Alejandro González Iñárritu: Birdman or (The Unexpected Virtue of Ignorance) / Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) Alejandro González Iñárritu: Birdman or (The Unexpected Virtue of Ignorance) / Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)

Bird és fél

Alejandro González Iñárritu: Birdman or (The Unexpected Virtue of Ignorance) / Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)

ÉRTÉKELD A FILMET!
Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)
Alejandro González Iñárritu
2014
Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)

Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 10 10 1

10

A látogatók szerint: 9 (2)

9
(2)

Szerinted?

0

A Birdman egy meglepően humoros, zseniálisan építkező, színész- és szerepközpontú himnusz a showbizniszhez; beszély a filmvászon örök színpadi atavizmusáról; filippika a szuperhősökért és ellenük. Ha nem kapja meg az Oscart, Hollywood Egyiptom lesz és jöhet a tíz csapás.

Az Álomgyárat a múlt évtizedben meghódító mexikóiak triászából (Cuarón, del Toro és Iñárritu) utóbbi készítette eddig a legintimebb, legdrámaibb és leginkább karakterorientált filmeket: ő adta be a legkevésbé a derekát a talmi hollywoodi csillogásnak, és ő robbantott a legkisebbet a mozipénztároknál. Éppen ezért maradt ő a leghitelesebb figura hármójuk közül, ő őrizte meg leginkább a saját hangját – s most ő produkálta a legnagyobb meglepetést. A Birdman a Fellini óta nyilvánvaló dolognak számító önreflexív filmek szép hagyományát gazdagítja, de jócskán túllép a „szegény vért izzadó művész” mémjén, a film-a-filmben-gegeken és a letűnt aranykor után nosztalgiázó Hollywood toposzán egyaránt. Nem az ihlethiány ihlette, hanem a személyiség válsága és a művész(et) skizofréniája. Látszólagos egyszerűsége ellenére igazi gesamtkunstwerk, amiben a showbiznisz minden (vagy legtöbb) archetipikus figurája felbukkan, hogy sziporkázó párbeszédekben romboljon és építsen újra mindenféle mítoszt; rántson le lepleket és húzzon vizeslepedőket;majd zengjen ódát „the show must go on” felkiáltással; és okozzon többszörös orga katarzist a nézőnek.

Kép a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) című filmből

Riggan Thomson egy jobb napokat látott színész, aki valaha nagyot dobbantott Hollywoodban Birdmanként, kb. pont úgy, mint ahogy az őt alakító Michael Keaton tette Batman szerepében a kilencvenes évek elején. És (Keatonhoz hasonlóan) azon kínlódik, hogy újrakitalálja magát, hogy valami őszintén hozzon létre. A gyökerekhez akar visszatérni (mint mindig minden szuperhős-reboot): megtalálni magában az elveszett színészt. Épp ezért most a Broadway-en próbál tető alá hozni (író-dramaturgként, rendezőként és főszereplőként, hármas funkcióban!) egy előadást, ami talán az utolsó esélye. Ugyanígy szakad háromfelé személyisége is: apa, „színházcsináló” és filmsztár kéne legyen egyszerre, de e három mintha állandóan kioltani akarná egymást. Minden becsületes szuperhősnek van szuperegója, aki repked és rosszfiúkat öl, és van egy egója, aki leviszi a szemetet és úgy tesz, mintha nem ismerné fel saját magát, amikor a New York szétrombolásáról szóló riportot nézi másnap reggel a tévében. Riggan terhe még nagyobb: megcsömörölt a csillogástól, de azért a folyton a színész nyakába lihegő álruhás szuperhős szuperegóként, múltként nem hagyja nyugton a végre valami komolyat, értékeset létrehozni akaró színművész-alteregót, miközben Riggan emberként, apaként, ex-férjként is próbálja összevakarni minden hitelességét – hiszen alkotóként is ezekből táplálkozna. „A színház a feleségem, a film a szeretőm” – mondta valamikor Bergman, és mókás ezt most Iñárritu néha szürrealizmusba hajló, még money shotokat is tartalmazó, de igazából szűk, meghitt, színészközpontú kamaradrámájában látni. Ha Mikes Kelement parafrazálnánk: „én úgy szeretem már a mozit, hogy soha el nem felejthetem a színházat”.

Kép a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) című filmből

Apropó: Iñárritu a legszebb színházi hagyományok (francia jelenetezés) filmes használata mellett a hasonlóan szép filmes hagyományokat is megidézi. Hitchkock Köteléhez (Rope) hasonlóan hosszú, szinte balettszerűen mozgó kamerával felvett egysnittes jelenetek lettek összemontírozva úgy, hogy a folytonosság (egy óriási snitt) érzetét keltsék. Csakhogy tér és idő kontinuitása helyett a Birdman bravúrosan koreografált mastershotjai valami teljesen mást csinálnak: az omniprezens szemlélő érzetét hozzák létre, akiben tudatosul ugyan, hogy most már egy másik nap van a filmben, az egyidejűség viszont egy álomszerűséget kölcsönöz a filmnek. Nem ez az egyetlen szürrealista elem: a precízen elhelyezett, vissza-visszatérő és egymásra rímelő képi elemek (pl. maszkok), az időnként felbukkanó jazzdobos és természetesen az utolsó snittig megfejthetetlen talány, hogy most akkor szuperhős-e Riggan? Ez a szürrealizmus viszont mindvégig csökkentett habzású marad, nem vonja el a figyelmet a figurákról, ahogyan az is nagyszerű, hogy a színházi tematika és helyszín ellenére a rendező minden teatralitást száműzni tudott színészeiből (kivéve Naomi Wattsot, de az ő szerepéhez talán még passzol is).

Kép a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) című filmből

Iñárritu a szereplők közti permutációs játékot arra is használja, hogy a showbiznisz különböző aspektusait pellengérre állítsa: megismerjük a való életben működésképtelen, csak a színpadon lángelme színészt (Edward Norton), az egész életében Broadway után áhítozó, most cél nélkül maradt színésznőt (Naomi Watts), a végtelenül cinikus kritikust (Lindsay Duncan), a rehabról visszatérő lányt (Emma Stone), de egyikük sem marad karikatúra vagy sablon: pörgős, nagyszerűen megírt dialógusokban bontakoznak ki, és közben frappánsan kiosztják a lassan csömört okozó szuperhősmozikat, a dohos színpadi deszkákat, az elkényeztetett celebeket és a frusztrált kritikusokat egyaránt. S mindegyikük tud érvényeset mondani, nem lesz belőle sárdobálás. A legösszetettebb karakter viszont Riggan marad, s ha már madárember, akkor a hasonlat visít, hogy leírjam: Keaton főnixként támadt fel saját hamvaiból. Úgy tud szánalmast vagy hülyét csinálni magából (pl. a zseniális, bugyiban a Times Square-n császkálós jelenetben), hogy saját apotheózisát hozza össze. Hát igen, ekkor esik le a film alcíme: az a hihetetlen kincs, amikor azért mondhatsz el bármit, mert senki sem figyel (vö. azzal, amikor bármit elmondhatsz, mert végre figyelnek). A lebilincselő karaktertanulmány mögött tehát egy teljes, alaposan kigondolt és őszinte művészetfilozófia rejlik, de ez ne riasszon el senkit: a Birdman minden perce szórakoztató.

Kép a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) című filmből

Nem árulom el, hogy a szuper-, az alter- vagy az egó győz a film végén. Talán magam sem tudom, talán meg kell néznem még egyszer (örvendetes, hogy az „egyszer végignézni is nehéz” amerikai termésből időnként még mindig kiemelkedik egy-egy sokszor megnézhető film). De most már van akinek drukkolnom február 22-én.

Támogass egy kávé árával!
 
Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)

Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)

Színes vígjáték, filmdráma, 119 perc, 2014

Rendező:
Szereplők: , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

10

A látogatók szerint:

9 (2)

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Ennél csak jobb jöhet

    Színes vígjáték, 120 perc, 2023

    Rendező: Eric Toledano, Olivier Nakache

  • A kiméra

    Színes filmdráma, kalandfilm, vígjáték, 130 perc, 2023

    Rendező: Alice Rohrwacher

  • Godzilla x Kong: Az új birodalom

    Színes akciófilm, sci-fi, 114 perc, 2024

    Rendező: Adam Wingard

  • A Majomember

    Színes akciófilm, thriller, 113 perc, 2024

    Rendező: Dev Patel

  • Az első ómen

    Színes horror, 120 perc, 2024

    Rendező: Arkasha Stevenson

  • Polgárháború

    Színes akciófilm, filmdráma, háborús, 109 perc, 2024

    Rendező: Alex Garland

  • Szellemirtók: A borzongás birodalma

    Színes fantasy, kalandfilm, sci-fi, 99 perc, 2024

    Rendező: Gil Kenan

  • Back to Black

    Színes életrajzi, filmdráma, zenés, 2024

    Rendező: Sam Taylor-Johnson

  • Nasty

    Színes dokumentumfilm, sportfilm, 107 perc, 2024

    Rendező: Tudor Giurgiu, Cristian Pascariu, Tudor D. Popescu

Szavazó

Kinek a Criterion Closet Picks-videójára lennél kíváncsi?

Szavazó

Kinek a Criterion Closet Picks-videójára lennél kíváncsi?

Friss film és sorozat

  • Ennél csak jobb jöhet

    Színes vígjáték, 120 perc, 2023

    Rendező: Eric Toledano, Olivier Nakache

  • A kiméra

    Színes filmdráma, kalandfilm, vígjáték, 130 perc, 2023

    Rendező: Alice Rohrwacher

  • Godzilla x Kong: Az új birodalom

    Színes akciófilm, sci-fi, 114 perc, 2024

    Rendező: Adam Wingard

  • A Majomember

    Színes akciófilm, thriller, 113 perc, 2024

    Rendező: Dev Patel

  • Az első ómen

    Színes horror, 120 perc, 2024

    Rendező: Arkasha Stevenson

  • Polgárháború

    Színes akciófilm, filmdráma, háborús, 109 perc, 2024

    Rendező: Alex Garland

  • Szellemirtók: A borzongás birodalma

    Színes fantasy, kalandfilm, sci-fi, 99 perc, 2024

    Rendező: Gil Kenan

  • Back to Black

    Színes életrajzi, filmdráma, zenés, 2024

    Rendező: Sam Taylor-Johnson

  • Nasty

    Színes dokumentumfilm, sportfilm, 107 perc, 2024

    Rendező: Tudor Giurgiu, Cristian Pascariu, Tudor D. Popescu