Magyar Amerika – Salamon András: Getno

2004. április 15.

Ha egy keményen dolgozó férfi elveszti minden vagyonát, miközben felesége megcsalja és elhagyja, akivel legközelebb a kórházban fut össze, mivelhogy lányuk autóbalesetet szenvedett, ráadásul a Las Vegas-i rendőrség is rászáll, mivel hirtelen felindulásában fegyverrel hadonászott, akkor, nos, akkor az egyszeri nézőben felmerül a gyanú, hogy itt az igen tisztelt forgatókönyvírónak súlyos cselekménykényszere lehetett.

Európai operatőrök – Beszélgetések Herbai Mátéval, Pohárnok Gergellyel és Koltai Lajossal

2003. november 15.

Az operatőri munkáról beszélgettem három magyar operatőrrel: Herbai Máté negyedéves a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, Pohárnok Gergely az egyik leginkább foglalkoztatott fiatal operatőr, Koltai Lajos nevét pedig bizonyára mindenki ismeri. Ugyanazokat a kérdéseket jártuk körbe mindhárom alkotóval, különböző, és mégis egységes eredménnyel.

Az ötödik filmem már lehet rossz, de a második még nem – Beszélgetés Fazekas Csaba filmrendezővel

2003. július 15.

Fazekas Csabát 1995-ben vették fel a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező szakára, Simó Sándor osztályába. Az alábbi interjú készítőjét 2000-ben vette fel ugyanő, ugyanoda, de új osztálya csak egy évig tanulhatott tőle, mert 2001 szeptemberében a fiatal filmesek első számú támogatója elhunyt. Ennyit mindenképpen előre szerettem volna bocsátani. Fazekas Csaba első nagyjátékfilmjéről, a szemlén felsorolhatatlan sok díjat nyert Boldog születésnapot!-ról beszélgettünk.

Szép a lufi vagy nem szép? – Jean-Jacques Beineix: 37°2 le matin / Betty Blue

2003. május 15.

A és B találkoznak az utcán. A kérdi B-t, hova megy. B mondja, moziba. A kérdi B-t, mit néz meg. B laza eleganciával, de nyomatékosan jelezve, mennyire otthon van a kortárs filmművészetben, közli, hogy a C című filmet megy megnézni, mely D legújabb rendezése, s melynek természetesen – ki más? – E volt az operatőre, mint D filmjeiben általában. A-nak fogalma sincs, hogy kikről beszél B, de hogy ne tűnjön tapló lapaj bunkónak, villámgyorsan kényeskedő affektálásba fog, hogy ő ugyan nem jár moziba, ma már maximum jó filmek születnek, de remekművek soha, bezzeg tíz évvel ezelőtt, azok még filmek voltak, volt például az a francia, mi volt a címe, mondja már, amibe annyit szexeltek, meg fölgyújtják a tengerparti házat, na…

Kecske versus Internet – Christian Carion: Une hirondelle a fait le printemps / Egy fecske csinált nyarat

2003. február 15.

A film első negyed órájában van egy jelenet, amikor a főhősnő nyáját legeltetve a fűben heverészik, mikor is egy, a kék égboltot szántó siklóernyős fiatalemberre lesz figyelmes. Akkor azt súgtam a moziban mellettem ülő kedvesem fülébe, hogyha csinos főhősnőnk össze találna jönni a sárga siklóernyővel, irgalmatlanul lehúzom a filmet a Filmtettben.

A legkisebb királyfi visszavág, avagy: felnőtt férfiak gumiharisnyában?! – Képregények és képregényfilmek

2002. szeptember 15.

A maszkos hősökről szóló képregényfilmek rendszerint megmaradnak a biztonságos bugyutizmusnál, fenntartva a látszatot, hogy a képregényműfaj is ezen a szinten vegetál, amit a leginkább azok tudnának megcáfolni, akik valaha is olvasták ezeknek a filmeknek a képregényelőzményét.

Lynch-hangulat – David Lynch: Mulholland Drive

2002. július 15.

David Lynch-filmet kritizálni olyan, mint belekötni valakinek a privát ízlésvilágába. Akkor tehát ezen az alapon mindenki filmre vihetne az egyéni agymenéseit?

Én nem vagyok paranoiás, engem üldöznek – David Fincher: Panic Room / Pánikszoba

2002. június 15.

Tartok tőle, kevesen vannak, akik ne ismernék azt a kellemetlen, zavarbaejtően koszos érzést, ami akkor fogja el az embert, ha meglopják. Egy étteremben ülve elemelik a táskánkat; fél óra ideges keresgélés után a tolvaj számára értéktelen cuccainkat a következő utcasarkon találjuk meg szétdobálva. Az általános bosszankodáson túl ilyenkor az embert elfogja egy bizonytalan szorongásérzet, mintha valami piszkosat érintett volna: ismeretlenek beletúrtak a dolgaimba, valaki fogdosta a gyermekem képét, vagyis attól, hogy erőszakosan betörtek a magánszférámba. Életünk egyik legfontosabb értelmét találjuk meg az ilyen helyzetek elkerülésében, úgyhogy mindannyian kialakítunk életünkben olyan tereket, ahol biztonságban érezhetjük magunkat az efféle attrocitásoktól. Nagyon fontos funkciója ez otthonunknak, de még az autónknak is.

Csak az Agy mentheti meg apáékat a mutációtól! – Robert Rodriguez: Spy Kids / Kémkölykök

2002. május 15.

Mondjuk számíthattam volna rá. Robert Rodriguez életműve, hogy úgy mondjam, jó előre predesztinálta az alkotót a Kémkölykök (Spy Kids) című film elkészítésére. Ha kicsit jobban odafigyelek, az elejtett nyomokból könnyedén kikövetkeztetem, mi lesz a rendező következő húzása, ami által egy másfél órás bénult döbbenettől kíméltem volna meg magam.

Színekbe zárt szeretet – Pedro Almodóvar: Todo sobre mi madre / Mindent anyámról

2000. június 15.

Az emlékezés, a nők és az anyák előtti főhajtás ideje a jelen, az az időszak, amikor a dühös, a nőket másként, a túloldalról figyelő rendező letette a harc kellékeit.