Isabel Coixet: Elegy / Elégia Isabel Coixet: Elegy / Elégia

Vén kecske is…

Isabel Coixet: Elegy / Elégia

ÉRTÉKELD A FILMET!
Elégia
Isabel Coixet
2008

A Filmtett szerint: 7 10 1

7

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Az idősödő docens és a hamvas hallgatólány önpusztító viszonyának kliséit a Lolita óta koppintják a filmesek és az írók. Több tucat unalmas, rétestészta hosszúságú melodráma fárasztotta már a nézőket ebben a témában. Isabel Coixet rendezőnő mégis vállalta a feladatot, hogy Philip Roth The Dying Animal című, aktuáltrendi bestsellerét Elégia címmel celluloidra varázsolja.

Az álompárt ezúttal Ben Kingsley, az Oscar-díjas Gandhi óta Biblia-adaptációk és Zs-színvonalú eposzok sztárjává avanzsálódott „bőrfejű” angol, és a kissé felkapottabb Almodóvar-felfedezett, az amerikai sztárok diványát és filmvilágát is megjárt tüzes hispán Pénelopé Cruz alakítja. A férfi, David Kepesh (Kinsley) sikeres esztéta, magyaráz a tévében, irodalmi műsort vezet a rádióban, illetve egyetemi katedráról is okít. Egyedül él, büszke a függetlenségére, hideg intellektualizmusával és néha kisfiús zavaradottságával veszi le a lábáról a fiatalabb bölcsész csajokat. Hosszú ideje, hogy elvált, két biztos pontja az életében költő barátja, George és a húsz éve szexkapcsolatra használt Carolyn. Egyik Roland Barthes-ról szóló óráján fedezi fel a mediterrán szépségű Consuelát, akiről egy gyenge Las Meninas-értelmezéssel sikerül ledumálnia a bugyit. Csakhogy a vén kecske is megnyalja a sót: a tanár úr rövid úton beleszeret a lányba és a szingliférfik élharcosa hipp-hopp azon kapja magát, hogy féltékenységi rohamban kémked kedvese után. Mégis sokáig kihúzzák egymás mellett, de amikor az öregúrnak először családlátogatásra kellene mennie, inába száll a bátorsága. Consuela azonban ezt már nem hagyja annyiban és kidobja az esztétát. Hosszú, siralmas évek következnek, majd eljön a pár tragikus utolsó találkozása.

Az Elégia nem posztmodern önreflexív melodráma (mint például Todd Haynes 2002-es Távol a mennyországtól című Douglas Sirk-tisztelgése), hanem a műfaj jobbára összes szabályát betartó, afféle zsebkendőfogyasztó tragédia. A hatásvadászat és a felfokozott hangulat mellett természetesen megtalálhatjuk az ismert közhelyeket is: szerelmes borozgatás, hosszadalmas simogatások, zongoraszólamokba fulladó érzelgősség, sőt még egy százszor elkoptatott Goya Felöltöztetett- (1799–1800) és Levetkőztetett Maja (1800)-párhuzam is fárasztja a közönséget. A hasonló „intellektuális bombák” miatt a film – sajnos – egy idő után üres művészieskedésbe fordul át.

Coixet láthatóan nem tudott mit kezdeni Nicholas Meyer néhol nehézkes forgatókönyvével (ő írta John Amiel 1993-as Sommersby című hasonló tematikájú filmjét is). Egészen a játékidő feléig fokozatosan süllyedünk bele a szirupba, amíg végül egy Romantik Csenöl-féle szappanoperába nem csöppenünk. Ám a szakítás „fordulata” után láthatóan helyrebillen a rendezőnő – nemhiába, hiszen a film ezen fele hasonlít leginkább Coixet korábbi (Az élet nélkülem; A szavak titkos élete) munkáihoz. Ennek ellenére a direktor saját stílusának monstre változatát készítette el. Nagyvárosi hűvös drámája, a tőle megszokott mikrovilág (kisváros, olajfúrótorony) kissé realisztikusabb ábrázolásától idegen. Állandó „szenvedőjét”, Sarah Polley esendő és soványka arcát képtelen helyettesíteni a latin ikon-sztár, akinek szerepeltetését leginkább a Goya-hasonlat indokolja. A Kinsley-Cruz páros játéka az elmegy kategóriának felső határát súrolja. Ez sajnálatos, főleg Kingsley esetében, aki kissé színtelenül alakítja az öreg prof szerepét. Ez főleg a nagyközelikben látszik, pedig a film képi világa főleg az arcokra épít. Coixet házi operatőre, Jean-Claude Larrieu hálistennek megspórolta a műfajra jellemző túlzott szűrőhasználatot, konvencionális plánokra, elegáns fahrtokra építi művének képi világát.

Az Elégia egyik legnagyobb problémája az, hogy néhány jelenettől eltekintve melankolikus belsőkben játszódik. Olyan, mintha televíziós film lenne, s ebből kifolyólag nem is működik a mozivásznon. Egyszerűen azért, mert a TV-csatornákon százszor jobban megírt, fényképezett és rendezett melodrámák futnak. Coixet filmje emiatt válik avíttá, ráadásul még a színészek jutalomjátéka is elmarad.

Ennek ellenére nem elveszett adaptáció ez a mozi. Hibái ellenére is ügyesen szenvednek benne, tartalmas katarzisra is képes, nem unalmas, még ha pár percre le is ül a hangulata. Ideális iparosmunka a romantikus giccseket kedvelőknek.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Elégia

Elégia

Színes filmdráma, romantikus, 108 perc, 2008

Rendező:
Szereplők: , , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

7

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik a kedvenc Cronenberg-filmed?

Szavazó

Melyik a kedvenc Cronenberg-filmed?

Friss film és sorozat