Mindent Yves-ről – Jail Lespert: Yves Saint Laurent

2014. június 4. – írta Buzogány Klára

Öt évvel a Coco avant Chanel után ismét a mozivásznakra került egy francia divatdiktátor életrajza. Ám míg az Audrey Tautou főszereplésével készült alkotás fejlődésregénye rengeteg kosztümös bájt tartalmazott, az új Yves Saint Laurent-film nem több egy száraz és szűkszavú Wikipédia-szócikkelynél.

A Hoover-dosszié – Clint Eastwood: J. Edgar

2012. január 23. – írta Papp Attila Zsolt

Clint Eastwood a szellemiségében ugyan nagyon is amerikaias, de idegen terepen játszódó Mandela-filmjét és Azután című, életművében meglehetősen társtalan spirituális drámáját követően visszatért ahhoz, amihez mindig is nagyon értett: az amerikai félmúlt és önismeret meghatározó problémáihoz.

A szabadság ököljoga – Glenn Ficarra-John Requa: I Love You Phillip Morris

2010. július 7. – írta Hlavaty Tamás

Manapság a filmek elején már nem elég kiírni, hogy igaz történetről van szó, hanem meg is kell erősíteni ezt az állítást a hitetlen néző számára, valahogy így: „De ez most tényleg igaz. Komolyan.” Glenn Ficarra és John Requa rendezőpáros első nagyjátékfilmje kezdetén is ez történik, mozijukban egy ma is börtönben csücsülő férfi, Steven Jay Russell fordulatokban gazdag életét vitték vászonra.

Kerüld el / ki ne hagyd! – Láttuk még a TIFF-en I.

2010. május 31. – írta Jakab-Benke Nándor, Csoma Emőke

Homokos királyok, repülő gyerekek és kardok, bőgő közönség, luxusbörtön és szlovén krimi – avagy Ozon, Klaus Härö, Yu Ha, Igor Sterk, Tobias Lindholm, Jörgen Bergmark filmjeit láttuk még a TIFF-en, most meg tanácsokat osztogatunk.

A nagy tökölés – Lynn Shelton: Humpday / A legmelegebb nap

2010. január 4. – írta Hlavaty Tamás

Kevin Smith Zack és Miri pornót forgat című filmje után máris itt egy újabb mozi, aminek cselekménye egy felnőtteknek szóló film forgatása köré szerveződik. Ezúttal Ben és Andrew csap bele a lecsóba, ráadásul ők melegre veszik a figurát. A dokumentarista stílusban leforgatott A legmelegebb nap nézése közben ezen felül olyan érzésünk lehet, mintha egy játékfilmmé sűrített reality showt látnánk.

Melodráma (nemcsak) anyáknak – Pedro Almodóvar: Todo sobre mi madre / Mindent anyámról, 1999

2009. október 23. – írta Buzogány Klára

A Mindent anyámról Pedro Almodóvar egyik legösszetettebb és legátgondoltabb filmje. A forgatókönyvet utalások bonyolult rendszere hálózza be, a szereplők és a díszlet jellegzetesen almodóvari, a film maga sötét humorral megtűzdelt, komor dráma.

Melodráma (nemcsak) anyáknak – Pedro Almodóvar: Todo sobre mi madre / Mindent anyámról, 1999

2009. október 23. – írta Buzogány Klára

A Mindent anyámról Pedro Almodóvar egyik legösszetettebb és legátgondoltabb filmje. A forgatókönyvet utalások bonyolult rendszere hálózza be, a szereplők és a díszlet jellegzetesen almodóvari, a film maga sötét humorral megtűzdelt, komor dráma.

Az ötlettelen divatdiktátor – Larry Charles: Brüno

2009. július 16. – írta Pálos Máté

Sacha Baron Cohen sajátossága és ereje abban rejlik, hogy különös érzékenységgel nagyítja fel a populáris kultúra kliséit, szemet gyönyörködtető könnyedséggel és fapofával relativizálja a nyugati világ esszenciájaként értelmezett amerikai társadalom értékeit, szokásait, sztereotípiáit vagy kulturális kódjait.

A rendkívüliség hagyományos dicsérete – Gus Van Sant: Milk

2009. február 25. – írta Pálos Máté

Úgy látszik, a filmek stílusa menthetetlenül hasonul a főhős tevékenységéhez: a közéleti személyiségeket, politikusokat középpontba állító biopic-ek stílusjátékok helyett a tárgyilagossághoz és dokumentarista hangvételhez vonzódnak. Gus Van Sant kísérletező kedvű alkotások után (Gerry, Elefánt, Az utolsó napok) egy életrajzi filmmel próbál beférkőzni az akadémia kegyeibe.

Szexuális rendbontás – 17. Londoni Leszbikus és Homokos Filmfesztivál, London – National Film Theatre, 2003. április 2–16.

2003. június 15. – írta Szűr Renáta

Európa legnagyobb, s egyben a világ legjelentősebb – nem díjazott – leszbikus és homokos filmfesztiváljának adott ismét otthont az angol főváros. A Brit Filmintézet által 17-ik alkalommal megrendezett két hetes esemény évről évre áttekintést nyújt arról, hol tart ma a homokos kultúra, mennyire változott meg a világ hozzáállása, s hova vezet ez a még mindig fejlődésben lévő folyamat. Ez a két hét azonban nemcsak a mozi ünnepe volt, hanem a meleg filmkészítők filmművészethez való hozzájárulásának az ünnepe is, frappáns kis cseresznyés logóval.