Sam Mendes: American Beauty / Amerikai szépség Sam Mendes: American Beauty / Amerikai szépség

Hollywoodi szépség

Sam Mendes: American Beauty / Amerikai szépség

ÉRTÉKELD A FILMET!
Amerikai szépség
Sam Mendes
1999

A Filmtett szerint: 10 10 1

10

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Nyugatibb tájakon a szakmai berkekben osztatlan sikernek örvendett Lester Burnham, az egykori flower-power lázadó, beérni és beérkezni képtelen, jóléti vegetálásba csüggedt reklámszakember története nyugatibb tájakon osztatlan sikernek örvendett szakmai berkekben. A közönségsiker mifelénk sem maradt el, a kritikai fogadtatás azonban meglehetősen vegyes lett. Olykor legiccsezi, leantifeministázza, de többnyire „európai ízléshez idomított hollywoodi termék”-nek minősíti, a „kellemes időtöltésre” szánt filmek kategóriájába utalja, amelyben hol „jó a szövegkönyv, de...” , hol pedig „a szövegkönyvet megmenti a lírai fényképezés”.

Holott ugyanez a kritika kedvezően fogadta a Fiúk nem sírnakot, a Truman show-t, vagy a John Malkovich-menetet, amelyeknek tematikája hasonló ugyan, de a problematikájuk jobban körülhatárolható, az utóbbi kettő szatírája maróbb, mindenesetre: műfajilag tisztábbak. Az Amerikai szépség esetében azonban a kritikus gyakran mintha a filmen kérné számon a saját tájékozatlanságát és tehetetlenségét. Lehet-e karikírozni a karikatúrát? Parodizálni a paródiát? Giccs-e az, ami giccsnek vallja magát?

Sam Mendes első filmes, jelentős színházrendezői múlttal. Ezt a tapasztalatot tudatosan alkalmazza első filmjében, párhuzamosan használva fel a színház mind drámai, mind epikus megoldásait. A kezdő kockákban egyszerre belevonja a cselekménybe a nézőt, de el is idegeníti, mind narratív, mind pedig vizuális síkon: a kamera felülről pásztázza a Truman-show médiatermelte-mozgatta, ellenutopisztikus díszlet-giccs-kertvárost, és közben hallani Lester Burnham síron túli, önreflexióba csapó monológját: „A nevem Lester Burnham. Ez a negyed, amelyben lakom. Ez az utcám. Ez az életem. 42 éves vagyok. Egy éven belül meghalok. (…) Bizonyos értelemben már most is halott vagyok.” – indul a történet. Kiszolgáltatottságot és tehetetlenséget sugall a képmélység kihasználása, a történet linearitását pedig már kezdetben megtöri a végkifejlet visszafordíthatatlansága: a kibontakozás visszautalás és emlékezés is egyben. A nézőt kíváncsivá teszi – látni akarja a meghalás módját –, de Lester monológja ugyanakkor el is idegeníti: „Bazi nagy balek vagyok (…) Reggelente kiverem a farkamat a zuhany alatt. Ez a napom fénypontja”. Az önbecsmérlés a partin kulminál: „Én sem emlékeznék saját magamra” – vigasztalja Lester a befutott ingatlankirályt, Buddy Kane-t. A névválasztás nem véletlen, az Aranypolgárra (Citizen Kane) utal, amiként a rózsa (rosebud) is – Lester erotikus vízióiban Angela rózsaágyon fekszik, rózsákkal telehintett fürdőbe hívja Lestert – a közel plánokban azonban ez a rózsa mindig rózsabimbó.

A rózsa a központi szimbólum, a pars pro toto, több síkon is. Kezdetben a konkrétumok síkján: a film egyik indítójelenetében Carolyn rózsát nyes, a meleg szerelmespárnak elmagyarázza, hogy a rózsái tojáshéjtól és „Miracle Grow-tól”-tól virulnak. (A tojáshéj verbális előrejelzése annak, amit Ricky mint a szépség summumát örökít meg azon az amatőr felvételsorozaton, amelyben a dolgok mögött lappangó szépséget akarja megörökíteni: a szélfútta, üres műanyagzacskót. A dolgok mögötti szépség része a katatonikus anya, valamint egy döglött madár is. Ricky arca, amint perverz, kíváncsi mosollyal szemléli a halott Lester arcát, Carolyn hisztérikus és őszinte sírógörcsével szekundálva: mindez kétértelmű előrevetítése az elkövetkezőknek. Leleményes megoldás viszont, hogy Jane, a kívül-belül átlagos kamaszlány – ezeken az amatőr felvételeken nagyon szép.)

Központi szimbólum a rózsa fogalmi síkon is: az otthon jelképe. A gyilkosság előtt a kamera elidőz a rózsákkal teli vázán, s a rózsaápolásban merül ki Carolyn hitvesi-anyai tevékenysége is. Érzelmi síkon is: a Lolita-motívum szimbóluma. A film erénye, hogy a Lolitából a katarzis-jelenetre utal. (Humbert Humbert megtisztulása akkor következik be, amikor már nem szerelme elvesztését siratja-pereli, hanem Lolita tönkretett gyermekkorát.) Lester végül mégsem teszi magáévá a lányt, holott tehetné. Megértő mosollyal utalja vissza Angelát oda, ahova való: a kamaszkorba. Az áttörés megtörtént, a lány katalizátor-szerepe lejárt. A lánnyal való beszélgetésben mintha már inkább apai ösztöneit élné ki.

A szimbólumok felfokozott használata, a háttér színpadiasnak is felfogható mozdulatlansága, és a klisékre építkező szövegkönyv kölcsönösen felerősítik egymást. Ez a háttér ugyanis nem él, nem mozog. Külön, önálló sík ez, egyrészt illusztrálja is a szereplők életének holtpontra jutott stagnálását, de önálló szereplő is egyben – tulajdonképpen az egyetlen, amellyel Lester konfrontálódik. A többivel nem – velük már csak párhuzamosan tud létezni. A rituális étkezések során – a szereplők teljes hedonizmus-hiányára utal, hogy csak a terítéket látni, az ételt soha – nem Carolynhoz vágja a tálat, hanem a képhez. A feledhetetlenül mulatságos felmondás-jelenet során a WASP és a political correctness kliséivel zsarol: homoerotikus szexuális zaklatás, és a közpénz magáncélra való felhasználása. Nemcsak környezete közhelyes: ő maga is az.

Kiszámítható lázadása is, mely olyan, mint egy regresszív önhipnózis a gyermekkorba. Felmondása után gyermek- és kamaszkorának be nem teljesült anyagi vonatkozású álmait teljesíti be. Az előrelátható, befulladt lázadást a film talán egyetlen előreláthatatlan mozzanata követi, egy lélektani klisé ironikus megjelenítéseként: Fitts ezredes homofóbiája lappangó homoerotizmust álcáz. A gyilkosság végső soron félreértésen alapul. Fitts okkal-joggal hisz abban, hogy Lesterben megértő partnerre talál. Lélektanilag szép és hiteles jelenet az ezredes reagálása, a visszautasításra: megalázottsága kétszeresen is felfokozott, a groteszk kábítószer-jelenet meglesése után fiában fiatalabb riválisát is látja egyben. Tétova léptekkel, félig tébolyodottan indul a fegyverért, miközben Carolyn hasonlóképpen tébolyodottan ismételgeti a kocsiban, fegyverrel a kezében az önépítés mantráját: „Nem leszek áldozat!”. A lehiggadt Lester régi családi képet nézeget a halál pillanatában. A lövés után a gyermekkorba való visszatérés visszautal az Angela-motívumra, a megfeneklett csábítás-jelenetre – de itt, a halál utáni jelenetben a nagymama göbös, öreg kezét látni, amint hasonló gesztussal tétováz egy gombon. A tárgyak logikája a halál után is predomináns marad, ám az élet utolsó, örökkévalósággá táguló percében találkoznak végre a párhuzamosok: Lester a fiatal Carolyn képét idézi fel.

Onnan, ahol az identitáskeresés kulturálisan determinált házi feladat, és a lázadás bevett hagyomány, életmódi kellék – aligha van kitörés. A film végső szavai (itt sajnos kisiklik az eleddig tökéletes szöveg és kép párhuzam) a Lolita utolsó bekezdésére utal: az öncélú (amerikai) szépség a halhatatlanság egyetlen formája, amelyen osztozni lehet.

A gördülékeny belső monológon át megvalósuló narráció szerkezete, mint kollázs áll össze: fotográfiákból. A plánozás szinte kizárólag csak félközelik, közelik és nagyközelik között mozog, a többoldali megvilágítás a központba helyezi az alakokat, és itt újabb közös vonás fedezhető fel az Aranypolgárral. Soha találóbbnak nem éreztem még a mozgókép szót, mint az Amerikai szépségben. Minden jelenet, és a szereplők minden gesztusa pózzá merevedett, önmagukban reklámnak beillő képek egymásutánisága. A forgatókönyv ugyanezt valósítja meg verbális síkon. Jó film. Jó a szövegkönyv (Alan Ball), a rendezés, a színészi játék, (a mellékszerelők alakítása vetélkedik Kevin Spacey és Anette Bening tökéletes jellemformáló színészi teljesítményével), és jó a zenei aláfestés. Kifinomult ízlés, irigylésre méltó professzionalizmus. Hollywood ez is, filmül tanít.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

A Filmtett szerint:

10

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg