A félelem szótára – Jon Garañó, Aitor Arregi: La trinchera infinita / A vég nélküli lövészárok

2020. november 24. – írta Buzogány Klára

Vannak, akik úgy hősei egy háborúnak, hogy sosem jártak lövészárokban. És vannak olyan lövészárkok, amelyek sosem húzódtak a fronton.

Nem nézhetünk félre – Niels Arden Oplev: Daniel / Ser du månen, Daniel

2020. augusztus 10. – írta Gyöngyösi Lilla

A fiatal dán fotóriporter, Daniel Rye 13 hónapot töltött az Iszlám Állam fogságában – személyes történetének bemutatásán túl azonban a szíriai káoszt is segít megérteni a róla szóló film.

Idővel minden kérdésre születik válasz – Terrence Malick: A Hidden Life

2020. március 10. – írta Pernecker Dávid

Terrence Malick egy Hitlert megtagadó egyszerű katolikus parasztemberre tekintve tudja a legartikuláltabban és legszebben megfogalmazni mindazt, ami a mai napig nem hagyja nyugodni.

Rendszerhiba – Andrei Cohn: Arest

2019. szeptember 25. – írta Farkas Boglárka Angéla

Az Arest egy egész rendszer működését próbálja egy kicsiny zárkába sűríteni, de kísérlete hiába indul ígéretesnek, újdonságot nem képes nyújtani.

Jó alapanyagból ötlettelen végeredmény – Zsigmond Dezső: A Sátán fattya

2017. december 22. – írta Tóth Menyhért

Nagy Zoltán Mihály A Sátán fattya című, a 40-es évek egyik legnagyobb magyar tragédiájáról, a sztálini lágerek embertelenségéről szóló kisregénye minden szempontból kiváló alapanyag egy jó filmhez. Kár, hogy Zsigmond Dezső tévéfilmes adaptációja nem lett az...

Kívül-belül szorít – Lenny Abrahamson: A szoba / Room

2016. január 21. – írta Petz Anna

Lenny Abrahamson legújabb filmje méltán száll ringbe négy kategóriában is az idei Oscaron: A szobát egy trauma finom lélektani ábrázolása, a gyermeki szemszögön átszűrt, remek cselekményvezetés és a kimagasló színészi alakítások emelik az év legjobb alkotásai közé.

Meta-perverzió – Atom Egoyan: The Captive / A fogoly

2014. szeptember 8. – írta Jakab-Benke Nándor

A kanadai Atom Egoyan ezzel a művével jubilálja harminc évvel ezelőtt készített első nagyjátékfilmjét: ha nem is szintetizál, azért a legfontosabb témáit újra megpendíti.

Most tél van és csend és hó és halál – Marius Holst: Kongen av Bastøy / Ördögsziget

2012. február 14. – írta Farkas Péter

A szabadságától megfosztott embernek nyert ügye van a nézőnél. Gyakorlatilag nem is kell semmit csinálnia, hiszen az, hogy meg van kötve a keze, rögtön ingerelni kezd minket, és legyen az illető akár súlyos bűntett elkövetője, mi ösztönösen szurkolni fogunk a bezártságban esendővé váló egyén felszabadulásának.