Bill meghalt, a film él! – Quentin Tarantino: Kill Bill: Vol. 2

2004. szeptember 15. – írta Bán Attila

Talán nem meglepő, hogy egy Kill Bill című, Quentin Tarantino rendezte véres saga legvégén a címszereplő kiadja a lelkét, akarom mondani, meghal. És teszi ezt a western és a kung-fu filmek formai kliséinek pazar felhasználásával/átértelmezésével, egy, a műfaj(ok) paródiájaként és egyik legjobb mintadarabjaként egyaránt működő alkotásban. A Don Quijote hathatott így a maga korában, mikor a közönségnek még a vérében volt a lovagregények stilisztikája és poétikája, majd később, mikor egy letűnt műfaj utolsó és legelevenebb darabjaként tisztelték és tisztelik azóta is.

A paradicsomlé diadalmenete – Quentin Tarantino: Kill Bill: Vol. 1

2004. február 15. – írta Bán Attila

Az első rész ismeretében nyugodtan kijelenthetjük, hogy Quentin Tarantino új filmje, a Kill Bill az utóbbi másfél–két év legjobban sikerült, előre beharangozott szuperprodukciója. Ez azonban csak a gyengécske Mátrix 2 és a röhejes Mátrix 3 recepciójának fényében minősül feltétlen dicséretnek.

Csing angyalai – valami bűzlik a Jü házban – Ang Lee: Wo hu cang long / Tigris és Sárkány

2001. február 15. – írta Csillag Marci

A keleti film visszahívta legnagyobb, nyugaton szolgáló harcosait, hogy egy hosszú, pazarul koreografált harcban győzze le önmagát. Ang Lee rendező Chow Yun Fat és Michelle Yeoh segítségével elkészítette minden kínai rendezőgyerek álmát, egy vuhszia-filmet. miatt ezen a ponton kis segítséggel élek: keleti sztárokkal vuhszia-filmet rendezni Kínában olyasmi, mint elkészíteni a Három szegény szabólegényt szénaboglyák közötti repkedéssel, budai kutyavásárral, alföldi betyárokkal, pazar vágtákkal és a film végén egy mindent eldöntő legényes tánccal.

Szamurájok bölcsessége – Jim Jarmusch: Ghost Dog - The Way of the Samurai / Szellemkutya

2000. december 15. – írta Zudor Imola

“A szamurájhoz méltó élet kulcsa a halál, a szamuráj élete minden napján halottnak tekinti magát” – szabja meg élettörvényként a Hagakure, a teljes elvonultságban élő főhős bibliája. A jarmuschi film kulcsa az általános vallási etika szerinti elfogadó viszonyulás a halálhoz: az élet teljességében való megélhetőségének egyetlen szamuráji lehetősége halálként értékelni az életet s eljövendő életként a halált.

Márpedig Rómeó élni fog! – Andrzej Bartkowiak: Romeo Must Die / Öld meg Rómeót!

2000. december 15. – írta Turoczki Emese

Bevallom, azt tartom az akciófilmekről, hogy elegendő, ha az ember megnézi az előzetest: abban úgyis megtekinthető minden látványosság, a többi csak kiegészítő töltelék, mely olykor mégis ropoghat a fogunk alatt.  Az Öld meg Rómeót semmivel sem tér el a megszokott akciós mozitól: látványos (ilyenkor érezni, hogy mit is jelent az óriási vetítővászon és a dolby surround hangzás, amit az erdélyi nézők nagy része nélkülözni kénytelen), végig magas fordulatszámon pörög, és a felfokozott ritmust időnként lírai betétek törik meg (pl. a főhős gyerekkori visszaemlékezései), ahogy azt a hollywoodi stílus megkívánja.