Lenny Abrahamson: A szoba / Room Lenny Abrahamson: A szoba / Room

Kívül-belül szorít

Lenny Abrahamson: A szoba / Room

ÉRTÉKELD A FILMET!
A szoba
Lenny Abrahamson
2015

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Lenny Abrahamson legújabb filmje méltán száll ringbe négy kategóriában is az idei Oscaron: A szobát egy trauma finom lélektani ábrázolása, a gyermeki szemszögön átszűrt, remek cselekményvezetés és a kimagasló színészi alakítások emelik az év legjobb alkotásai közé.

Az ír származású rendezőtől korábban sem volt idegen a traumatikus élmények iránti érdeklődés: a 2012-es, még hazájában forgatott Mit tettél, Richard? (What Richard Did) egy – a felnőttkor küszöbén álló – szándékán kívül gyilkossá váló fiú lelkiismeretében merül el. Míg legutóbbi, nagy sikert aratott alkotása, a Frank egy wannabe zenész szemszögéből szemlél egy istenáldotta, abszurd tehetséget (Michael Fassbender), aki súlyos pszichés terhekkel küzd. Ez utóbbi filmben azonban a búvópatakként csörgedező drámát szépen ellensúlyozza a könnyed, humoros hangnem, melyet a direktor részben A szobába is továbbörökített.

A szoba Emma Donoghue azonos című bestsellere alapján készült. A hű adaptációra garancia, hogy a regényt az írónő dolgozta át forgatókönyvvé – nem véletlen, hogy a filmet a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában is Oscarra jelölték. A Szoba egy apró, pár négyzetméteres hely, azonban az ötévessé cseperedett Jack számára a világot jelenti. A kisfiú születésétől kezdve itt él Anyával, akivel furcsa szabályok szerint élik mindennapjaikat: esznek, isznak, játszanak, nézik a varázslatos Tévét, űrlényeknek kiabálnak és álmodoznak a Szobán kívüli Világűrről. Anya éjszakánként Jacket a szekrénybe zárja, mert a kisfiú nem találkozhat a látogatóba érkező Öreg Nickkel. Azonban egy nap ezek a szabályok felborulnak: Anya elmondja a fiúnak, hogy a világ valójában a Szobán kívül kezdődik, és Jack az egyetlen reményük, hogy kijussanak börtönükből. Azonban a szabadulás nem felhőtlen: az abszurd körülmények között felépített, szorító mikrokozmoszból ismét a semmibe zuhannak, amivel együtt kell szembenézniük.

A szoba egyik legnagyobb érdeme az, hogy a traumatikus élményekkel tűzdelt cselekményt szinte végig gyermeki nézőpontból mutatja. Erre utalnak már a film kezdőképei is: a kisfiú apró megfigyelései a Szoba különböző részleteiről, melyek szuperközelikben tárulnak a szemünk elé. Lenny Abrahamson alkotása Jacket emeli főhőssé: javarészt a vele megtörtént dolgokat látjuk (például a nemi erőszak is csak a hangsávon jelenik meg, a kamera végig a kisfiúval marad a szekrényben), másrészt a narráció is kizárólagosan az ő privilégiuma. Vékonyka cérnahangján, szívmelengető gyermeki naivitással beszél a Szobáról, Anyáról, majd később a világról, amivel ötéves korában találkozik először. A felnőtt szereplők és befogadók számára azonnal érthető trauma tiszta, gyermeki szemszögön való átszűrése A szobát némiképp az 1997-es Az élet szép fogalmazásmódjához közelíti: a mélyben működő dráma (legyen az egy emberrablás, egy személyiség megtörése, vagy a holokauszt borzalmai) elementáris erővel szakítja át minduntalan a felszín könnyed szövetét.  A gyerekszereplő naiv tudatlanságát nem éljük át, ám az ebből fakadó védtelenséget és kiszolgáltatottságot annál inkább – a Jack körül történő szörnyűségek percenként marnak a néző mellkasába. Egyrészről elborzadva, másrészről ugyanúgy szorongással telve állunk az események előtt, mint a kisfiú: legyen szó Öreg Nick erőszakoskodásairól, vagy Anya szabadulás utáni depressziójáról, mikor kénytelen szembesülni azzal a valósággal, amitől hét éve elzárta egy pszichopata. Ezt a lelki poklot azonban finoman ellensúlyozza Jack szeretetreméltó rácsodálkozása a világra: bár Anya kórházban van, az első találkozás egy kiskutyával, vagy az első focizás kiragad az érzelmi mocsárból. A szoba tehát ügyes áthangolásokkal lavíroz a különböző emocionális atmoszférák között.

A trauma nézői átélése természetesen lehetetlen lenne a pazar drámai alakítások nélkül. Brie Larson megérdemelten száll versenybe az aranyszoborért: arca minden rezdülése beszédes a film folyamán. Szívbemarkolóan hozza a felfoghatatlan lelki terhekkel megbirkózni próbáló, majd később összeroppanó fiatal lány és a gyermekét minden elé helyező, ám „tökéletlenül” szerető anya karakterét. A Jack szerepében feltűnő (és hosszú hajjal inkább kedves kislányként festő) Jacob Tremblay az elmúlt évek egyik legjobb gyermekalakítását produkálja, a Sráckor (Boyhood) fiatal Ellar Coltrane-jét is messze lekörözve – nem véletlen, hogy pár napja a Critics Choice Awardot is bezsebelte. Zsenge kora ellenére az érzelmek rendkívül széles skáláján játszik: a tehetetlen gyermeki dühtől és félelemtől a kétségbeesésen és értetlenségen át a naiv boldogságig mindent rendkívüli hitelességgel ad át. Ám nem csak az ő jelenlétük, hanem valamennyi mellékszereplőé elképesztően hatásos: az aggódó nagyanyáé, a gyermeket elfogadni képtelen nagyapáé, vagy az „emberarcú gonosz” archetípusaként színre lépő Öreg Nické is.

Abrahamson alkotása páratlan érzékenységgel festi vászonra az elmúlt évek egyik legegyedülállóbb drámáját: egy anya és fia összetartását és közös szembenézését a felfoghatatlannal. Ha a legjobb filmnek járó szobrocskát nem is, de valamelyik másikat biztosan elnyeri az idei Oscaron.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
A szoba

A szoba

Színes filmdráma, 118 perc, 2015

Rendező:
Szereplők: , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Friss film és sorozat