Kritika | Rodrigo Sorogoyen: Madre / Mother Kritika | Rodrigo Sorogoyen: Madre / Mother

A fájdalmam nagyobb, mint a tenger

Rodrigo Sorogoyen: Madre / Mother

ÉRTÉKELD A FILMET!
Madre
Rodrigo Sorogoyen
2019

A Filmtett szerint: 9 10 1

9

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Rodrigo Sorogoyen két igen erős műfajfilmjét követően (Que Dios nos perdone / May God Save Us; El reino / A rendszer) visszatér az intim, személyes drámához, így a Madre valamelyest a 2013-as TIFF fődíját is elnyerő Stockholm nyomdokaiba lép, ám annál egy jóval elemeltebb, tágabb érzelmi dimenziót jár körbe.

A film az Oscar-díjra is jelölt, ugyanezen címet viselő rövidfilm folytatása, mi több, az eredeti film teljes egészében a nagyjátékfilm nyitójelenetét képezi. Elena (Marta Nieto), egy kései húszas éveiben járó anya rémálma válik valóra, amikor ijedten felhívja őt az épp apukájával nyaraló hatéves kisfia: édesapja valamiért otthagyta a tengerparton, nem tudja, hol van, nem tud visszajutni a kempinghez és nincs senki a közelben. A kisfiú végül tisztázatlan körülmények között tűnik el. Innen folytatja a Madre, azonban a felkínálkozó krimi-thriller történettel szemben egy lassú, érzékenyen hömpölygő, szinte meditatív drámát kapunk. Tíz évet ugrunk az időben, Elena Franciaországban él és egy kis éttermet üzemeltet annak a tengerpartnak a közelében, ahol kisfia eltűnt. Itt látja meg a kb. tizenhat éves francia fiút, Jean-t (Jules Porier), aki pont úgy néz ki, mint ahogy az ő eltűnt fia nézhetne ki a jelenben. Elena szinte önkéntelenül hazáig követi a fiút, aki másnap felkeresi őt az étteremben. Összebarátkoznak és egy ellentmondásos, nehezen felfejthető érzelmi viszony alakul ki közöttük, amiben felbomlanak az egyértelmű nő-férfi és gyerek-anya szerepek.

Ugyan láttunk már olyan filmet, ami a romantikus kapcsolatokban lévő korkülönbséget taglalja (Lolita), jóval kevesebbet ugyan, de olyat is, ahol a nő az idősebb fél (Dronningen / Szívek királynője), de Sorogoyen eddigi munkásságából is jól látható, hogy nagyon vonzódik az újszerű, szokatlan perspektívákhoz és érzelmi kapcsolatokhoz. Ahogy a Stockholmban szinte szemtelen módon fordulnak meg a szerepek az alkalmi együttlét után, vagy ahogyan A rendszer főhőse egy korrupt politikus, aki a saját ténykedésének nyomait próbálja eltűntetni, úgy a Madre is egy talán eddig nem látott, a kényelmetlenség határát súroló szemszöget mutat be egy nagyon elegáns és érzékeny filmnyelven keresztül.

Az egyébként is kényes korkülönbség-tematika újszerű dimenzióba kerül azáltal, hogy a viszonyuk tulajdonképpeni katalizátora és működtetője az az egyszerű véletlen, hogy Jean hasonlít Elena eltűnt kisfiára. Sorogoyen szinte végig nagyon ügyesen és visszafogottan billegteti ezt a nehezen értelmezhető érzelmi viszonyt, amiben semmi sem teljesen egyértelmű és kategorikus, aminek nagyon nehéz látni a határait, a partját – mintha a szereplők egy ismeretlen tenger beláthatatlanságában lebegnének. Elena motivációja valahol nagyon egyszerűen emberi és érthető: betölteni egy óriási, tátongó űrt, kezdeni valamit a feldolgozhatatlan traumával, másrészt azonban ellentmondásos és maszatos: vajon a kisfiát keresi Jean-ban, lehetőséget a múlt korrigálására; romantikusan vonzódik hozzá; vagy annyira mély nyomot hagyott benne a traumatikus élmény, hogy csak az irracionalitás és az eltorzult érzelmek vezérlik? Soha nem tisztázódik egészen, és pontosan ezeknek a nem összeegyeztethető érzelmeknek az egymásra csúszásával válik szinte megfoghatatlanná, titokzatossá a film. A fiatal srác, Jean motivációja is hasonlóan érdekes: egyrészt imponál neki az, hogy felkeltette egy vonzó és nála jóval idősebb nő érdeklődését, másrészt ő is tisztában van azzal, hogy mi indította el a kettejük közötti ismeretséget, ennek ellenére mégis, Elenához hasonlóan, szinte irracionálisan vonzódik hozzá.

Nézőként akár kényelmetlen is lehetne, de Sorogoyen elegáns képi világa pont annyira emeli el a történetet, hogy akár költőinek, metaforikusnak is tekinthetjük, de mégis végig érzékeny és szereplőközpontú marad, ahol minden kép mögött ott lüktetnek a kimondhatatlan érzelmek. A rendező az eddig inkább elvétve használt steadicam-hosszúsnitteket ebben a filmben használja ki maximálisan, hisz végig ezek dominálnak: a kamera néhol kissé malickosan kószál a tengerparton, néhol óvatosan követi a szereplőket, néhol meg szédítően járja körbe őket, mintha egy tenger hullámzásának képi megfelelőjét látnánk, ezzel ugyanakkor nagyon jól képezi le a szereplők érzelmi eltájolódását is.  A történetnek megágyazó helyszín, a tenger és a tengerpart nem csak vizuális szereppel bír, hanem egy egész jelleget kölcsönöz a filmnek: a megfoghatatlan, összemosódó érzelmeket, a lebegő képi világot mintha mind-mind a kisfiú eltűnésének helyszíne, a hiány helye motiválná.

A film talán legerősebb pontja mégis az Elenát játszó Marta Nieto alakítása: végig érzékenyen, pontosan és a furcsa történet ellenére hihetően mutatja meg a vágyat, a ragaszkodást, a helyenként szinte megszállottságba átcsapó érzéseket, mindezt úgy, hogy közben megőrzi titokzatosságát. Színészileg mindenképp hatalmas próbatétel életre hívni egy olyan szereplőt, akinek nehezen értelmezhetőek a motivációi.

A Madre a veszteség, és a hiány betöltésére tett kísérlet filmje. Nehéz darab, elsősorban azért, mert a magját a titokzatosság, a megfoghatatlanság képezi, azonban a jó színészi munkának, az okos képi világnak köszönhetően mégis könnyen el tud sodorni. A film közepén lévő fölösleges jelenet, a helyenként egyenetlen ritmus és a lezárás vitathatósága ellenére egy komoly, merész és következetes alkotói teljesítményről van szó.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Madre

Madre

Színes filmdráma, thriller, 128 perc, 2019

Rendező:
Szereplők: , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

9

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Friss film és sorozat