Bong Joon-ho: Anya / Madeo Bong Joon-ho: Anya / Madeo

Emlékezésgyakorlatok a "Szöul-kitchenben"

Bong Joon-ho: Anya / Madeo

ÉRTÉKELD A FILMET!
Anya
Joon-ho Bong
2009

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

A Távol-Kelet, s azon belül Dél-Korea kortárs filmművészete mindig is szívesen látott vendég volt a TIFF-en – ezt azzal is tanúsíthatom, hogy a mai koreai filmtermés több jelentős művét volt szerencsém megtekinteni itt az évek során. Az elmúlt esztendőkben mintha csökkent volna a fesztiválprogram összeállítóinak lelkesedése az ázsiai mozi iránt; az idei kiadás azonban kielégíti az ezzel kapcsolatos esetleges elvárásokat.

A dél-koreai nagykövetséggel közösen rendezett díszvetítés már-már hagyománnyá nemesedett a TIFF-en. Ilyenkor a filmvetítés mellett a koreai nagykövet vagy kulturális attasé néhány spontánul felolvasott mondatot intéz a publikumhoz – az idén épp az szolgáltatott alkalmat a díszbeszédre, hogy Románia és Szöul közt 20 éve létezik diplomáciai kapcsolat. A nagyérdeműnek azonban cseppet sincs oka bánni az efféle alkalmakat, főként ha az ünnepi pillanatot olyan kiváló filmek követik, mint a 2010-es „Korea-idényt” nyitó Anya. (Ezt egyébként további 9 koreai film követi a fesztivál kínálatában, hajrá.)

Bong Joon-ho nem először szerepel a TIFF-mezőnyben: 2003-as, világszerte sikeres filmjét, A halál jelét (Memories of Murder) is itt láthattuk – én legalábbis itt láttam – első ízben. Aki pedig látta, nehezen felejtette el („gyilkossági emlékei” lehettek, szó szerint), Bong ugyanis olyan briliánsan megkomponált, sokszoros csavarokkal megspékelt, ám épp lebegtetett lezáratlanságában drámai hatású sorozatgyilkos-thrillert tett le az asztalra, aminek láttán Hollywood legtehetségesebbjei is azt gondolhatták: igen, ilyen filmet kéne készíteni, ha engednék. A koreai rendező aztán kissé elkanyarodott, A gazdatesttel (The Host, 2006) már más vizekre hajózott (szatirikus sci-fi-horror vagy micsoda), hogy aztán legutóbbi opuszával visszaérkezzék abba a világba – és filmes elbeszélésmódba –, amelyet a jelek szerint a legjobban ismer.

A jónéhány rangos szakmai díjat bezsebelt Anya ugyanis formálisan thriller, akárcsak A halál jele – kevésbé formálisan is az, persze, de ez, mint amannak az esetében is, nem a teljes igazság. Bong rendezői-forgatókönyvírói blikkfangja éppen az, hogy végig nem tudjuk eldönteni, a feszültség valódi forrása a klasszikus hitchcocki alapokra épülő, de puzzle-szerűen összeálló, bűnügyi suspense-dramaturgia vagy pedig a kényelmetlen morális-pszichológiai mélyelemzés. Vagyis a nézőt mindig „beszippantani” képes, bravúros nyomozástörténet mögött időről időre kristálytisztán felsejlik, hogy a tét egészen más: az anya-fiú kapcsolat, a családi dráma kibeszéletlen, kínos kérdései.

A szüzsé viszonylag egyszerűnek tűnő és könnyen összefoglalható: adott egy anya, aki szinte kórosan kötődik egyszem, de már felnőttkorban lévő, kissé együgyű fiacskájához, Do-joon-hoz. Akit egy napon gyilkossággal vádolnak, mivel holtan találják az egyik helyi – mint később kiderül, nem kifejezetten makulátlan életvitelű – gimnazistalányt, s minden körülmény a félnótás fiatalember bűnösségét támasztja alá. Egyedül az anya (aki nem mellesleg illegális akupunktúrából és gyógynövény-kereskedésből él) hisz megszállottan – és teljes joggal – fia ártatlanságában, el is indul megkeresni az igazi gyilkost. A nyomozás rendkívül izgalmas fordulatokat tartogat – számára és számunkra is –, a szerepek időnként összekuszálódnak, és nem tudni, hova, milyen megoldások és leleplezések irányába vezetnek a koreai kisváros nyomasztóan kékesszürke tónusú utcái – miközben folyton (jó, ez túlzás: gyakran) zuhog az eső, a megteremteni kívánt noir-hangulat nagyobb dicsőségére. Bong kihagyásos módszerrel dolgozik: a történet bizonyos elemei és fordulat-aspektusai jótékony homályban maradnak (vagyis a mindentudó rendező-elbeszélő szándékosan nem avatja be nézőjét minden olyan történésbe, amelybe a narráció logikája alapján be kéne avatnia), a cselekményvezetés linearitását pedig minduntalan megszakítják az emlékezés visszapillantó tükrében kirajzolódó mozzanatok.

Az igazi nyomozás ugyanis az emlékezés / emlékezet síkján történik, a megvádolt fiú fejében. Neki kell összeállítania magában a képet, felidéznie az ominózus éjszakát, de a memória útvesztőjében valahogy mindig előtérbe tolakodik valami más, az üggyel látszólag kapcsolatban nem lévő emlékkép, s ez döntő hatással van az anya-gyermek viszony alakulására. Mindezt groteszk (vagy csak számunkra, sápadtarcúak számára annak tűnő?) humorral, helyenként teljesen valósághű, mégis álomszerűen éteri benyomást keltő képekben elmesélve (a nyitó- és zárójelenet, például), és a címszereplő Kim Hye-ja elképesztően intenzív színészi jelenlétére alapozva; a végső fordulattól pedig garantáltan leesik a néző álla. Lebilincselően izgalmas és mélyen drámai film ez, egy – most már biztos – jelentős ázsiai filmalkotótól.

Soha rosszabb „árut”, nagykövet úr.

Még vetítik: június 1., kedd, Cinema City, 15:00

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Anya

Anya

Színes filmdráma, thriller, krimi, 128 perc, 2009

Rendező:
Szereplők: , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Jurassic World: Világuralom

    Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, thriller, 146 perc, 2022

    Rendező: Colin Trevorrow

  • Enfant Terrible

    Színes életrajzi, filmdráma, 134 perc, 2020

    Rendező: Oskar Roehler

  • Elvis

    Színes életrajzi, zenés, 159 perc, 2022

    Rendező: Baz Luhrmann

Szavazó

Melyik a kedvenc Cronenberg-filmed?

Szavazó

Melyik a kedvenc Cronenberg-filmed?

Friss film és sorozat

  • Jurassic World: Világuralom

    Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, thriller, 146 perc, 2022

    Rendező: Colin Trevorrow

  • Enfant Terrible

    Színes életrajzi, filmdráma, 134 perc, 2020

    Rendező: Oskar Roehler

  • Elvis

    Színes életrajzi, zenés, 159 perc, 2022

    Rendező: Baz Luhrmann