Ezt írtuk a filmről:

Végtelenben összefutó anyák – Almodóvar matriarchális társadalma

A spanyol rendező életművében kiemelt szerepet kapnak az anyák.

Elszakíthatatlan kötelék – Anyák és fiúk a filmvásznon

Édesanyák és fiaik kapcsolata igazi aranybánya a filmes alkotók számára, hiszen az emberi kötelékek talán legkomplexebbjéről van szó. Míg a filmtörténet az apákra és fiaikra helyez nagyobb hangsúlyt, valójában az anya-fia viszony tartogatja a legtöbb konfliktustmagában.  Az emberi/családi kapcsolatok különböző formáinak filmes előfordulásait vizsgáló tanulmánysorozatunk következő részében abban merülünk el, hogyan jelennek meg az anyák és fiaik a filmművészetben. 

Túl a műfajon – A melodráma fejlődéstörténete 4.

A Filmtett háromrészes sorozatban – Néma sirámok, A weepie-k nagy korszaka, valamint Konzervatívok és újítók – foglalkozott a melodráma műfajának alakulástörténetével, 2003 március-májusa között. A szerző, Hungler Tímea, utolsóként az 1996-es Anthony Minghella-rendezést, Az angol beteget vizsgálta részletesen, és futólag említést tett az 1999-es The End of the Affair-ról is (Egy kapcsolat vége, r. Neil Jordan). Jelen áttekintés azon a ponton próbálja meg felvenni a fonalat és felvázolni azokat a tendenciákat, amelyek e sokrétű, mutációkra képes filmes műfaj legutóbbi tizenöt évét megszabni látszanak. A rendelkezésre álló források – műfajtörténeti tanulmányok, blogok és filmes portálok információi, illetve maguk a kategóriába sorolódó filmek – alapján többféle vázlat is elképzelhető az 1999-2013 közötti „melodrámás" időszakról.

Kritika, szex, cenzúra és szabadság – A spanyol film a 60-as évektől napjainkig

Buñuel, Ferreri, Aranda, Suarez, Saura, Almodóvar és Amenábar: csak néhány azon rendezők közül, akik emlékezetessé tették a spanyol film történetét az „új spanyol filmtől” a Belső tengerig.

„Az a nő volt a gyerek apja...” – Pedro Almodóvar: Mindent anyámról (1999)

Almodóvar filmje egyszerre igazolja és cáfol rá a feminista gondolkodók elméleteire. A Mindent anyámról egy női tulajdonságot dicsőít: azt, hogy a nők mindig képesek arra, hogy elfogadhatóvá tegyék a valóságot. Egy film egy homoszexuális rendezőtől erőteljes, rendhagyó női karakterekkel nekünk, nőknek.

Film és feminizmus találkozása

Egy pillanatra sem állítanám, hogy a filmek a valóság tükörképei, hanem egy adott valóságba, és ebben az esetben a valóságon egy adott történelmi és társadalmi kontextust értek, ágyazott történetek. Nem egy üres légtérben készülnek, ami azt jelenti, hogy magukon viselnek egyfajta ideológiai köpenyeget.

A személyes tárgyilagosság művészete – Román újságírók a filmkritikáról

Vezető napi-, heti- és havilapokban publikáló román szerzők, újságírók, a főváros tizenegy legfoglalkoztatottabb kritikusa, krónikása válaszolt írásban az Observator cultural körkérdéseire, megrajzolva a román filmkritika jelenlegi helyzetének térképét. A bukaresti kulturális hetilap szerkesztői Merre tartasz, filmkritika? cím alatt, a 2000. augusztus 22-28-i számban foglalták össze a válaszokat. A Filmtett ezekből a kérdésekből és válaszokból közöl válogatást.

Lázadás a hét és feledik emeleten – A John Malkovich menet / A fiúk nem sírnak / Mindent anyámról

„BLANCHE: Nekem nem kell a valóság... nem az igazat mondom, hanem azt, aminek igaznak kellene lennie." (Tenessee Williams: A vágy villamosa)

Színekbe zárt szeretet – Pedro Almodóvar: Todo sobre mi madre / Mindent anyámról

Az emlékezés, a nők és az anyák előtti főhajtás ideje a jelen, az az időszak, amikor a dühös, a nőket másként, a túloldalról figyelő rendező letette a harc kellékeit.

Melodráma (nemcsak) anyáknak – Pedro Almodóvar: Todo sobre mi madre / Mindent anyámról, 1999

A Mindent anyámról Pedro Almodóvar egyik legösszetettebb és legátgondoltabb filmje. A forgatókönyvet utalások bonyolult rendszere hálózza be, a szereplők és a díszlet jellegzetesen almodóvari, a film maga sötét humorral megtűzdelt, komor dráma.