Láttuk már az átlagember szuperhőst (Special), a legemberebbet (A sötét lovag), a nagyon gagyit (Wolverine), elsők között a legerősebbet (Superman, az 1978-as, persze), a dilist (Defendor), és a legmenőbbet (Vasember). Mindent láttunk. De láttuk-e a képregényfilmeket ennyire szatirikusan önmaguk ellen fordítva, kibelezve, majd egy filmbe gyömöszölve? Láttunk-e tinédzsereket hősökként, és látjuk-e, ahogyan ők látják a maguk hőseit?
Matthew Vaughn bátran felvállalta a gonosz gyújtogató gyerek szerepét első nagyjátékfilmje elkészítésével és olyan mélyen lenyúlt a képregény-adaptaciós filmkánonok bugyraiba, hogy az rögtön felsikoltott, vért köpött, és kínok között szülte meg a képregényfilm ritkán finomra csiszolt pastiche-ját, a Kick-Ass-t. Durván, szépre. Egy olyan rendezővel állunk szemben, aki filmjével hű marad a Mark Millar-képregény lényegéhez, ugyanakkor erős és tudatos eszközökkel tűzdeli tele, mindezt a sajátos elbeszélésforma kialakításának szent érdekében.
A szatirizált (anti)hősök tizenévesek, saját amerikai álmuk beteljesítésébe kapaszkodnak, szuperhősi példaképeiket próbálják vakon felépíteni, szinte a semmiből. Ennek eredménye egy egészséges verés, a főszereplőt rögtön leszúrják. A valóság másképp működik, ezért is marad Dave Lizewski (Aaron Johnson) inkább egy Facebook-jelenség, aki legfennebb egy utcai verekedésbe tud belekavarodni, minthogy áldozatokat és bajba esetteket mentsen meg. Új társai bukkannak fel, Hit Girl és Red Mist, táblára kerülnek az elbeszéléshez szükséges sakkfigurák, amelyek ide-oda mozgatásával jön létre a kanonizált képregénymiliő. Eddig hasonlít bármelyik Pókemberre, Elektrára, de amellett, hogy a film megteremti a saját, klasszikus képregényes elbeszélésvilágát, nagyot csavar rajta a szuperhőst játszó gyerekek és az igazi rosszfiúk világának szembeállításával. Ezzel a konfliktussal végig sikeresen játszadozik Vaughn, majd észrevétlenül el is mossa a határokat a valóság és gyerekek képzetvilága között. Ennél egetrengetőbb csak az lenne, ha egy felnőtt is részt venne a gyerekjátékban... de a meglepetéseket hagyjuk a nézőkre.
Ezen világok ütköztetése az, amitől a film érdekes, de sokunk számára botrányos lesz. A két világ nem fér össze, az egyenlet fennállása lehetetlen, ez pedig káoszt eredményez. Egy olyat, ami teljes mértékben hű marad az eredeti képregény címkéjéhez: „Gyomorforgató erőszak. Úgy, ahogy szereted!”. Elszabadul a pokol, és máris hol tizenévesek ontanak vért felnőtt gengszterek között, hol gengszterek szelik-vágják őket a lehető legexplicitebb, botránykeltőbb módon.
A film az agressziótól és a csetepatétól locsog. Hol van mindennek az értelme? – kérdezheti bárki, mindazt mellőzve, hogy a Raimi-, Nolan-, Bowman-, Fukasaki-féle adaptációk is ugyanerre futottak ki, sokszor még vadabbul. Nos, a cél érdekében. Nem beszélhetsz hősökről, akik céltalanul küzdenek, pláne szuperhősökről, akik nem az igazság, nem a biztonság, nem a béke érdekében harcolnak. Pláne Hollywoodban. S gyerekekkel megmutatva talán csak erősebb üzenetet hordoz.
Szóval, morálisan vitatható, ha egy tizenegy éves lányt gyilkolászni látunk, de ugyanúgy az is, hogy ő a gonosz és elkurvult világgal küzd meg. Félretéve (elő)ítéleteinket, belátjuk, hogy ez egy igen hatásos módszer a figyelem felkeltésére, látványos, és a mai világban igenis eladható. Főleg ha az Chloë Grace Moretz alakításában történik, és ne felejtsük el, hogy már trailerekben is erre alapoztak a forgalmazók. Mellette szorosan zárkózik fel a nagyon friss Aaron Johnson, és a túlságosan is berozsdázott Nicolas Cage, aki valószínűleg már évek óta nem találta ennyire helyét meg a neki kiosztott szerepben (ha a tavalyi Herzog-filmet nem számítjuk – a szerk.).
Áttekintve több szempontból is jó élménynek jelenttetik ki a film, anélkül, hogy lépten-nyomon az összevissza kaszabolásra kellene figyelnünk. A képregényes filmzsáner találkozott a saját megtorlójával, szerintem lehetetlen ennél magasabb szintre emelt és kivitelezett szuperhősfilmet kitalálni. Igazságosabbat, politikailag korrektebbet lehet, jobbat nem. Remélhetőleg ez a film most már kimeríti a hollywoodi comics-mániát és áttérnek a júlia-regényekre.