Minden egész eltörött – Christian Petzold: Miroirs No. 3 / Mirrors No. 3

2026. január 24. – írta Siklódi Lehel

A cannes-i Rendezők Kéthetének szekciójában bemutatott Miroirs No. 3 az apró, de annál beszédesebb rezdülések filmje, ahol az elkapott tekintetek és elharapott félmondatok mögött egyazon traumának a gyökerei próbálják feltörni az addig háborítatlanul hagyott felszínt.

Bezuhanni a pornyúl üregébe – Bryan Fuller: Dust Bunny / A porszörny

2026. január 6. – írta Buzsik Turner Kriszti

Fuller újra felkérte egyik kedvenc színészét, hogy most hús-vér emberek helyett az ágy alatti porra vadásszon.

Kicsit sárgább tengeralattjáró – Anders Thomas Jensen: Den sidste viking / The Last Viking / Az utolsó viking

2025. október 28. – írta Berényi Csaba

Az utolsó viking az önelfogadás és a családi traumák terhei alatt görnyedők filmje, amelynek mélyén félhülyék és komplett idióták meghatóan morbid és meglepően érzelmes testvérdrámája van elföldelve. Anders Thomas Jensen szokásos társulata és az üzembiztosan szállított halvérű dán akasztófahumor ezúttal is hibátlan, olyannyira, hogy még a Beatlest is sikerül kihantolni a sírból.

Az állatorvosi lovakat lelövik, ugye? – Kristen Stewart: The Chronology of Water / A víz kronológiája

2025. szeptember 9. – írta Rudas Dóra

Amilyen sok művész hitte, hogy ha a kamera egyik végén sikeres, akkor a másikon is az lesz, olyan kevesüknek lett igaza. A víz kronológiája láttán úgy tűnik, Kristen Stewart pont olyan rendezőnek, amilyen színésznőnek – és akár ígéretet, akár fenyegetést hallunk ki ebből a mondatból, valószínűleg igazunk lesz. 

Cápák a fedélzeten – Sean Byrne: Dangerous Animals / Veszélyes állatok

2025. augusztus 1. – írta Lubianker Dávid

A Veszélyes állatok az ausztrál szörfös filmek vidéki-suttyó mentalitását ötvözi a gyilkos cápás B-horrorok világával, Sean Byrne rendezése elsősorban mégis műfaji önreflexiói miatt tud kitűnni a horrorklisék árnyékából.

Az erőszak nyomában – Lina Vdovîi, Radu Ciorniciuc: Tata

2025. június 18. – írta Erőss Réka

A Tata című dokumentumfilm őszintén meséli el az erőszak generációkon és határokon átívelő történetét strukturális és személyes nézőpontoknak abból a se nem túl közeli, se nem túl távoli metszéspontjából, ahonnan a legtisztábban látható.

A világ második legrosszabb embere – Mike Leigh: Hard Truths / Keserű igazságok

2025. június 15. – írta Siklódi Lehel

Az idén már nyolcvankettőt taposó Mike Leigh ezúttal is egy keserű, de humanizmussal átszőtt karakterdrámával állt elő. A Covid-járvány miatt éveket késő Keserű igazságok bár egy Londonban élő középosztálybeli család hétköznapjaiba enged betekintést, sírós-nevetős élethelyzetei és kimondatlan traumái annyira univerzálisak, hogy bárhol és bármikor megállnák a helyüket, nem lehet nem felismerni őket.

Az út, ami nemesít – Mircea Gherase, Lucian Mircu: Apă și talpă

2025. január 10. – írta Fazakas Lehel

A Via Transilvanicát beutazó dokumentumfilm képes túllépni az elszaporodott motivációs képeslapok és hatásvadász drónfelvételek ürességén, de végül mégis egy reklámfilm marad.

Lassan előre – Adam Elliot: Memoir of a Snail / Egy csiga emlékiratai

2025. január 9. – írta Buzsik Turner Kriszti

Az általunk cipelt teher olyan, mint a csiga nyálkája: nehezen szabadulunk meg tőle, de bizonyos szögből megcsillan rajta a fény.

Poszttraumás időképek – Lav Diaz filmjeiről

2025. január 4. – írta Ritter György

A slow cinema Fülöp-szigeteki mestere – aki múlt év december 30-án lett 66 éves – több mint másfél évtizede robbant be a filmes világba. Kelet-Európában jobb híján Tarr Bélához hasonlítgatják, holott húsznál is több monstre képfolyamában a bűnt és bűnhődést, a pszichózisokat, a történelmet, a kiszolgáltatottságot, a természet roppant erejét „filmezi”. A nemritkán nyolc-tíz órás alkotásainak fő kérdése, kozmikus stílusuk ellenére: a direktor országának múltja, jelene, jövője.