Egy barátság olaszos anatómiája – Saverio Costanzo: L'amica geniale / My Brilliant Friend / Briliáns barátnőm

2020. március 24. – írta Bodó Karola Éva

Elena és Lila diád-jellegű kapcsolata nemcsak a két lány történetét vesézi, hanem betekintést nyújt egy olyan letűnt világba, ahol a legnagyobb érték az iskolázottság lehetősége, ha már a pénz csak keveseknek adódik meg. Két sors követhető nyomon: lányok élete, akik mások választásai alapján kell éljenek és túléljenek.

Gazdahon – Bong Joon-ho: Gisaengchung / Parasite / Élősködők

2019. június 12. – írta Váró Kata Anna

Bong Joon-ho az első koreai rendező, aki elnyerte a cannes-i filmfesztivál fődíját, az Arany Pálmát, és aki elmondhatja magáról, hogy Tarantinónál is zajosabb sikert aratott filmjének közvetlenül az amerikai sztárrendező alkotását követő sajtóvetítésén. Spoilermentes kritikát kért az újságíróktól, spoilermentes kritikát kap hát.

Ezt a filmet nem teszi zsebre a Disney – Sean Baker: The Florida Project / Floridai álom

2018. január 12. – írta Soós Tamás

Sean Bakernek megint összejött a bravúr: a Tangerine után a Floridai álommal is olyan mámorító csodát rendezett, hogy csak a moziból kitámolyogva fogjuk fel, milyen nyomasztó mesét mondott nekünk.

Polkorrekt szkinhedek – Goda Krisztina: Veszettek

2015. október 27. – írta Csiger Ádám

A Veszettek éppoly ellentmondásos darab, mint annak idején a Coming out, viszont nem csak ikerfilmeknek, de tökéletes ellentéteknek is beillenek. A Veszettek – még ha botrányosan sikerült is – minden, csak nem botrányfilm.

Nő a verseny – 22. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál II.

2015. április 17. – írta Csiger Ádám

A 22. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramja egy külön tematikus szekciónak is beillik, hisz a benne szereplő filmek egyaránt női sorsokról mesélnek, és teszik ezt inkább több, semmint kevesebb hatásfokkal.

Don Luis bűnös élete – Luis Buñuel-portré II.

2013. július 30. – írta Jakab-Benke Nándor

Ott hagytuk abba, hogy Buñuel családostól Amerikába repül szerencsét próbálni. Nos, nem volt az olyan egyszerű, mint a hollywoodi filmekben. Inkább a szerencse tette próbára Buñuelt.

Road nélküli road-movie – Dan Chișu: Și caii sunt verzi pe pereți

2012. november 6. – írta Péter Árpád

Dan Chișu rendező nevének kiejtése még nem kavar vihart a román film tengerén. Tapogatózó debütje, a 2010-es WebSiteStory, majd – legalábbis az elnézőbb kritikusok szemében – az igazabb, teljesebb Ursul (A medve, 2011) című próbálkozása után idén újabb egészestés filmmel vonul be a lassan önismétlésbe fulladó román filmművészet ezeken az új hullámokon hánykolódó flottájába.

Naiv szépség – Robert Guédiguian: A Kilimandzsáró hava / Les neiges du Kilimandjaro

2012. június 19. – írta Buzogány Klára

Robert Guédiguian filmjeivel kapcsolatban talán az a legfeltűnőbb, hogy teljes eddigi pályafutása során a főszerepekre ugyanazt a három színészt kérte fel. A délfrancia születésű rendező-producer eddig tizenhétszer forgatott a rendezői székből, és mindössze egyszer nem játszotta filmje valamelyik főszerepét Ariane Ascaride, Jean-Pierre Darroussin vagy Gérard Meylan. (Ketten közülük még ebben az egy filmben, a L'armée du crime című háborús drámában is felbukkannak mellékszereplőként.)

Ezt láttuk a 11. TIFF-en – 6. rész: Yoru ga owaru basho / End of The Night; Sangue do Meu Sangue / Blood of My Blood; The Snowtown Murders; Á annan veg / Either Way

2012. június 7. – írta Jakab-Benke Nándor, Papp Attila Zsolt, Ferenczi Szilárd, Székely Bíborka

Első filmünkben egy katatonikus arcú bérgyilkos útját követhetjük, amint megtalálják, felcseperedik és öl, majd szerelmes lesz – egy prostituáltba, akit gyerekként, tanulóéveiben nem volt képes megölni. A következőben egy nagyvárosi szegénynegyed közepén egyedülálló anya küzd gyerekei jövőjéért. Harmadik filmünk világában már-már bevett dolognak számít a pedofília, a vérfertőzés, a családon belüli és kívüli szodomita erőszak és az ezek ellenhatásaként fellépő kíméletlen önbíráskodás. És végül itt áll egy rövid kritika a TIFF „legvidámabb filmjéről”.

Géppisztolyos hatásvadászat – Marc Forster: Machine Gun Preacher / Géppisztolyos prédikátor

2012. január 4. – írta Csiger Ádám

A Géppisztolyos prédikátor első látásra szándékosan idétlen „bűnös élvezetnek” ígérkezik, de a cím csalóka. A film igaz történeten alapul, alkotói halálosan komolyan gondolták, mozijuk viszont legalább annyira hatásvadász, mint egy vérbeli exploitation a 70-es évek grindhouse-mezőnyéből.