Mosolyba zárt fájdalom – Robin Williams-portré

2024. augusztus 10. – írta Kovács Patrik

Sokan máig úgy emlékeznek rá, mint a szelíd mosolyú, de géppuskaszájú mókamesterre, akinek humora követhetetlenül magas fordulatszámon pörgött. Pedig a tíz esztendővel ezelőtt elhunyt Robin Williams kiforrott stílusú drámai színészként nyújtotta élete legfontosabb alakításait. Sőt, még a legemlékezetesebb vígjátéki hősei sem tettek mást, „csak” szivárványos jókedvvel leplezték titkos szomorúságukat.

„Az élet nehéz, de az embernek mindent át kell élnie. Még a saját halálát is” – Csép Sándor-portré

2017. december 21. – írta Kacsó Edith

Csép Sándor a romániai magyar televíziózás egyik „atyja” volt, aki Bodor Pál mellett kezdte a tévés szakmát. Mindig is újságíró szeretett volna lenni, bár papfiúként  teológiát is tanult, majd filozófiát végzett. Nagyratörő, művelt, tájékozott volt, elveihez mindig hűen ragaszkodott, felelősségteljes és céltudatos volt. Mindezek  mellett azonban értelmes és érzelmes volt egyaránt. Ezen tulajdonságai a terepen is megmutatkoztak, megtalálta a hangot a tudóssal, színésszel, íróval éppúgy, mint a piaci kofával, vásárlóval, parasztemberrel. Munkásságával egyértelműen beírta nevét az erdélyi és az egyetemes magyar kultúra történetébe.

A szem a lélek trükkje – Tim Burton: Big Eyes / Nagy szemek

2015. február 25. – írta Papp Attila Zsolt

Az utóbbi években valahányszor beültem Tim Burton egy-egy újabb filmjére, azzal az érzéssel tettem, hogy „talán most”. Hogy talán ez lesz az a film, amelyet az Ed Wood, Az Álmosvölgy legendája, a Nagy hal mellé lehet tenni a kedvencek virtuális polcára. A nagy visszatérés ezúttal is elmaradt, a Nagy szemek mágiája mégis működik.

Óvakodj az anonim alkoholista detektívtől! – Scott Frank: A Walk Among the Tombstones / Sírok között

2014. október 28. – írta Papp Attila Zsolt

Lesznek majd, akik azt mondják, hogy „a könyv jobb”. Meg olyanok is, akik szerint ez a soros Liam Neeson-féle akcióthriller. Pedig a Sírok között igazán korrekt módon összerakott, súlyos, noiros hangulatú bűnfilm.

A mellékszereplő drámája – Philip Seymour Hoffman-portré

2014. április 25. – írta Pálos Máté

2014. február 1-jén, szombat reggel Philip Seymour Hoffman egyik kedvenc kávézójában, a West Village-i Chocholate Barban kikéri szokásos rendelését: egy dupla-dupla, vagyis négy presszóadagból álló kávét, jégen, kevés tejjel. Egyedül issza meg, cseveg az alkalmazottakkal. A kávézó vezetője később azt mondja, boldognak tűnik. Aznap este nagyobb összeget vesz magához egy készpénzautomatánál. Másnap reggel nem megy el gyerekeiért a feleségéhez, Mimi O'Donellhez, akivel pár hónapja szétköltöztek. Délelőtt egyik legjobb barátja, a színházi rendező David Katz talál rá a holttestére, amely a fürdőszoba padlóján hever.

Szélhámosok tündöklése és... tündöklése – David O. Russell: American Hustle / Amerikai botrány

2014. január 22. – írta Papp Attila Zsolt

„Valami ebből tényleg megtörtént” – ezzel a nyilvánvalóan fricskának szánt felirattal kezdődik az Amerikai botrány, és ez jól tükrözi a film rendezőjének viszonyát a történetmondás és a valóság/valószerűség viszonyához. David O. Russell újra összehozta a Napos oldal hőseit, csak most más felállásban.

A tragédia nyomában – Paolo és Vittorio Taviani: Cesare deve morire / Cézárnak meg kell halnia

2013. szeptember 4. – írta Ritter György

A hatvanas évek filmes nagymesterei közül már kevesen vannak közöttünk. Akik még alkotnak, sokszor csak őszikéknek beillő ujjgyakorlattal jelzik: alkotni annyi, mint élni. Az ötven éve együtt dolgozó, nyolcvanon túl még mindig aktív Paolo és Vittorio Taviani testvérpárost is ide sorolhatnánk legutóbbi, meglehetősen giccses munkáik alapján (Pacsirtavár, 2007; Feltámadás, 2001). Legújabb mozijuk, a Caesarnak meg kell halnia a modernista filmek „közhelyeit” fogja egy marokra, de fel is akarja öltözteti azokat egy új köntösbe.

„Mindig az a jó, amit elnézel” – Interjú Prikler Mátyással, a Köszönöm, jól! című film rendezőjével

2013. június 7. – írta Búzás Anna

Prikler Mátyás szlovákiai filmrendező első nagyjátékfilmjével, a Köszönöm, jól!-lal az idei Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválon szerepelt, Magyarországon a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál keretében láthattuk a filmet, Romániában pedig a TIFF-en, a Fókusz Szlovákia szekcióban vetítik. A rendezővel a magyar premier után beszélgettünk.

(Láz)álom luxuskivitelben – Sam Mendes: American Beauty / Amerikai szépség, 1999

2010. augusztus 6. – írta Papp Attila Zsolt

A neves brit színházrendező, Sam Mendes első nagyjátékfilmje, az Amerikai szépség 2000-ben az Akadémia legfontosabb díjait söpörte be – köztük a legjobb filmnek, a legjobb rendezőnek és a legjobb férfi főszereplőnek járó kitüntetést –, pedig olyan vetélytársai akadtak, mint a Halálsoron vagy a Hatodik érzék.

A hosszútávfutó magányossága – Benjamin Heisenberg: Der Räuber / A rabló

2010. június 4. – írta Papp Attila Zsolt

Általában gyanakvással tekintek az „igaz történeten alapszik” szlogennel reklámozott filmekre, ez ugyanis egyfajta felhívás arra, hogy a művet ne önmagában nézd, saját értékeivel vagy hibáival, hanem lásd a mögötte lévő valóságos történetet is, és elsősorban arra légy kíváncsi. Benjamin Heisenberg filmjének alaptörténete viszont valóban annyira regényes, hogy szinte kiált az irodalmi és filmes feldolgozás után.