George Clooney valós eseményeket feldolgozó sportfilmje javarészt bevett történetmesélési és ábrázolási technikákat alkalmaz, a műfaji konvenciókhoz ugyanakkor olyan feszült megvalósításmód társul, aminek köszönhetően az alkotók a történtek ismert végkimenetele ellenére is végig képesek fenntartani a figyelmet.
Az 1930-as évek Amerikáját a nagy gazdasági világválság hatása határozza meg. Az emberek jelentős része lyukas cipőben és szakadt ruhákban jár, az ingyenkonyha ételosztásán áll sorban a napi vacsoráért és ilyen-olyan talált elemekből tákolt bódékban kénytelen meghúzni magát éjszakára. A már gyerekként magára maradt Joe Rantz (Callum Turner) szintén ilyen körülmények között tengődik, miközben alkalmi munkákból kénytelen eltartani magát és gyakran nélkülöz, hogy fizetni tudja a tandíját.
Az egyre kilátástalanabb helyzetre látszólag csupán az egyetemi evezőcsapat tagfelvételi hirdetése jelenthet megoldást, hiszen a sportszövetség nemcsak kiugrási lehetőséget kínál, hanem anyagi juttatást is biztosít tagjainak. Így Joe – számos elkeseredett társával együtt – megkockáztatja a részvételt a hosszadalmas válogatáson. Az embertpróbáló kihívás után azonban a száznál is több jelentkező közül mindössze egy marék kiválasztott kerülhet be a csapatba. Az archetipikus szereplőket és klasszikus sportfilmekre jellemző bonyodalmakat felelevenítő szituációban „legkisebb királyfiként” megjelenő Joe megfeszített munkájának és áldozatainak köszönhetően természetesen elnyeri méltó jutalmát és bekerül a bizonyítani vágyó nyolc újonc közé, akiket a szigorú, de igazságos edző mellett még az öreg, bölcs hajókészítő is mentorál kihívásokkal teli útjuk során.
A többnyire nehéz sorsú fiatalokból álló csapat tagjai pedig felfoghatatlan mértékű kitartásukkal hamar a sportág élmezőnyében találják magukat, noha a hallgatóihoz hasonlóan anyagi problémákkal küzdő Washingtoni Egyetem alig képes biztosítani a versenynevezésekhez szükséges feltételeket más, nevesebb intézményekhez képest. A sorra halmozott váratlan győzelmek ugyanakkor a népszerűségen és a növekvő számú támogatón túl elsősorban morális és ideológiai sikerekként értelmeződnek. Bár az esélytelenek nehezen kiérdemelt jutalma elégedettséggel töltheti el a nézőket, a készítők gyakran mégis olyan szentimentális módon ábrázolják a kiemelt valós evezőcsapattal történteket, ami már-már propagandisztikus felhangot kölcsönöz a filmnek.
A The Boys in the Boat narratívájának három kiemelt versenyepizódja ugyanis mindig az adott társadalmi közeg kilátásaival szemben fogalmaz meg örökérvényű erkölcsi tanulságokat. Az anyagi lehetőségeik és tapasztalatlanságuk miatt kezdetben esélytelennek tartott csapat első meglepő győzelme a tenni akarás és az ambíció erejét emeli ki és további reménnyel kecsegtet a gazdasági kilátástalanság ellenére és a kétkedők akadályaival szemben. Az iskolák közötti bajnokság során pedig a belső konfliktusokra szintén megoldást kínáló összetartás segítségével kerülhető meg az intézményesült korrupció hátráltató tényezője. A szegénységet és a társadalmi széttartás leküzdő csapatnak nem is marad más ellenfele a tétek folyamatos emelése során, mint a mesebeli ősgonoszt képviselő nácizmus és maga Adolf Hitler.
Az 1936-os berlini olimpián szerzett aranyérem tehát már ideológiai szintre helyezi és az akaraterő morális diadalaként értelmezi a többi versenyszámot uraló, igazságtalan eszközökkel előnyhöz jutó náci csapattal szembeni, helyzeti hátrányból aratott győzelmet. A megmérettetés azonban – minden áthallásos túlzása és direkt tanmese-jellege ellenére – remekül felépített jelenetsorokon keresztül fokozza a végsőkig a feszültséget, ahogy az amerikai evezőnyolcas egyre több hátráltató tényező ellenére kénytelen helytállni: nem elég ugyanis, hogy nem kapják meg az időkvalifikáló futamon elért pozíciójukat, egyikük még meg is betegszik a nagy verseny előtt, amin ráadásul egy hiba miatt csak az ellenfelek után indulhatnak el.
A kaotikus hatást erősítendő Clooney váltogatva láttatja a versenyt rádión követő otthoniak és a lelátón szurkoló barátok, illetve ellenségek reakcióit a sportolók megpróbáltatásaival, hogy a közönség ne csak a résztvevőkkel azonosulhasson, hanem az eseményeket külsőleg követők pozíciójába is belehelyezhesse magát, így élve át még inkább a megfelelő érzelmi állapotot. A vizet pásztázó dinamikus totálképek és a gyors ráközelítések ráadásul a hajó belsejébe helyezett kamera közeli felvételeinek képi kontrasztjával kiegészülve kellő súlyt adnak minden egyes evezőcsapásnak, miközben a különböző zörejek ritmusára sűrűsödő vágások és az epikus aláfestő zenét, valamint a riporteri közvetítés lelkesedését követő folyamatos mozgás már-már testi élménnyé fokozzák a látottakat és egy valódi evezőverseny sebességének benyomását keltik.
A szárnyaló bokák balladája – Hugh Hudson: Chariots of Fire / Tűzszekerek, 1981
Az 1982-es Oscar-gálán Colin Welland színész-író felhágott a színpadra és a Tűzszekerek forgatókönyvéért járó szobrocskát az azóta sokat hangoztatott „jönnek a britek” („the british are coming”) kijelentés kíséretében emelte a magasba. Pillanatnyi elfogultságában kiejtett figyelmeztetése jóslatként nem állta meg a helyét, hiszen a későbbi években a britek inkább már csak jövögettek.1 De ha ott voltak, taroltak.
A professzionális megvalósításmód ugyanakkor egy olyan konzervatív gondolatvilágú történetet takar, ami a valós társadalmi reflexiók hiányában csupán a megszokott műfaji közhelyek mozaikjaként illusztrálja a valós eseményeket. Míg a tematikus elemeiben nagyon hasonló, három olimpiával korábban játszódó Tűzszekerek sprintfutói önálló egyéniségekként jelentek meg és személyes vonatkozású vallási, illetve ebből fakadó társadalmi konfliktusokon keresztül vívódtak összetett lelkiismereti kérdéseken, addig a The Boys in the Boat evezőcsapatának tagjai jellemzően típusfigurákként élik át a jó és a rossz örök erkölcsi küzdelmét. Az archetípusokra egyszerűsített történet barnás árnyalatokban úszó, barokkos színskálájával és hagyományos műfaji formuláival már első benyomásra a tipikus „valós események ihlette” történelmi produkciók komfortérzetével kecsegtet – és később sem kínál ennél többet.
.jpg)
