A Gonoszról egy ódon filmnyelven – Szász János: Ópium – Egy elmebeteg nő naplója

2007. április 15.

Nyolc évvel A Wittman fiúk után Szász János ismét Csáth-írásokhoz nyúlt, hogy az emberi lélek, az érzelmek és a gonoszság belső összefüggéseit mutassa meg. Ez ugyan nem sikerült neki, de mindenképpen izgalmas és brutális filmet készített, mely egy csodálatos színésznőnek is bemutatkozási lehetőséget biztosított.

Apa : Anya – Duncan Tucker: Transamerica

2006. június 15.

A biológia által létrehozott nemi kategóriák olyan keretei az életünknek, amelyek sokszor rengeteg problémát okozhatnak, bár azt hiszem nem a fehér-heteroszexuális-férfi beszélő pozíciójából a legfontosabb ezt artikulálni, mivel a társadalom számára ez a legelfogadottabb: az uralkodó nézőpont és beszédmód. A test az utóbbi évtizedekben az emberek figyelmének középpontjába került, hiszen azáltal, hogy minden átalakíthatóvá vált, eltűnni látszanak a határok férfi és nő, illetve az azonos neműek között is.

Felkavaró merülések – 13. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál – 2006. március 30–április 9., Budapest

2006. május 15.

Balszerencséktől mentesen, immáron tizenharmadszor hajózott ki a versenyfesztivállá előlépett Titanic, fedélzetén ötven bemutatóval, kilenc versenyfilmmel és egy háromtagú nemzetközi zsűrivel. A rengeteg film tengerében mi magunk is elmerültünk: most csak a jobbakról essék szó.

Az atya és a fiú nevében – David Cronenberg: A History of Violence / Erőszakos múlt

2006. február 15.

A moziból kifelé jövet zsolozsmaszerűen mormolok Cronenberg-filmeket, jeleneteket, csontból készült pisztolyt, átalakuló testeket és bélből gyúrt metaforákat: a hiány a legfontosabb alakzata ennek a filmnek, folyamatosan emlékeztet, miért is szeretem (múlt időre még nem áll rá a kezem) a filmjeit.

Ötlettelen mészárlás – John Singleton: Four Brothers / Négy tesó

2005. október 15.

A politikailag korrekt film műfaja (bár sajnos kialakult) nem jó, de szociálpszichológiai szempontból hasznos lehet, ha látványosan el van osztva a jó és a rossz, mert így mindenki tanulhat. A PC film különös válfaja, amikor patika-mérlegen mérnek minden egyes színt és szereplõt.

A sűríthetőség határai – Dyga Zsombor: Kész cirkusz

2005. október 15.

Lakótelep, Békásmegyer, egy városrész önálló életet kezd élni, saját történeteit meséli, hiszen minden megteremti a maga mítoszát. Kevesen gondolhatták, hogy pont ez a HÉV-megálló (mert mégis csak…) emelkedik majd ki a többi közül, és lesz rangja, története. Ehhez kellett Dyga Zsombor, aki békásmegyeri lakos, díszpolgár. Vagy panelproli, ahogy tetszik – diskurzusfüggő.

1 családregény vége? – Florent Emilio Siri: Hostage / Túszdráma

2005. szeptember 15.

Ha ez egy Bruce Willis-monográfia lenne, akkor fejezetcímként a következőt olvashatnánk itt: Bruce Willis harmadik korszaka, avagy a színésszé válás útja (pontosabban a Sin City és következményei a színművészetében).

Úrhajós – A test reprezentációja a science-fiction-filmekben

2005. június 15.

„A háború szép, mert hála a gázálarcoknak, az ijesztő megafonoknak, a lángszóróknak ás a kis tankoknak, megalapozza az ember uralmát a leigázott gép felett. A háború szép, mert lehetővé teszi az emberi test megálmodott elfémesedését."

Mozaikkockák egy fesztiválról – 12. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál – Budapest, 2005. március 31–április 10.

2005. május 15.

A Filmdokk, a dokumentumfilmes szekció címe érdekes metaforává vált a levetített filmek miatt, hiszen a dokk a megérkezés helye és a menekültek lehetséges célja, ahol minden összesűrűsödik.

A médiaerőszak láthatatlan módozatai – A romák néhány reprezentációja kapcsán

2005. május 15.

Az erőszakról sokat beszélnek az emberek a média és a film kapcsán, bár a fogalmat ilyenkor rendkívül leszűkített jelentéstartományra használják: verekedésre, lövöldözésre, vérre, vagyis a „direktben" megmutatott agresszív eseményekre. A különböző törvényi szabályozások miatt a kis karikák már előrejelzik nekünk a képernyőn, illetve a moziműsorban, hogy milyen filmmel fogunk találkozni. Ennek ellenére fel sem merül az emberben, hogy ezeken kívül is lehet erőszakos cselekedeteket látni (például kinek jutna eszébe kiakadni azon, hogy a nőket rendszeresen levetkőztetik, tárgyiasítják a filmekben, amivel folyamatosan újratermelik a férfiuralmat).