Román újságírók a filmkritikáról Román újságírók a filmkritikáról

A személyes tárgyilagosság művészete

Román újságírók a filmkritikáról

Vezető napi-, heti- és havilapokban publikáló román szerzők, újságírók, a főváros tizenegy legfoglalkoztatottabb kritikusa, krónikása válaszolt írásban az Observator cultural körkérdéseire, megrajzolva a román filmkritika jelenlegi helyzetének térképét. A bukaresti kulturális hetilap szerkesztői Merre tartasz, filmkritika? cím alatt, a 2000. augusztus 22-28-i számban foglalták össze a válaszokat. A Filmtett ezekből a kérdésekből és válaszokból közöl válogatást.

  1. Kritikusnak vagy krónikásnak tekinti magát? Ön szerint mi az alapvető különbség a kettő között?
  2. Elolvassa-e, és ha igen, mennyire befolyásolja Önt más kollegák filmkritikája?
  3. Melyek az igényes filmkritika ismérvei? Ön hogyan állapítja meg, hogy jó kritikát írt-e egy filmről?
  4. Mit szeretne elérni a kritikáival?
  5. Melyek a kritikusi munka legnagyobb elégtételei?
  6. Milyen buktatói, kellemetlenségei lehetnek ennek a szakmának?
  7. Nevezze meg az idei év elsőfelének (Romániában is bemutatott) Ön szerint legjobb filmjét.

Iulia Blaga (România liberă)

  1. Krónikásnak. Azt gondolom, mindenki annak tartja magát, amit a munkája és fejlődési lehetőségei meghatároznak. A krónikás valóságmorzsákból él. A kritikus öszegyúrja a tésztát, megdagasztja, majd kisüti. Nyilván attól is függ a dolog, hogy az az újság/folyóirat, ahol éppen dolgozol, filmkritika címén értékítéleteket, véleményeket akar, vagy társasági rovatot. Valójában a főszerkesztők gyártják a kritikusokat és/vagy a krónikásokat. Egyébként pedig nem létezik Kritikusok és Krónikások Szövetsége, csak Kritikusok Szövetsége. Tehát azt gondolom, hogy ez csak egy másodlagos probléma.
  2. Természetesen igen, amilyen gyakran csak tehetem. Nemigen befolyásol, de miután megírtam a magamét, elolvasom őket.
  3. Az élvezetesen és jól megindokolt értékítéletek. Azt viszont nem tudhatom, hogy az én elemzéseim, eszerint, jók-e vagy nem.
  4. Hozzásegíteni az olvasóimat, hogy rátaláljanak a „nekik való" filmekre, és megszabadítani őket egy csalódást okozó film megnézésével járó pénzkidobástól.
  5. Mikor az ismerőseim azért várják türelmetlenül az írásom megjelenését, hogy kiderüljön végre, érdemes-e megnézni a filmet vagy sem. Belátom, ez egy kissé illuzórikus elégtétel, igyekszem is nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki.
  6. Kételyekkel tölt el, mikor arra gondolok, mennyire hiábavaló, felesleges és bizonyos szempontból kétséges ez a foglalkozás. Másfelől meg legalább annyira megijeszt az ezzel való felhagyás gondolata.
  7. Nem nehéz -– a Mindent anyámról.

Viorica Bucur (Timpul Liber)

  1. a) Képzettségem szerint (Színház- és Filmművészeti Főiskola, filmológia szak, filmelméleti doktorátus) filmkritikus vagyok, és hosszú évekig műveltem is ezt a szakmát. De a „piac követelményei" újabban film-krónikást faragtak belőlem. b) A filmkritikus olyan filmelemző, aki tágabb, kulturális, esztétikai, szociál-pszichológiai, technikai, stb. kontextusba helyezve kommentálja az illető filmet. A krónikás általában filmek történetét ismerteti, filmes aktualitásokról, társasági eseményekről, fesztiválokról, bemutatókról ad hírt.
  2. Igen, de nincs szó befolyásolásról, inkább – főleg a román kollegák esetében – a vélemény-rokonságok ellenőrzéséről, a külföldi szaksajtó esetében pedig (a nemzetközi filmes események tekintetében) „információs lyukak" betöméséről; valamint a kíváncsiságról, hogy hogyan értelmeznek és értékelnek filmeket a világ más részein.
  3. Tárgyilagosság a megállapításokban, személyesség és eredetiség a diskurzus felépítésében, pontosság és koherencia az érvelésben, műveltség, valamint érvényes és szilárd értékrendszer, meggyőzőképesség (a hatékony kommunikáció tehetsége), ítélőképesség és – nem utolsósorban – „tisztesség és grammatika” (ahogy Caragiale mondaná).
  4. Informálás révén tájékozódási pontokat nyújtani a moziba járó közönségnek.
  5. Ha az, amit írtam érdeklődést kelt és meggyőz.
  6. Az, hogy manapság a filmes pletykák nagyobb érdeklődésnek örvendnek, mint a filmelemzések, vagy egy filmkritikus véleménye és meglátásai. A filmkritika maga is csak akkor „érdekes", ha keményen bírál, és ezzel botrányt kelt (ez időnként különösen a román filmre és „főszereplőire" érvényes).
  7. Mindent anyámról (Almodóvar).

Laurenţiu Brătan (22)

  1. Azt hiszem, a szótári jelentések különbségein kívül, ma nemigen húzzák meg a határt e két fogalom között. Úgyhogy...
  2. Igen, olvasok. Befolyásolni annyira befolyásol, ahogyan bármi más, amit elolvasok, vagy amit látok.
  3. A megindokolt nézőpont. Vitathatatlan, hogy a maximális objektivitás is tartalmaz egy szemernyi szubjektivitást. Egy kritikai elemzés pedig talán még többet is, mint egy szemernyit. Kétségtelenül az elemző ízlését tükrözi. Hogy ez jó vagy rossz? Annyira relatív... Én arra törekszem, hogy ne csak a véleményemet közvetítsem, hanem azt meg is indokoljam.
  4. Nem tudom, milyen hatással vannak a nézőkre a kritikáim, de nem szeretném, ha többnek tűnnének egy meghívásnál: nézzük meg a filmet és tárgyaljuk meg a felvetődő gondolatokat. Isten őrizz, hogy valami mérvadó tótumfaktumnak tekintsenek! Mint mondtam, ez igen relatív, az én véleményem pedig csupán egy nézőpontot jelent a sok lehetséges közül.
  5. Az ötösre és hatos kérdésre vonatkozólag nincsenek nagyobb elégtételeim, sem különösebb kellemetlenségeim. Szívesen csinálom, amit csinálok. Ennyi.
  6. Sleepy Hollow.

Mihai Chirilov (Cosmopolitan, Privirea, Observator Cultural)

  1. Mikor mi, ahogy az illető újság profilja és elvárásai éppen megkívánják. Bárhogy is legyen, a kritikusi mesterség magában foglalja a krónikási tevékenységet is. Számomra a filmkritika olyan mint egy videójáték: krónikás az, aki teljesíti az első két szintet. A kritikus pedig még a következő 20 után is talpon van.
  2. Igen. Mindent a hazai sajtóból, és abból a néhány külföldi szaklapból, amely eljut hozzánk. És külföldi kritikusokat is, via Internet, mert vannak olyan nevek, akiket figyelemmel kísérek – különösen azokat, akiknek az ízlése közel áll az enyémhez. Néhányuk felbosszant, és ezzel vitára, írásra sarkall, néhányuk mindig ellenvéleményen van, megint mások pedig egyszerűen hidegen hagynak.
  3. Tárgyilagosság és informálás, nem irodalmias handabandázás. Gördülékenység és esetleg némi játékos szellem, de semmiképp sem elbizakodottság. Egy biztos ismérv: ha szívesen, élvezettel írom, akkor mindig jó. Azt viszont mindig hamarabb el tudom dönteni, hogy mások írásai jók-e vagy sem.
  4. Informálni és irányítani. Hogy azok is el tudjanak olvasni, akiket egyáltalán nem érdekel a téma. És nem utolsó sorban felvenni a küzdelmet a hazai kritika időnkénti renyheségével.
  5. Egy külföldi kritikában rábukkanni arra a szószerkezetre, amellyel valamelyik korábbi írásodban határoztál meg egy filmet. Felfedezni és írni egy fiatal rendezőről, aki két év múlva az egyik legsikeresebb alkotónak bizonyul. Ha értékelésed hónapok múlva sem veszít érvényéből, sőt a film díjak sorát nyeri el (mint a La vie revée des anges esetében két éve Cannes-ban). Ha valakit az én kritikám vesz rá arra, hogy megnézzen egy filmet – de még inkább, ha utána is egyetért velem.
  6. Ha egy film, amelyet támogattam amennyire csak tudtam, végül nagy bukás lett. Hogy nem Franciaországban élek, vagy bárhol másutt, ahol a film megbecsült intézmény. Hogy a Pro Cinema már nem létezik. Hogy gyakran olyan filmekről és alkotókról írhatok, amelyeket a hazai közönség valószínűleg sohasem fog megismerni...
  7. Man on the Moon / Ember a holdon.

Cristina Corciovescu (Bucarest Matin)

  1. Figyelembe véve a jelenlegi romániai helyzetet (az írott és audiovizuális média csökkent érdeklődését a filmkritika iránt; a rendkívül szűk teret, amely ki van jelölve a számára; azt a mentalitást, hogy „azzal nem lehet közönséget toborozni, ha egy filmről azt mondjuk, hogy rossz" stb.) a kritikus-krónikás megosztás nem tűnik megfelelőnek. A román filmkritikusnak a „krónika" műfaját kell művelnie, de ennek a krónikának természetesen magában kell foglalnia egy kritikai attitűdöt is. Ilyen értelemben én krónikás-kritikus vagyok.
  2. Mindig, amikor alkalmam van rá, de különösebb megszállottság nélkül.
  3. A kritika egy olyan szubjektív tevékenység, amit egy olyan személy végez, aki objektív igyekszik lenni. Nincs olyan mérleg vagy abszolút mértékegység, amellyel ezt felbecsülni vagy értékelni lehetne. A minőségi kritika elsősorban szakértelmet feltételez, mind formai, mind tartalmi szinten.
  4. Felébreszteni a néző kíváncsiságát, arra bujtani, hogy moziba járjon; hogy a filmet olyan kulturális termékként fogadtassam el, amelyet nem a távirányító két pöccintése között, hanem türelemmel kell elfogyasztani, az elejétől a végéig; ráirányítani a nézői tekintetet azokra dolgokra, amelyek valóban érdemesek arra, hogy nézzék őket; segíteni a rejtett, elsőre egyáltalán nem nyilvánvaló jelentések kibontásában.
  5. Az, hogy művelhetem.
  6. Az, ha nem művelhetném.
  7. Romániában: Mindent anyámról Pedro Almodóvartól

Irina Coroiu (Cine-Semnal)

  1. A krónikás ritmikus elemzőgyakorlatokat végez. A kritikus árnyaltan és elmélyülten elemzi a jelenségeket. Szeretek „krónikás" lenni. Arra törekszem, hogy „kritikus" legyek.
  2. Igen. Mert érdekel.
  3. A kritikusi tevékenység lényege az elővezetett vélemény professzionista megindoklásában áll. Amely folyamatos önkontrollal jár. Ezért is kérdőjelezhetőek meg a kijelentett bizonyosságok...
  4. Egy, lehetőség szerint inkább építő, mint romboló kritikát művelve, az lenne a célom, hogy a filmbarátok és a filmkészítők között hozzáértő módon közvetítsek. Azzal a titkos ambícióval, hogy mindkét fél számára tudok meglepetésekkel szolgálni.
  5. A kollegák, alkotók és mozilátogatók elnyert bizalma.
  6. A hazai filmélet nyomora, a szaklapok hiánya.
  7. The End of an Affair / Egy kapcsolat vége, Neil Jordan rendezésében.

Magda Mihăilescu (Adevărul)

  1. Kritikusnak tekintem magam. Főként mikor krónikákat írok.
  2. Igen. Azok, akik rendszeresen olvasnak engem, megállapíthatják Serge Daney hatását.
  3. Ha a szerző jól feltalálja magát a film kulturális terében.
  4. Hogy többek között emlékezzünk arra, hogy a mozi alig száz éves.
  5. A szerencse, hogy láthattam forgatás közben Fellinit és Viscontit, és élhettem egy ideig Truffaut világában, ahogyan az a halála után a Carosse-ban megőrződött.
  6. Én például elég rosszul találom fel magam a különféle kérdőívek tekintetében.
  7. Tim Burton Sleepy Hollow-ja.

Călin Stălinescu (România liberă)

  1. Sem egyik, sem másik. Én csupán egy jól tájékozott mozilátogató vagyok. A kritikus egy személyes nézőpontot próbál felmutatni, a krónikásnak elsősorban informálnia kell.
  2. Igen. A névtől is függ. Nem befolyásol.
  3. Rendhagyó, eredeti megközelítés, esszéisztikus stílus, helyes információk az elemzés tárgyáról. Ha ellenáll az újraolvasásnak is, akkor jó.
  4. Formálni és informálni
  5. A szubjektív vélemény megerősítései.
  6. Az ügyetlenül leplezett műveletlenség mások szövegeiben.
  7. Az Amerikai szépség, plusz egy dokumentumfilm a templomosok rendjéről.

Alexandru Leo Şerban (Dilema, Libertatea, Exces, Observator cultural)

  1. Is-is – mikor hogy. A kritikus bármikor lehet krónikás – de sohasem fordítva.
  2. Mindig, mindig. (Természetesen nem mindenkiét!) Néha vitára ingerelnek, máskor meg jobb stílusra sarkallnak. Mindenképpen stimulatívak.
  3. Becsületességet feltételez, első, másod- és harmadsorban. Nem játszogatni a közhelyekkel – sem a közönség, sem a szakma kedvéért. Mikor tudom, hogy nem kötöttem egyetlen kompromisszumot sem az „egyszerű nézői" benyomásaimmal, akkor a „kritikai elemzés" minden bizonnyal jó.
  4. Felismerni. Kompromittálni. Kifejezni. Az aforizma egy formáját.
  5. Hogy megtudjam, hogy Valaki az én ajánlatomra nézte meg Valamelyik filmet – és tetszett neki. Egyébként ez relatív. Nincsenek illúzióim a tekintetben, hogy lenne egy közönségem, akiket úgy manipulálok, ahogy akarok. Nem is lenne egészséges. Inkább olyan ez, mint egy csábítási játék: néha „bejön", néha pedig nem. A kritikus nem diktátor... Végül is ez egy emberbarát szakma.
  6. Például ha egy filmről minden ujjammal azt írnám, hogy kozmikus baromság, és aztán az év kasszasikerének bizonyulna
  7. Sleepy Hollow / Az Álmosvölgy legendája Tim Burtontől.

Ioana Uricaru (Ziarul de duminică)

  1. A különbség a krónikás és a filmkritikus között körülbelül olyan, mint egy újságíró és egy politikai elemző között. Ugyanaz a személy felléphet hol egyik, hol a másik szerepkörben, helyzete válogatja. Nehéz lenne például kritikailag elemezni egy Van Damme filmet egy napilapban.
  2. Ez gyerekkorom óta az egyik kedvenc szórakozásom (a filmnézés után, persze). Alapvető „befolyásuk" az, hogy felkeltik az érdeklődésemet olyan filmek iránt is, amelyeknek egyébként nem járnék utána.
  3. Az érték érzékelésére való törekvés becsületessége. Nem tudom milyenek az én szövegeim, csak azt tudom, hogy én minden erőmmel ezen igyekszem.
  4. Moziba küldeni azokat, akik még nem látták a filmet, vagy legalábbis figyelmeztetni őket, hogy mire számíthatnak. Azoknak pedig, akik már látták, segédkezni abban, hogy kiderítsék, mi vezetett ahhoz a bizonyos (pozitív vagy negatív) benyomáshoz, amivel kijöttek a filmről.
  5. Például az, ha valaki azt mondja neked: „Olvastam a cikkedet, elmentem megnézni a filmet, és azt gondolom, hogy igazad volt ebben meg ebben, de itt és itt egy kissé talán melléfogtál."
  6. Például az, hogy ilyesmi (lásd fent) ritkán történik meg.
  7. Az Amerikai szépség (azok közül, amelyeket itt Romániában is vetítettek).

Eugenia Vodă (România literară)

  1. Minél tömörebben? Is-is. Nincs ilyen.
  2. Néha. Attól függ.
  3. Tehetség. Ki tudja?
  4. Nincs célja.
  5. Nincsenek.
  6. Azok sincsenek.
  7. Almodóvar, Mindent anyámról.
Támogass egy kávé árával!
 

Kapcsolódó filmek

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik kilencvenes évekbeli filmnek kellene már egy folytatás?

Szavazó

Melyik kilencvenes évekbeli filmnek kellene már egy folytatás?

Friss film és sorozat