Volver
Történet
Raimunda egy fiatal, keményen dolgozó és igen vonzó édesanya, aki munkanélküli férjével neveli serdülőkorban lévő lányukat. Nővére, Sole viszont igen félénk nő, aki egy illegális fodrászszalonban keresi kenyerét. A férje faképnél hagyta és lelépett egyik ügyfelével. Sole azóta egyedül él. Egy tavaszi vasárnapon Sole felhívja Raimundát, hogy tájékoztassa őt Paula nénikéjük haláláról. Raimunda nagyon szerette nénikéjét, mégsem tud ott lenni a temetésen. Sole egyedül tér vissza szülővárosába, ahol a szomszédok közlik, édesanyja visszatért a túlvilágról, hogy Paula nénikéjének gondját viselje betegeskedő éveiben.
Ezt írtuk a filmről:
Végtelenben összefutó anyák – Almodóvar matriarchális társadalma
A spanyol rendező életművében kiemelt szerepet kapnak az anyák.
Túl a műfajon – A melodráma fejlődéstörténete 4.
A Filmtett háromrészes sorozatban – Néma sirámok, A weepie-k nagy korszaka, valamint Konzervatívok és újítók – foglalkozott a melodráma műfajának alakulástörténetével, 2003 március-májusa között. A szerző, Hungler Tímea, utolsóként az 1996-es Anthony Minghella-rendezést, Az angol beteget vizsgálta részletesen, és futólag említést tett az 1999-es The End of the Affair-ról is (Egy kapcsolat vége, r. Neil Jordan). Jelen áttekintés azon a ponton próbálja meg felvenni a fonalat és felvázolni azokat a tendenciákat, amelyek e sokrétű, mutációkra képes filmes műfaj legutóbbi tizenöt évét megszabni látszanak. A rendelkezésre álló források – műfajtörténeti tanulmányok, blogok és filmes portálok információi, illetve maguk a kategóriába sorolódó filmek – alapján többféle vázlat is elképzelhető az 1999-2013 közötti „melodrámás" időszakról.
Balkáni Cannes – filmünnep délszláv módra – 12. Sarajevo Film Festival, 2006. augusztus 18–26.
Nem hiába nevezik a bosnyák főváros filmünnepét a „balkáni Cannes”-nak: immár tizenkettedik alkalommal várták vörös szőnyeggel és pezsgővel a szarajevói filmfesztivál vendégeit, akiknek a hatalmas flanc mellett egy adag délszláv mentalitás, regionális premierek, két retrospektív vetítéssorozat, számos izgalmas kísérőprogram, filmvásár és olyan neves látogatók jutottak, mint az amerikai rendező Abel Ferrera, a haverja, Bono, vagy az idei sztárvendég, Nick Nolte.
Múlt századba révülten – 59. Cannes-i Filmfesztivál, 2006. május 17–28.
Érdekes, hogy egy elvileg művészi minőség és/vagy szerzői hírnév alapján összeállított fesztiválműsor mennyire tematikusra tud sikeredni, szinte az az érzése az embernek, hogy a válogatóknak ez volt a legfontosabb szempontja. Persze Cannes-ban, ahol sok film úgy kerül versenybe, hogy senki sem látta előzőleg a művet, nehéz ilyent elképzelni, ennek ellenére minden évben ki lehet tapintani egy központi motívumot vagy témát.
A cinkosság, mint női principíum – Pedro Almodóvar: Volver
Almodóvar élők és holtak világát elegyíti legújabb filmjében. A Volver a lét határvonalain göngyölíti a történetet, egy olyan reálmese köntösében, ahol a csodáknak egyszerűen nincs helye még akkor sem, ha több alkalommal is kacérkodik a rendező a feltámadás misztériumával.