Drágán add a Télapód! – Tommy Wirkola: Violent Night / Vérapó

2022. december 2. – írta Szabó R. Ádám

Talán minden hollywoodi fejes álma, hogy egyszer majd ő fog olyan ünnepi mozifilmet forgatni, amit majd minden karácsony közeledtével elővesznek a tévék és rajongók, ahogy most már jó pár évtizede történik a Drágán add az életeddel és a Reszkessetek, betörőkkel. Érezhetően ez a vállalkozás fűtötte a Vérapó készítőit is, amikor vászonra (rém)álmodták ezt a karácsonyi lidércnyomást.

A kapitalizmus rózsaszín napszemüvege – Csapón kívül 40.: They Live / Elpusztíthatatlanok, 1988

2019. január 19. – írta Jakab-Benke Nándor

John Carpenter huncut, vékonyka sci-fi-mázba burkolt kapitalizmuskritikája (vagy a kapitalizmuskritikába burkolt verekedős filmje, attól függően, hogy ki mire izgul) nemrég lett harmincéves. Filmnyelvileg lehet, hogy nem öregedett túl jól, de üzenete aktuálisabb, mint valaha.

Akit Bud Spencernek hívtak

2017. július 19. – írta Beretvás Gábor

Alig több, mint egy éve, hogy Carlo Pedersoli, ismertebb nevén Bud Spencer távozott az élők sorából. Érdekes módon egy év elteltével hiánya szinte egyáltalán nem érezhető, hiszen alig van nap, hogy a televíziós csatornák valamelyikén ne cammogna szembe velünk unottságában ismerős alakja. Nem beszélvén arról, hogy különféle internetes gift-shopok, graffitisek, zenével, főző- és hasonmásversenyekkel felturbózott emlékfesztiválok igyekeznek jelentőségét életben tartani.

Farkastörvény – Kostyál Márk: Kojot

2017. február 15. – írta Váró Kata Anna

Parázs konfliktusok, ellentétes érdekek, hirtelen, elemi erővel felszínre törő indulatok és a vidéken uralkodó ököljog képezik Kostyál Márk első nagyjátékfilmjének, a Kojotnak a gerincét.

Sokkhelyzet – Jeremy Saulnier: Green Room

2016. július 11. – írta Pernecker Dávid

A Black Flag, a Dead Kennedys, a Butthole Surfers legmeredekebb '80-as évekbeli rémtörténetei is csupán egy virágkarnevál matinéprogramjának tűnnek Saulnier zsánerberhelő remekeléséhez képest.

A lelkiismerettől az absztraktig – Interjú Radu Munteannal, az Un etaj mai jos című film rendezőjével

2015. augusztus 21. – írta Nagy Boglárka

Radu Muntean az a fajta rendező, aki „pihen”, ha nagyjátékfilmen dolgozik. Ilyenkor szembemegy az egyértelművel, és forgatókönyvíró társaival, Alexandru Baciuval meg Răzvan Rădulescuval együtt keresi a választ a legkevésbé hétköznapi kérdésekre. Ez akkor is érződik, ha szóba állsz vele: olykor önmagadnak fogsz ellentmondani. Ez így természetes, ha vele van dolgod: kérdéseket teszel fel saját magadnak.

A harcos hídember – Keanu Reeves: Man of Tai Chi

2013. október 21. – írta Szabó R. Ádám

Minden bizonnyal nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ismert színész átnyergeljen a rendezői lóra, hiszen teljesen más elvárásokkal szembesül, mint egy „átlag” elsőfilmes. Minden kritikus árgusabb szemekkel fogja nézni a filmjét, várva, hogy mikor jön az megingás, amibe bele lehet kötni, és onnantól az egész film sikertelenségét onnan vezetik majd le. A pozitív példánál is ugyanaz a helyzet, hiszen Ben Affleck (Tolvajok városa, Az Argo-akció), vagy annak idején Mel Gibson (A rettenthetelen) sikeres rendezői bemutatkozását is saját hírnevük árnyékában kellett megélniük, ezen pedig kifejezetten ront, ha a színész magát promoválja a főszerepbe.

Az identitáshiányos klisétolvaj – Seth Gordon: Identity Thief / Személyiségtolvaj

2013. február 14. – írta Veres Szilárd

A Személyiségtolvaj már első hétvégéjén visszatermelte gyártási költségét, és 100 millióig nem valószínű, hogy megáll, tehát kijelenthető, hogy sikerfilm született. Ez csak azt bizonyítja, hogy Hollywoodban a marketingesek többet dolgoznak, mint a filmek alkotói.

Bárcsak a fal adná a másikat – Frank Coraci: Here Comes the Boom / A maflás

2012. december 3. – írta Pernecker Dávid

Adam Sandler fegyverhordozója, Kevin James újra akcióba lendül. Társa a bajban Allan Loeb, az álomgyár legrosszabb forgatókönyvírója. A rendezői székben Frank Coraci foglal helyet, s a Sandler-istálló távirányításos házirendezője A maflás esetében újfent be képes bizonyítani, hogy az ember bármilyen ép foglalkozás helyett képes sudokuzni.

Pokoli torony – Gareth Huw Evans: The Raid: Redemption / A rajtaütés

2012. augusztus 6. – írta Pernecker Dávid

A walesi születésű, de évek óta Indonéziában székelő Gareth Huw Evans második nagyjátékfilmje – szögezzük le még most az elején – teljes joggal lett felkapva. A The Raid: Redemption ugyanis csúcsra járatja az Evans által a Merantauban (2009) bemutatott harcművészet-imádságot, s annak ellenére, hogy – természetesen – nem beszélhetünk gáncstalan darabról, a The Raid nem csak a 2011/2012-es filmes évjárat, hanem az utóbbi jó pár esztendő legkíméletlenebb mélyütése a harcművészeti- és akciófilmes zsánereken belül.