Vízszekerek – George Clooney: The Boys in the Boat

2024. február 2. – írta Lubianker Dávid

George Clooney valós eseményeket feldolgozó sportfilmje javarészt bevett történetmesélési és ábrázolási technikákat alkalmaz, a műfaji konvenciókhoz ugyanakkor olyan feszült megvalósításmód társul, aminek köszönhetően az alkotók a történtek ismert végkimenetele ellenére is végig képesek fenntartani a figyelmet.

Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem – François Ozon: Mon crime / Bűnös vagyok

2023. június 21. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

François Ozon egy igen termékeny és sokszínű rendező: több mint húsz nagyjátékfilm és megannyi műfaji kalandozás után most újra egy vígjátékkal jelentkezik (valamelyest befejezve a 8 nő és a Született feleség által elkezdett „trilógiát”). A Bűnös vagyok egy látszólag habkönnyű műfaji idézet, azonban közelebbről megvizsgálva igen érdekes témát feszeget.

Lelkiismeret, te vagy az? – Alekszej Csupov, Natasa Merkulova: Kapitan Volkonogov bezhal / Captain Volkonogov Escaped / Volkonogov százados szökésben

2022. június 22. – írta Jakab-Benke Nándor

Orosz filmet nézni, miközben épp a szomszédban garázdálkodnak? Nem kognitív disszonancia, hanem hideglelős filmélmény.

(Kicsit sem magasztos) rekviem egy moziért – A kolozsvári Corso mozi története

2020. november 8. – írta Ferenczi Szilárd

Már csupán az idősebb kolozsváriak emlékeznek 2020-ban arra, hogy egykor mozi működött a főtéri Bánffy-palota udvarán, egy „felborult üst” alakú épületben. Alig valamivel több, mint 50 éves fizikai és intézményi léte során különféle cégérek alatt látta el a város közönségét friss(nek számító) filmekkel és nyújtott egyéb szolgáltatásokat; gyűlések, előadások, erőművészi izzadások helyszíne volt. Ez volt a Corso.

Amikor az önkopírozás magával ragad – Rob Marshall: Mary Poppins Returns / Mary Poppins visszatér

2018. december 13. – írta Polák Zsóka

A Disney fogta Mary Poppins táskáját, és leporolta. Nem szabatta újra, nem varrt rá új gombokat, a bélését sem cserélte ki, csak némi új fényt kapott. Mégis annyi varázs volt még benne, hogy elhisszük: Londonban 54 év elteltével is csodadadusok hullanak az égből.

Ugyanaz a lemez – Woody Allen: Café Society

2016. május 16. – írta Puskás Lilla

Hangulatos látvány-mozi, amelynek minden pillanatából sugárzik a gondos odafigyelés, hogy a képen látható legutolsó mandzsettagomb is korhű legyen. Mindez akkor lett volna érdekes, ha a film a múltidézésen túl korszerű gondolatokat is kínál, a Café Society azonban belefullad a Hollywood aranykora és Woody Allen dicsőséges alkotói fázisa iránti nosztalgiázásba.

Hollywood idézőjelben – George Roy Hill: A nagy balhé / The Sting, 1973

2009. október 2. – írta Soós Tamás

Hill két filmet is forgatott Redford és Newman főszereplésével. A legkülönfélébb műfaji alapanyagokhoz feltűnésmentesen alkalmazkodó direktort többször is jelölték Oscarra: az irónia és a cinizmus nyelvén megfogalmazott, korai filmek iránti nosztalgia (Butch Cassidy és a Sundance Kölyök) még nem, a játékosságot és a szórakoztatás szent célját tökélyre vivő A nagy balhé viszont elvitte az ezért (ki)járó szobrocskát...

Fonnyadt tündérmese – Nahat Balluri: Miss Pettigrew Lives For a Day / Miss Pettigrew nagy napja

2008. szeptember 19. – írta B. Noémi

Miss Pettigrew nagy napja, ha benevezünk rá, sajnos nem válik a mi nagy napunkká is egyben. Aki fergeteges komédiára számít, azt méltán éri csalódás. Akit kielégít a 30-as évek hiteles korrajza, és a világháború közelségére fittyet hányó londoni felső tízezer fényűző világa, azt viszont méltán elkápráztathatják az igényes, gondosan válogatott díszletek és jelmezek – de még ez sem pótolhatja a történet hiányosságait.

Mese Amerikáról és a demokráciáról – Lars von Trier: Manderlay

2006. február 15. – írta Zsizsmann Erika

Lars von Trier Amerika-trilógiájának második részét, a Manderlayt 2006. februárjában mutatják be a romániai mozik. Aki látta az első részt, a Dogville-t, annak ismerős lesz a film rendhagyó díszletezése: a szereplők egyetlen színpadszerű térben mozognak, a falakat, külső és belső tereket vonalak és feliratok, valamint néhány tárgy jelzi. A Dogville-ben a fekete „térképen” fehér alakok, ebben a filmben a fehér alapon fekete alakok mozognak, Manderlayt ugyanis fekete rabszolgák lakják.

Nem egyszermegnézős-letörlős – Kerry Conran: Sky Captain and the World of Tomorrow / Sky kapitány és a holnap világa

2005. április 15. – írta Farkas István

Kerry Cornanról keveset tud az ember fia és leánya. Mondhatni a teljes ismeretlenségből robbant be Hollywoodba, nem sokkal azután, hogy a kaliforniai egyetem CalArts szakán diplomázott. De a lediplomázás és a berobbanás közötti időszakban még történt említésre méltó dolog.