Eloldozhatatlanságotokért – Alexandre Aja: Never Let Go / Ne oldozz el!

2024. október 2. – írta Ferenczi Szilárd

A Ne oldozz el egy viszonylag szelíd, ámde ambivalens értelmezhetőségű expresszionista horror, amely éppen a jelentések patikamérlegre helyezésével állít csapdát önmagának, így az ígéretesen induló film összélményét tekintve középszerű alkotássá mérséklődik.

A populáris forma művészete – Janovics Jenő: Az utolsó éjszaka (1917)

2022. december 8. – írta Gelencsér Gábor

Balogh Gyöngyi emlékének

Elszakíthatatlan kötelék – Anyák és fiúk a filmvásznon

2020. október 3. – írta Rácz Viktória

Édesanyák és fiaik kapcsolata igazi aranybánya a filmes alkotók számára, hiszen az emberi kötelékek talán legkomplexebbjéről van szó. Míg a filmtörténet az apákra és fiaikra helyez nagyobb hangsúlyt, valójában az anya-fia viszony tartogatja a legtöbb konfliktustmagában.  Az emberi/családi kapcsolatok különböző formáinak filmes előfordulásait vizsgáló tanulmánysorozatunk következő részében abban merülünk el, hogyan jelennek meg az anyák és fiaik a filmművészetben. 

A fájdalmam nagyobb, mint a tenger – Rodrigo Sorogoyen: Madre / Mother

2020. augusztus 7. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

Rodrigo Sorogoyen két igen erős műfajfilmjét követően (Que Dios nos perdone / May God Save Us; El reino / A rendszer) visszatér az intim, személyes drámához, így a Madre valamelyest a 2013-as TIFF fődíját is elnyerő Stockholm nyomdokaiba lép, ám annál egy jóval elemeltebb, tágabb érzelmi dimenziót jár körbe.

Modernkori Frankenstein – Jessica Hausner: Little Joe / A boldogságvirág

2020. február 12. – írta Harsányi Domonkos

Mit kapunk, ha keresztezzük Jorgosz Lanthimosz hangulatát és Wes Anderson látványvilágát a gótikus horrorral? Egy nehezen megnevezhető, vörösben pompázó virágot.

Egy csók és más semmi? – Xavier Dolan: Matthias et Maxime

2019. július 22. – írta Váró Kata Anna

Egy véletlen hozta csók nyomán átértékelődő barátság olyan érzelmi kavalkádot idéz elő, melyet valószínűleg sokan átéltek már, legyen szó bármilyen szexuális irányultságú kapcsolatról. Bár Dolan filmjében benne van a coming out-dráma, itt mégsem az azonos neműek iránti vágy felvállalása vagy annak lehetetlensége kap elsősorban nyomatékot, sokkal inkább egy több évtizedes barátság megszokott dinamikája áll a feje tetejére, ráadásul egy olyan pillanatban, amikor mindkét barát élete egyébként is fordulópont elé érkezik.

Anyám nélkül egyedül – Marco Bellocchio: Fai bei sogni / Szép álmokat!

2017. február 24. – írta Rácz Viktória

A Szép álmokat! kellő melankóliával és nosztalgiával mutatja be egy édesanyját elveszítő fiú tragédiáját, ám formabontó rendezőjéhez képest meglepően sablonos alkotásnak bizonyul.

Anya és fia, úton a fény felé – Fliegauf Bence: Liliom ösvény

2016. február 16. – írta Mihai Fulger

Fliegauf Bence hatodik játékfilmje, a Liliom ösvény világpremierjét február 13-án tartották a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Fórum szekciójában. A rendező neve ismerősen cseng a Berlinale közönsége számára, hiszen korábban két filmjét is beválogatták ugyanebbe a szekcióba – a Rengeteget 2003-ban és a Dealert 2004-ben –, sőt, a központi versenyprogramhoz is sikerült csatlakoznia a Csak a széllel, amit többek közt a zsűri nagydíjával, Ezüst Medvével tüntettek ki 2012-ben.

Kívül-belül szorít – Lenny Abrahamson: A szoba / Room

2016. január 21. – írta Petz Anna

Lenny Abrahamson legújabb filmje méltán száll ringbe négy kategóriában is az idei Oscaron: A szobát egy trauma finom lélektani ábrázolása, a gyermeki szemszögön átszűrt, remek cselekményvezetés és a kimagasló színészi alakítások emelik az év legjobb alkotásai közé.

Anyuci kicsi kincse – Julie Delpy: Lolo / Így jártam a mostohámmal

2015. december 16. – írta Buzogány Klára

Julie Delpy saját korosztályáról forgatott könnyed vígjátékot. A Lolo azokról a „negyvenötösökről” szól, akik túl vannak egy-két váláson, felnőtt gyerekeik vannak, és megpróbálnak újra olyan boldogok lenni, mint kamaszszerelmeik idején.