Távol Angliától – David Lean: The Bridge on the River Kwai / Híd a Kwai folyón

2023. augusztus 11. – írta Kovács Patrik

A historikusok és a nézők közmegegyezése szerint David Lean 1957-es magnum opusa az egyik legnagyszerűbb háborús film, mely valaha készült. Nem vitatva e megállapítás jogosságát, tegyük fel óvatosan a kérdést: tényleg egy vérbeli háborús moziról van szó, vagy inkább egy végtelenül összetett, feloldhatatlan dilemmákkal tűzdelt erkölcsi drámáról?

Búcsú Istentől – Ingmar Bergman: Jungfrukällan / Virgin Spring / Szűzforrás, 1960

2023. április 8. – írta Kovács Patrik

Bergman utolsó premodern filmje a mozgókép történetének egyik legkülönlegesebb „közlekedési balesete”.

Ez egy igen-igen kemény, kemény világ – Bille August: Pelle erobreren / Hódító Pelle, 1987

2022. március 19. – írta Jakab-Benke Nándor

Dánia második Oscar-díjasa nemcsak újra és újra aktuálissá váló témája miatt örökérvényű alkotás, hanem kortalan filmnyelve miatt is.

Minden sikeres nő mögött fekszik egy meggyilkolt férfi – Rob Marshall: Chicago, 2002

2021. augusztus 20. – írta Rácz Viktória

13 Oscar-jelölés, ebből hat elnyert díj, köztük a legjobb filmnek járó szobor – bár a hollywoodi musicalek aranykorában teljesen megszokott volt az ilyen tarolás, a Chicago ezt a bravúrt évtizedekkel a műfaj leáldozása után hajtotta végre, egy évvel azt követően, hogy a Moulin Rouge az összes jelentős kategóriában lemaradt a legfontosabb filmes elismerésről. Rob Marshall adaptációja ugyan felkerült párszor a meg nem érdemelten Oscar-nyertes filmeket felsoroló listákra, a Chicago két évtized távlatából is előkelő helyet foglal el az 21. század egy kezünkön megszámlálható kiemelkedő stúdiómusicaljei között. 

A történelem elől senki sem menekül – Elmar Klos, Ján Kadár: Obchod na korze / Üzlet a korzón, 1965

2021. április 10. – írta Rácz Viktória

Az 1965-ös Oscar-átadó legjobb idegennyelvű filmjének díját elnyerő Üzlet a korzón egyszerre az első cseh és az első szlovák aranyszobor ebben a kategóriában. Máig vita tárgya, hogy melyik nemzet tekintheti igazán magáénak az elismerést, afelől viszont nincs kétség, hogy méltán kapta meg az Oscar-díjat.

Gyarmatosítás hófehéren és halványfeketén – Jean-Jacques Annaud: Fekete-fehér színesben / La victorie en chantant (Noirs et blancs en couleur), 1976

2021. március 6. – írta Ritter György

Talán ismeretes mindenki számára az a szakállas vicc, amikor a „hős partizánok” és a „gaz fasiszták” egy kis erdőért napi szinten folytatnak ádáz küzdelmet. A poén csattanójában a felbukkanó erdész számolja fel az ezzel jelentéktelenné váló csetepatét. Jean-Jacques Annaud rendezői debütje nagyjából erre a fabulára fűzi fel az afrikai gyarmatokon játszódó első világháborús szatíráját. Bemutatkozása rögtön Oscart érdemelt, a nevező országnak pedig azóta ez a film az egyetlen szobrocskája.

Kudarcra ítélt migráció – Xavier Koller: Reise der Hoffnung / A remény útja, 1990

2020. július 25. – írta Soós Tamás

Illegális török bevándorlók és svájci határőrök félig igaz története. Az Oscar-díjas film, amit Ragályi Elemér fényképezett, már megint aktuális.

„Én bárkit otthagynék egy filmért, de senkiért sem hagynám ott a filmet” – François Truffaut: La nuit américaine / Amerikai éjszaka, 1973

2019. július 27. – írta Gyöngyösi Lilla

Az Amerikai éjszaka az egyik legszebb szerelmi vallomás a filmkészítéshez – még úgy is, hogy François Truffaut filmbéli forgatásán ami elromolhat, az el is romlik.

Ha nem mondom ki, nem is létezik – Vincente Minnelli: Gigi, 1958

2019. április 20. – írta Gyöngyösi Lilla

A Gigi példája bizonyítja, hogy lehet kurtizánokról filmet készíteni anélkül, hogy kiejtenénk a szánkon ez a szót, csak nem érdemes. Az Oscar-díj szavazói pedig régebben sem voltak tévedhetetlenek.

Olcsóbb, mint nyaralni – Gabriele Salvatores: Mediterraneo

2019. március 2. – írta Szabó R. Ádám

Vannak filmek, amik nem hazudnak, nem akarják magukat többnek kiadni, mint amik, és ezt már a csodásan semmitmondó címükkel is közlik. Az 1991-ben legjobb külföldi filmnek járó amerikai filmakadémiai díjat olasz földre szállító Mediterraneo pedig pontosan ilyen: egy hangulatos, tág, nemzetközi közönség által könnyen felismerhető valamit idéz meg a semmi igazán konkrét dolgot nem jelölő szó hangzása, és pontosan ennyire hangulatos, tág és könnyen befogadható a cím mögé „bújt” film is.