Szigetbirtok Hongkong? – Wai-keung Lau – Alan Mak: Mou gaan dou II-III. / Szigorúan piszkos ügyek 2-3.

2005. január 15. – írta Valuska László

Ritkák a jó trilógiák, mivel általában nem az ötlet, hanem az üzleti stratégia irányítja a folytatásokat. Emiatt mindig fenntartásokkal fogadtam a folytatásokat, főleg a Mátrix önmítoszának a lerombolása után (kacéran nevezhetnénk ezt is posztmodern játéknak, ha már Baudrillard-ra hivatkoznak, hehe), vagy említhetjük a Star Wars legújabb epizódjait.