Sean Baker: The Florida Project / Floridai álom Sean Baker: The Florida Project / Floridai álom

Ezt a filmet nem teszi zsebre a Disney

Sean Baker: The Florida Project / Floridai álom

ÉRTÉKELD A FILMET!
Floridai álom
Sean Baker
2017

A Filmtett szerint: 9 10 1

9

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Sean Bakernek megint összejött a bravúr: a Tangerine után a Floridai álommal is olyan mámorító csodát rendezett, hogy csak a moziból kitámolyogva fogjuk fel, milyen nyomasztó mesét mondott nekünk.

Orgonaszínű, lepukkant motel tikkad a floridai hőségben. Belül rohad, de kívül színárban pompázik, mint egy szemétdombra hajított babaház. Rosszcsont kölykök szaladgálnak a folyosón: „Ezt a férfit gyakran viszik el a rendőrök. Ez a nő meg azt hiszi, hogy Jézus vette feleségül” – mutatnak rá sorra az ajtókra, amint körbevezetik új barátjukat. „Ja, és a liftet nem használja senki, mert húgyszagú.”

Olyan pimasz a Floridai álom is, mint a gyerekek: színes, vidám és gondtalan film, ami azért belenyomja az orrunkat a koszba, mocsokba is. Benéz az ajtók mögé, és megmutatja a sötétben dekkoló, elrontott életeket, de ha teheti, inkább kint fürdik a napfényben a fel-alá rohangáló gyerekekkel, akik életük egyik legklasszabb nyarát töltik éppen. Ők még nem értik, mit jelent szegénynek lenni, mert a kalandot látják mindenben, tobzódó fantáziájuk játékokkal, könyvespolcokkal rendezi be az elhagyott drogtanyát, gyermeki humorérzékük a romos törmeléket szellemkakivá változtatja.

Mooney a vezérük, ez a hatéves, szabadszájú kislány, aki a napjait csínytevéssel tölti: kocsikat köpködnek, pénzt tarhálnak, gyújtogatnak. Rosszcsont, de nem rosszindulatú, bűnözése mögött gyermeki ártatlanság lapul: a köpködés nála verseny, a pénz fagyira kell, a tűzrakással az unalmat űzik el. És persze az anyjának, a sztriptízklubból kirakott, munkanélküli Halley-nak akar megfelelni, aki maga is gyerek még, tévét nézne és gofrit zabálna egész nap, ha nem kéne olcsó parfümmel vagy lopott karkötővel lehúznia a DisneyWorldbe látogató turistákat, hogy be tudja fizetni a heti lakbért.

A mélyszegénységet nézzük, de az életörömöt látjuk, és ez a hihetetlenül természetesen játszó, pofátlanul tehetséges gyerekszínészek mellett elsősorban a filmet író, vágó és rendező Sean Baker érdeme. Legfőképp azért, mert a Floridai álom minden egyes – gyönyörű, 35 mm-es, szélesvásznú filmre fotografált – képkockájából árad az empátia. Baker még a sztereotípiákban is az embert látja, a hajléktalan sztriptíztáncosban nem a szerencsétlen kurvát, és a türelmetlen taxisban sem a seggfejt, hanem a dolgozó családapát, aki aggódik, hogy nem tud elég pénzt hazavinni a családjának.

Nüansz az ilyesmi, de épp ezekből az apróságokból rajzolódik ki Baker filmjeinek szellemisége, aki egy antropológus precizitásával figyeli meg, de egy szeretetszolgálatos odaadásával tárja elénk a nincstelenek sorstragédiáját. A 46 éves, megrögzött függetlenfilmes a margóra szorult emberek életét filmezi, a Tangerine-ben legutóbb a Hollywood utcáin strichelő, transzszexuális prostikét, a Floridai álomban pedig a Disneyworld tövében élő szegényekét. Azok az emberek érdeklik, akik mellett elmennénk az utcán, sőt még a túloldalra is átslisszolnánk, hogy elkerüljük őket, ő viszont arra invitál, hogy lógjunk velük, és jöjjünk rá, ugyanolyan emberek ők is, mint bárki más. Baker nem szépeleg, nem farag senkiből makulátlan hőst, hanem olyannak – szenvedélyesnek, és egy kicsit ellenszenvesnek – mutatja őket, amilyenek, és épp ettől lesznek szimpatikusak ezek az utcára kivert arcok. És persze attól, hogy Baker nem tagadja meg tőlük a boldogságot, mert tudja, hogy hiába tanyáznak napi 24-ben egy hullámvölgyben, néha azért ők is felérnek a hegyre, mint ahogy Halley is kiszökik a közeli dombra a lányokkal, hogy megnézzék az élményparkból fellőtt tűzijátékot. Más a melankóliát hangsúlyozná, az alig karnyújtásnyira fekvő, számukra mégis elérhetetlen, mert megfizethetetlen álmokat, de ő inkább a felejthetetlen élményre emlékeztet: lehet, hogy csak egy távoli dombról, a vaksötétben lesték, de akkor is tűzijátékot láttak, varázslatot és csillámló fényeket.

Bakernek remek érzéke van arra, hogy az életből ellesse és gördülékenyen összefűzze a hiteles, emberi pillanatokat. Úgy tűnik, mintha semmi sem történne, a történet szinte mellékes, a gesztusok, a reakciók viszont mindennél többet mondanak. A rendező most se használ elkoptatott fordulatokat, és végképp nem támaszkodik a hollywoodi dramaturgiára, hiszen épp arra mutat rá finoman, milyen is az élet az amerikai szórakoztatóipar árnyékában. Úgy szegezi kameráját az Amerikát (is) kettéosztó gazdasági szakadékra, hogy a Floridai álom egy pillanatra sem válik szájbarágós allegóriává. Itt nem mondja ki senki, hogy a Disney varázskastélyait koppintó, olcsó motelek pár éve még a turistákat célozták meg (azért is magas a lakbér), és csak a gazdasági válság óta szorultak oda a hétről hétre élő, gyakorlatilag hajléktalan szegények a környékről. A címben rejlő iróniát is csak a Wikipediáról érthetjük meg, ha kiderítjük, hogy Florida Projectnek Walt Disney nevezte a DisneyWorldöt, mert ő még nem egy második élményparkot tervezett ide Disneyland után, hanem a jövőbe mutató fejlesztéseknek helyet adó, önellátó várost, melynek 20 ezer lakosa a legmodernebb házakban élt és persze a Disneynek dolgozott volna. Halála után viszont az igazgatótanácsa vette kézbe a projektet, és inkább az első Disneyland mását húzták fel. A világjobbító utópiát, ha úgy tetszik, az amerikai álmot szertefoszlatták a könyörtelen üzleti érdekek.

Baker tudja, amit legutoljára a hetvenes évek nagy amerikai rendezői, Altman, Hellman, vagy Malick is, hogy Amerika egy két lábon járó paradoxon, maga a megcáfolt és kettétört álom, amelyet mégis muszáj kergetni egy életen át. A Floridai álmot is ez az ambivalencia, a szegénységben megélt boldogság, a nélkülözés ellenére is őrzött ártatlanság teszi nagy filmmé – de korántsem tökéletessé. Baker ezt a filmjét nem szerkeszti olyan tömören, mint a Tangerine-t, a Floridai álomnak nincs erős dramaturgiai íve, és amit megfogalmazott már egy jelenetben, azt gyakran elismétli még kettőben, háromban is. Megértjük: akkor is hagyja, hadd teljen az idő, amikor nem kéne, mert alighanem ő is beleszeretett a szereplőibe, például a pótapaként fellépő hotelmenedzserbe, aki elnéző mosollyal vigyáz a gyerekekre, de mindig morcos képet vág, és meglepő módon Willem Dafoe játssza a szemeiben csillogó aggodalommal.

Dafoe ebben a tőle szokatlanul visszafogott és szokatlanul kis szerepben alakít szokottan nagyot, de a Floridai álom akkor is a friss felfedezettek, az Instagramon talált Bria Vinaite (Halley) és Brooklynn Prince (Mooney) filmje. Sziporkáznak: ha nem látnánk, el sem hinnénk, hogy ilyen fesztelenül is létezhetnek gyerekek a kamerák előtt, és azt sem, amit a kis Prince a zárlatban művel a kamerák előtt. A jövő egyik nagy sztárját tisztelhetjük benne – Sean Bakerben pedig a 21. század talán legtehetségesebb neorealistáját, aki új szintre emeli ezt a műfajt. Nem újítja meg a filmnyelvet, csak épp jobban – érzékenyebben, okosabban – műveli azt, amit elődei, és ennek köszönhetően átélhetjük, amit a francia újhullám, a cinéma vérité, vagy épp a Dogma-mozgalom idején az első nézők: azt az eufóriát, amikor kiszalad a tüdőnkből a levegő, mert úgy érezzük, most végre szűretlenül látjuk a valóságot.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Floridai álom

Floridai álom

Színes filmdráma, 111 perc, 2017

Rendező:
Szereplők: , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

9

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Tőrbe ejtve: Az üveghagyma

    Színes bűnügyi, thriller, vígjáték, 139 perc, 2021

    Rendező: Rian Johnson

  • Guillermo del Toro: Pinokkió

    Színes animációs film, fantasy, musical, 117 perc, 2022

    Rendező: Guillermo del Toro, Mark Gustafson

  • Bardo

    Színes filmdráma, vígjáték, 159 perc, 2022

    Rendező: Alejandro González Iñárritu

  • M3GAN

    Színes horror, sci-fi, 102 perc, 2022

    Rendező: Gerard Johnstone

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Az ember, akit Ottónak hívnak

    Színes filmdráma, vígjáték, 126 perc, 2022

    Rendező: Marc Forster

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Friss film és sorozat

  • Tőrbe ejtve: Az üveghagyma

    Színes bűnügyi, thriller, vígjáték, 139 perc, 2021

    Rendező: Rian Johnson

  • Guillermo del Toro: Pinokkió

    Színes animációs film, fantasy, musical, 117 perc, 2022

    Rendező: Guillermo del Toro, Mark Gustafson

  • Bardo

    Színes filmdráma, vígjáték, 159 perc, 2022

    Rendező: Alejandro González Iñárritu

  • M3GAN

    Színes horror, sci-fi, 102 perc, 2022

    Rendező: Gerard Johnstone

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Az ember, akit Ottónak hívnak

    Színes filmdráma, vígjáték, 126 perc, 2022

    Rendező: Marc Forster

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu