Pedro Almodóvar: Todo sobre mi madre / Mindent anyámról, 1999 Pedro Almodóvar: Todo sobre mi madre / Mindent anyámról, 1999

Melodráma (nemcsak) anyáknak

Pedro Almodóvar: Todo sobre mi madre / Mindent anyámról, 1999

ÉRTÉKELD A FILMET!
Mindent anyámról
Pedro Almodóvar
1999

A Filmtett szerint: 10 10 1

10

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

A Mindent anyámról Pedro Almodóvar egyik legösszetettebb és legátgondoltabb filmje. A forgatókönyvet utalások bonyolult rendszere hálózza be, a szereplők és a díszlet jellegzetesen almodóvari, a film maga sötét humorral megtűzdelt, komor dráma.

2000-ben kis híján elmaradt az Oscar-díjak átadási ünnepsége. Először is nyoma veszett 4000 szavazócédulának, úgyhogy az akadémiának új szavazólapokat kellett szétküldenie és két nappal meg kellett hosszabbítania a visszaküldési határidőt. Az első bakit egy újabb titokzatos esemény követte: a március 26-ára tervezett gála előtt pár héttel nyoma veszett az 55 szobrocskának. A chicagói előállító, R. S. Owens útnak indította az „aranyhadsereget” Los Angeles felé, ám az – sosem derült ki, hogyan – út közben eltűnt. Március 18-án aztán jelentkezett egy Willie Fulgear nevű szemétszállító munkás, aki a Los Angeles-i Koreatown egyik kukájában rábukkant 52 szobrocskára. A szállító Roadway Express busásan megjutalmazta a becsületes megtalálót – 50 000 dollár ütötte a markát.

A nehéz sorsú „nagybácsik” egyike aztán Pedro Almodóvar kezébe került, aki Todo sobre mi madre című spanyol filmjével egy francia, egy brit, egy svéd és egy nepáli alkotás elől szerezte meg a kitüntetést, nem is véletlenül: a Mindent anyámról Pedro Almodóvar egyik legösszetettebb és legátgondoltabb filmje. A forgatókönyvet utalások bonyolult rendszere hálózza át, a szereplők és a díszlet jellegzetesen almodóvari, a film maga sötét humorral megtűzdelt komor dráma.

A Mindent anyámról filmes előzményei közül elsősorban Joseph L. Mankiewicz Beszéljünk Éváról! (All About Eve, 1950) című, többek közt a legjobb film Oscarjával kitüntetett filmje tűnik ki. Almodóvar nemcsak a címmel játszik rá a kapcsolatra, hanem direkt idézetként is szereplői elé vetíti a félszáz évvel korábban készült remekművet: Manuela és fia, Esteban egy este a televízióban nézi – az írói babérokról álmodozó Esteban a film hatására írja át készülő novellája címét Mindent anyámról-ra. A koszorú azonban sosem kerülhet Esteban fejére: A vágy villamosa című színdarab két főszereplőjét ostromolná meg autogramért, amikor halálra gázolja egy autó. Manuela később ugyanúgy megnézi a színdarab minden egyes előadását, mint Eve Harrington, majd a sztárszínésznő öltözőjébe jutva elsírja annak élete történetét és tragédiáját, és rövid időre a szolgálatába is szegődik – helyét később a transzvesztita prostituált, Agrado veszi át, aki valóban hűséges mindenes lesz Huma Rojo mellett (bár Agrado is színpadra áll egy adott pillanatban, a színésznőnek nem kell csalódnia benne, mint a Bette Davis alakította Margot-nak Eve-ben).

A Mindent anyámról és Elia Kazan A vágy villamosa (A Streetcar Named Desire) című Tennessee Williams-adaptációjának1 kapcsolata már inkább csak véletlen egybeesésnek tűnik. Az 1951-ben bemutatott film forgatása idején az amerikai színpadokon nagy sikerrel játszották annak eredeti színdarab-változatát, A vágy villamosát – és Almodóvarnál ismét színpadon látjuk a darabot, minimalista díszletekkel, többnyire a színházi néző saját nagytotáljából fényképezve, mindig csak egy-egy részletében felidézve. A darab zárójelenete kétszer is megismétlődik Almodóvar filmjében, ezáltal sokkal nagyobb hangsúlyt nyer, mint Kazannál: nővére elhurcolása után, kisgyermekével karjában a fiatal anya, Stella megfogadja, hogy soha többé nem tér vissza férje házába. Nem véletlen, hogy Manuela betéve tudja Stella szerepét (akárcsak Éva bálványa, Margo szövegét): az anyaszerep, szerettének elvesztése és a végső elutazás összemossa a két figurát.

Almodóvar az anyáknak – és Bette Davisnek, Gena Rowlandsnek, Romy Schneidernek – ajánlja munkáját: a sajátjának és a mindenkori anyáknak. Nem példaképet állít eléjük Manuela szerepében, hanem bemutat egy másik anyát, akinek igencsak nehéz az élete: elveszíti egyetlen gyermekét, miután 18 éve annak apját is elvesztette – csakhogy a fiatal Esteban meghalt, míg azonos nevű apja Lolaként ismert transzvesztita –, ráadásul Manuela anyaszerepe „megháromszorozódik” a cselekmény folyamán. Hozzáköltözik a fiatal Rosa – az üde szépségű Penélope Cruz nem először játszik Almodóvar-filmben, és kiválóan alakítja a megesett kis apácát –, aki nemcsak terhes, hanem AIDS-es is. Rosa saját anyja házába nem térhet haza, sorsa azonban szorosan összefonódik a pótmama Manueláéval: Manuela fogadja gondjaiba a hamarosan végbúcsút intő Rosa kisfiát, Estebant – akinek szintén Lola volt az apja –, és Rosa szüleihez költözik, így maga is családra lel. Vizuális játékok terhelik tovább Manuela figuráját: a cselekményt elindító halálos autóbaleset előtt Manuela a színház reklámplakátja előtt vár fiára – a plakátról A vágy villamosának a valóság elől a képzelet világába menekülő Blanche DuBois-ja, a színésznő Huma néz le rá.

Manuela Blanche-ként megpróbálja eltemetni magában a múltat, a valóságot, ám barátnője, Agrado maga a földhözragadt jelen – kicsit olyanok ők ketten, mint az egykori romantikus regények és hősköltemények egymást kiegészítő, egy oldalon álló szereplői: az ábrándos úrinő és a tenyeres-talpas szolgáló. Ez az ellentét nem annyira mindkettejük jellemének túlzásaiban érvényesül, hanem inkább Agrado kissé groteszk, de szintén életszerű figurája révén.

Különös és szép, egymást metsző körök zárulnak be tehát a film végére, amely ugyanakkor pillanatig sem nélkülözi a jellegzetesen almodóvari tematikai és stilisztikai sajátosságokat. Egyes szereplők drogok és nemi betegségek áldozatai. A homo- és transzszexualitás bizarr és sötét humorú fordulatokat kölcsönöz az eseményeknek – Manuela, majd Rosa például egy „nőtől” esik teherbe, az egyik színész a „jó szívű” Agradonál keres „enyhülést” idegességére stb. Agrado szerepe önmagában is tragikomikus, nyers öniróniája nem egyszer mosolyt csal nézője arcára – gondoljunk csak a színpadon improvizált monológjára2. Mindez a látvány szintjén kiegészül azokkal a sajátos, tiszta színfoltokkal, az erős egyszínű jelmezekkel, a díszlet nagy, ismétlődő mintás tapétáival, amelyek oly jellemzőek Almodóvar filmjeire.

Kicsit szándékosan elrajzolt és túlzó az egész, akárcsak a cselekmény melodrámai elemei: talán mégsem kell épp annyira komolyan vennünk mindezeket a tragédiákat: a zárlat fanyar happy endjében a katarzis és nem a fanyarság a lényeg. Bár az élet olykor fittyet hány az erkölcsi szabályoknak és a boldogságról szőtt klasszikus álomképeknek, végül mégiscsak révbe érhet egy anya élete – üzeni a film, ellentétben A vágy villamosa vagy a Beszéljünk Éváról! végkicsengésével.


1 Nem nyerte ugyan el a legjobb filmnek járó Oscart, viszont a legjobb művészeti vezetés (art direction) díja mellett a főszereplő Vivien Leigh, a mellékszereplő Kim Hunter és Karl Malden teljesítményének jutalma egy-egy szobrocska volt. Nehéz megértenem, miért csak egy jelöléssel és nem díjjal tüntették ki a fiatal Marlon Brandót is: a faragatlan lengyel bevándorló, Kowalski volt élete második főszerepe, és azt hihetetlen erővel és brutális kisugárzással játszotta el.

2 A monológ alapja egyébként egy valós esemény: egy argentin színházban esett meg, hogy áramszünet miatt az előadást kénytelenek voltak elhalasztani. Egy Lola Membrives (Dolores Membrives Fernández) nevű színésznő oldotta fel a kínos helyzetet: vállalta, hogy kiáll a háborgó közönség elé, és ráveszi őket, hogy ne kérjék vissza a belépti díjat – inkább maradjanak, ő pedig cserébe elmeséli nekik élete történetét.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

A Filmtett szerint:

10

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola