Elcsépelt családifilmes allűrjeivel, jellegtelen jazz-zenéjével és fantáziátlan happy endjével a Goodrich aligha jelenthet többet két elpazarolt óránál.
Tim Burton huszadik(!) nagyjátékfilmjét látva tűnik csak igazán hihetetlennek, hogy a különc rendezőzseni idén töltötte be a 66-ot. Az elmúlt másfél évtized sorozatos kudarcai után kevesen mertek hinni benne, pedig a Beetlejuice Beetlejuice legalább olyan fesztelen, őrült és imádnivaló szórakozás lett, mint az 1988-ban bemutatott kultikus előd.
Superman mellett a másik alapvető szuperhős, akinek ráadásul a filmes karrierje is lényegesen kiterjedtebb, sokszínűbb és szimptomatikusabb az aktuális történések és a filmművészet trendjei kapcsán egyaránt – természetesen Batmanről, a Denevéremberről beszélünk, aki immáron sokadik inkarnációjával uralja a bevételi rangsort. Valamiért úgy tűnik, immár 84 éve nem tudunk ráunni a denevérruhába bújó, bűnüldöző milliárdos mítoszára.
Verőfényes nyári napsütés. Békésen hullámzó tenger. Homokos part. Lágy zene. Szerelmes fiatalok. Kell-e több egy tökéletes lánykéréshez? Ha így kezdődik egy akció-thriller, a válasz természetesen igen. Az Amerikai bérgyilkos készítői pedig mindent el is követnek azért, hogy az idilli romantikázás egy csapásra sokkoló fegyverropogásba, vérbe és rémült sikolyokba fulladjon. A nyitójelenet utáni játékidő pedig a totális unalomba.
Őszintén: kellett nekünk új Pókember három évvel az előző bebukása után? Vagy még egy szuperhős a Bosszúállók már így is túlnépesedett csapatába? Költői kérdések – igazából tökmindegy, mert Peter Parker újra itt van. És bár hanyatt talán senki sem vágja magát a mutatványaitól, a Hazatérés éppen megüti azt a szintet, ahol már indokolt a létezése.
Őszintén megmondom, mielőtt megnéztem volna a filmet, eldöntöttem, hogy bármilyen is legyen, nem fogom a McDonald’s alapítójáról szóló filmet a mekis kajához hasonlítani. Sajnos ezt a szándékomat hamar fel kellett adnom: Az alapító épp annyira tápláló, gyorsan és könnyen fogyasztható, mint a néhánylejes tömeggyártású hamburgerek, és pont ahogy a legnagyobb gyorsétterem-lánc ételeivel szokott lenni, van akinek ízlik, van akinek nem.
Talán senkinek sem volt a tavalyi éve annyira szélsőséges, mint Tom McCarthynak. Először jött az Adam Sandler-es Cipőbűvölő (The Cobbler), amit a kritikusok az év egyik legrosszabb filmjének kiáltottak ki, majd kis időre rá a Spotlight, amit meg az év egyik legjobbjának, jelenleg pedig minél több Oscar-jelölést próbál díjra váltani.
2016 végére várhatjuk a The Founder című életrajzi filmet. Ray Krocról szól, aki sikerre vitte a világ legnagyobb üzletláncát. A rendező John Lee Hancock, a főszerepet Michael Keaton alakítja.
A Birdman egy meglepően humoros, zseniálisan építkező, színész- és szerepközpontú himnusz a showbizniszhez; beszély a filmvászon örök színpadi atavizmusáról; filippika a szuperhősökért és ellenük. Ha nem kapja meg az Oscart, Hollywood Egyiptom lesz és jöhet a tíz csapás.
Richard Linklater filmjét tartották 2014 legjobb alkotásának a Critics' Choice Awards ítészei, és a film további három díjat nyert el: Linklater a rendezők, Patricia Arquette női főszereplők, Ellar Coltrane a kezdő színésznők között lett a legjobb. A Birdman azonban több, összesen 7 díjat kapott.