Fáj itt minden – Jonathan Eusebio: Love Hurts / A szerelem fáj

2025. február 10. – írta Szabó R. Ádám

Egy humoros, korhatáros, verekedős-szerelmes film, nem is egy, hanem rögtön két Oscar-díjas színésszel a főszerepben? Ennek jónak kéne lennie, valahogy mégis elhasal az egész – de ami a leginkább fáj A szerelem fáj kapcsán, hogy akár baromi jó is lehetett volna. 

Taoista bosszúállók – Dong-hoon Choi: Alienoid 2: Return to the Future / Visszatérés a jövőbe

2024. augusztus 5. – írta Lubianker Dávid

Az Alienoid 2: Visszatérés a jövőbe épp annyira szürreális élmény, mint a Testrablók támadása és a Tigris és sárkány találkozása a Jöttünk, láttunk, visszamennénk vágóasztalán.

Az ötízű csirke legendája – Destin Daniel Cretton: Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája / Shang-Chi and the Legend of the Ten Rings

2021. szeptember 1. – írta Szabó R. Ádám

Ételhasonlattal élni egy kritikában talán a legolcsóbb dolog: „egy csipet ez meg az, egy morzsányi ilyen meg olyan, és kész a (helyettesítsd be adott film címét”) – ennek ellenére sem tudom megkerülni a Marvel első ázsiai főhősének szólófilmje kapcsán a párhuzamot, mert a Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája bizony csak pont annyira autentikusan ázsiai, mint a nálunk kapható kínai kaják: lehet, hogy a készítők egy része tényleg keleti (származású), de a végeredmény bizony a helyi gyomrokhoz lett igazítva.

A legvéresebb végtelen történet – A Mortal Kombat-játékok története

2021. április 27. – írta Pernecker Dávid

A videójáték médiuma a Mortal Kombattal nőtt fel. Kultuszteremtéséhez ugyanakkor nem csak dézsából öntött vérre és egyre eszelősebb gyilkolásokra volt szükség.

Flawless Victory? – Simon McQuoid: Mortal Kombat

2021. április 26. – írta Szabó R. Ádám

Soha nincs könnyű helyzetben az a filmes, aki egy videójáték adaptálását kapja feladatul, márpedig az utóbbi években egyre gyakrabban próbálkoznak hasonlóval a hollywoodi stúdiók – némiképp érthető módon, hiszen jóval biztosabb befektetés egy már meglévő fiktív világ rajongói által biztosított bevételre alapozni, mint valami újat megalkotni, ami esetleg nem is találja meg a maga közönségét. Az adaptációk mellett a másik divat a remake-eké, hasonló okok miatt. A Mortal Kombat legújabb kiadásának mindkét kihívással meg kell küzdenie, azonban szinte érthetetlen módon sikerrel jár.

Fénykarddal a sötétségben – EA/Respawn: Star Wars Jedi - Fallen Order

2019. december 15. – írta Jakab-Benke Nándor

Az Electronic Arts a harmadik Csillagok háborúja-játékára végre megerőltette magát, és egy erős single player-akciójátékkal kényezteti a mikrotranzakcióktól megfáradt rajongókat.

Ezt láttuk a 18. TIFF-en 0. – Gongjak / The Spy Gone North; Kler / Clergy; Ying / Shadow; Mandy

2019. május 31. – írta Ferenczi Szilárd, Németh Szabolcs Előd, Pernecker Dávid, Tóth Menyhért

Az idén kicsit csaltunk a kedvetekért: a 2019-es TIFF indító napjára pár olyan filmet szedtünk össze, amit máshol, korábban láttunk. De legalább már a nulladik perctől kezdve nyugodt lélekkel merünk ajánlani filmet (vagy éppenséggel elijeszteni filmről).

Öreg kínai nem vén kínai – Martin Campbell: The Foreigner

2018. január 4. – írta Pernecker Dávid

Martin Campbell végre tökös akciófilmet rendezett, Jackie Chan pedig végre szomorúan verekedett.

A harcos hídember – Keanu Reeves: Man of Tai Chi

2013. október 21. – írta Szabó R. Ádám

Minden bizonnyal nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ismert színész átnyergeljen a rendezői lóra, hiszen teljesen más elvárásokkal szembesül, mint egy „átlag” elsőfilmes. Minden kritikus árgusabb szemekkel fogja nézni a filmjét, várva, hogy mikor jön az megingás, amibe bele lehet kötni, és onnantól az egész film sikertelenségét onnan vezetik majd le. A pozitív példánál is ugyanaz a helyzet, hiszen Ben Affleck (Tolvajok városa, Az Argo-akció), vagy annak idején Mel Gibson (A rettenthetelen) sikeres rendezői bemutatkozását is saját hírnevük árnyékában kellett megélniük, ezen pedig kifejezetten ront, ha a színész magát promoválja a főszerepbe.

Kung-fu-ra hangolva – Wong Kar-wai: The Grandmaster / A nagymester

2013. szeptember 18. – írta Papp Attila Zsolt

Hat éve jelentkezett utoljára nagyjátékfilmmel Wong Kar-wai (A távolság íze ráadásul angol nyelven készült, hollywoodi szereposztással), és tizenkilenc esztendeje készítette életműve egyetlen harcművészetinek nevezhető opuszát, Az idő homokját. A hosszabb „pihenő” után úgy tűnt, visszatér ehhez a műfajhoz – akik azonban ezt várták, csalódhattak: A nagymester nem harcművészeti film, még ha elsőre annak is látszik.