Egy trauma négy arca – Fran Kranz: Mass

2022. március 8. – írta Polák Zsóka

„Azért akarok többet tudni az ön fiáról, mert megölte az enyémet” – hangzik el a tavalyi filmtermés egyik rejtett gyöngyszeme, a Mass előzetesében, és már ez is előrevetíti, hogy nem lesz könnyű végignézni egy iskolai lövöldözésben érintett négy szülő közös gyónását. Mégis megéri látni.

Maradni sem könnyebb – Megan Park: The Fallout

2022. február 24. – írta Vigh Martin

Lehet-e még újat, de legalábbis érvényeset mondani az iskolai lövöldözésekről? Megan Park filmje erre a kérdésre ad elegáns választ.

Nem csak túlélni – Mundruczó Kornél: Evolúció

2021. november 26. – írta Farkas Boglárka Angéla

Mundruczó Kornél és Wéber Kata szerzőpárosának legújabb filmje – ami mellé újfent Martin Scorsese állt producerként – egyszerre megrázó és filmnyelvi szempontból bátor alkotás. Az Evolúció a generációkon átívelő traumát tematizálja lehengerlő vizuális világgal és mágikus realizmussal.

Az eljövendő vég traumája – A posztapokaliptikus film vágyszerkezete

2020. november 28. – írta Tóth Zoltán János

Jelen tanulmányban a trauma fogalmát vizsgálom, hogy utat találjak annak a magyarázatához, hogy a filmes apokaliptikus víziók miért jutnak jelentős piaci szerephez és figyelemhez a posztmillenáris filmkultúrában. A trauma elméleti beágyazottságának köszönhetően ez a vizsgálat elkerülhetetlenül a pszichoanalízis érvrendszerére támaszkodó értelmezést feltételez.

Két test, egy lélek – Derek Cianfrance: I Know This Much Is True / Ez minden, amit tudok

2020. június 25. – írta Incze Kata

Derek Cianfrance minisorozata olyan, mintha a True Detective legendás első évada után maradt tátongó űrt akarná betölteni az HBO repertoárjában, lecsúszott Matthew McCounaughey és misztikus gyilkossági ügyek helyett lecsúszott Mark Ruffalóval és a kőkemény valósággal a főszerepben. Félreértés ne essék, az Ez minden, amit tudok voodoo-babák és csontszobrok nélkül is legalább annyira nyomasztó, mégis, két napos végigbindzselés után állíthatom, hogy rég érte meg ennyire hat epizódnyi vezeklés egy laptopképernyőn keresztül.

Miért nincs egy jó filmünk Trianonról?

2020. június 4. – írta Soós Tamás

Napra pontosan száz éve írták alá a trianoni békeszerződést, amely máig élő, kibeszéletlen traumája a magyar társadalomnak. Történetéről, hatásáról mégsem készültek játékfilmek, se a Horthy-, se a Kádár-korban, és a rendszerváltás óta eltelt 30 évben sem. Írókat, rendezőket kérdeztünk, hogy megválaszoljuk a miérteket – és azt is, hogy ők milyen filmet forgatnának Trianonról.

Szeretve gyűlölni – Testvérek a filmvásznon

2020. május 16. – írta Incze Kata

Tanulmánysorozatot indítunk, amelyben az emberi/családi viszonyok és kötelékek különböző formáinak filmes előfordulásait vizsgáljuk. Íme, így néznek ki a testvérkapcsolatok a filmvásznon.

Ragyogó dicsőségünk és legmélyebb kudarcaink – Fons Rademakers: De aanslag / Merénylet, 1986

2018. július 21. – írta Ferenczi Szilárd

A Merénylet 30 évvel a díjazás után aktuálisabb, mint egykoron volt, de ez még nem menti meg attól, hogy az Oscar-díjak történetének egyik leggyengébb darabja legyen.

Anyám nélkül egyedül – Marco Bellocchio: Fai bei sogni / Szép álmokat!

2017. február 24. – írta Rácz Viktória

A Szép álmokat! kellő melankóliával és nosztalgiával mutatja be egy édesanyját elveszítő fiú tragédiáját, ám formabontó rendezőjéhez képest meglepően sablonos alkotásnak bizonyul.

Túl nagy szíve van – Hannes Holm: En man som heter Ove / Az ember, akit Ovénak hívnak

2016. július 7. – írta Petz Anna

Hannes Holm legújabb vígjátéka, Az ember, akit Ovénak hívnak a hamisítatlan skandináv fekete humor receptjét alkalmazva igyekszik egyszerre nevettetni és könnyeket fakasztani.