Kritika | Liz Garbus: Lost Girls / Elveszett lányok Kritika | Liz Garbus: Lost Girls / Elveszett lányok

Valóság és fikció a true crime és a social media korában

Liz Garbus: Lost Girls / Elveszett lányok

ÉRTÉKELD A FILMET!
Elveszett lányok
Liz Garbus
2020

A Filmtett szerint: 7 10 1

7

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Mindig van valami hátborzongató abban, amikor egy valódi, megtörtént eseményt dolgoznak át filmre, különösen, ha az egy gyilkossági ügy és/vagy a történet egyes szereplői máig is élnek (ha meg nem haltak). Az ilyen filmek megnézését követően szinte önkéntelenül nyúlunk a billentyűzet után, és szinte kényszeresen irkáljuk be a szereplők nevét a Google-keresőbe még a stáblista alatt, hogy leleplezzük valódi külsejüket és összehasonlítsuk azt az őket megformáló színészekével, számba vegyük a hitelt érdemlő és fiktív elemeket, elolvassuk a korabeli híradásokat és összeesküvés-elméleteket, és kinyomozzuk a főhősök utóéletét stb. – ki-ki vérmérséklete szerint.

Nincs ez másként az Elveszett lányok esetében sem, ám egy-két tényező mégis kiemeli ebből a sorból, amelyek egyúttal az időfogalmunkat is erősen relativizálják. Egyfelől az eset felfoghatatlanul régen (idestova tíz éve) történt, ahhoz képest, hogy ítélet a mai napig sem született; másfelől meglehetősen friss ahhoz, hogy már a Facebook-érában történjen, így a szokásos stalker-körünket most már olyan plusz állomások is színesíthetik, mint hogy átfussuk vagy akár mi magunk is szaporítsuk a legfrissebb kommenteket az egyik „elveszett lány” emlékoldalán, akinek a filmben szintén ábrázolt testvére saját kezűleg fog a megjegyzéseinkre és kérdéseinkre reagálni. A határ egyre jobban elmosódik valóság és fikció között, és ez valahol félelmetes.

Ráadásul, ahogy a film alcíme (An Unsolved American Mystery) is sugallja – és mint látni fogjuk, ez kivételesen nemcsak egy hangzatos mottó – az esetet valóban számos megoldatlan rejtély és különös körülmény övezi, ami önmagában is számot tarthat a figyelmünkre, a talán azóta is szabadlábon éldegélő gyilkos kilététől kezdve, a rend helyi őreinek nemtörődöm, hibát hibára halmozó hozzáállásán át egészen a Gilbert család személyes tragédiájáig. Mindazonáltal, ha a tévéképernyőt kinőtt sokkon sikeresen túljutottunk, érdemes lehet magáról a filmről is ejtenünk néhány szót.

A Long Island-i sorozatgyilkossági esetet feldolgozó Elveszett lányok január végén nyitott a Sundance Filmfesztiválon, majd március közepén a Netflix tűzte műsorára. Ahogy a plakát alapján is sejthető, a film az egyik áldozat édesanyját, Mari Gilbertet, valamint az őt megformáló „Oscar-díjra jelölt” Amy Ryant (Hideg nyomon) helyezi a középpontba, habár az eredeti felállás szerint Sarah Paulson lett volna a főszereplő Ryan helyett, illetve a Warner Brothers, majd az Amazon lett volna a forgalmazó a Netflix helyett. Azt már valószínűleg sosem fogjuk megtudni, hogy Paulson hogyan muzsikált volna Gilbert szerepében, Ryan mindenesetre egyáltalán nem okoz csalódást. Ha nem tudnánk, hogy a történet valós alapokon nyugszik, az egyszerre két melóhelyen güriző, egyedülálló édesanya a mentális problémákkal küzdő lányaival a lepukkant amerikai kisvárosban már-már klisésen hatna, a tűzön-vízen az igazságért küzdő anya maszkja mögött azonban igazi összetett jellem lakozik, amelyet Ryan zárt színészi játéka rendkívül finoman érzékeltet. A színészgárdára amúgy sem lehet panasza senkinek sem: a nyomozást az ír gyökerű Gabriel Byrne vezeti a szintén Írországból elszármazott Richard Dormer szerepében, a középső Gilbert lányt pedig a legutóbb a Jojo Nyuszi díszletfalaiban bujkáló Thomasin McKenzie alakítja.

Robert Kolker 2013-ban megjelent, a filmmel azonos című New York Times best-seller kötetét Michael Werwie (Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány) adaptálta forgatókönyvvé és a mindeddig dokumentumfilmesként ismert, kétszeres Oscar-jelölt Liz Garbus vitte vászonra, a fikciós műfajban kvázi elsőfilmes létére tulajdonképpen egész ügyesen. Habár a film már pusztán terjedelmi korlátai miatt is kénytelen a kíméletlen leegyszerűsítés eszközeihez folyamodni a valósághoz, illetve a könyvhöz képest – és egyúttal nincs híján a sete-suta, dramaturgiailag funkciótlan töltelékjeleneteknek és -karaktereknek, továbbá az időnként kissé túltengő feminista üzeneteknek sem –, a feszültséget mindenesetre kiváló érzékkel adagolja: a zaklatott nyitóképekben lüktető borzongás a film végére magatehetetlen, rendszerellenes frusztráció formájában ül a mellkasunkra. A hangulatfelelős rideg, szürke tónusú képek a kétszeres Emmy-jelölt Igor Martinović (Kártyavár) keze munkáját dicsérik, a főcímben felcsikorduló, eredetileg teljesen ártatlan, 1864-es Beautiful Dreamer pedig a filmben mellékszerepet is vállalt Lola Kirke (Mozart in the Jungle, Amerikai álomlány) tolmácsolásában válik igazi, horrorba illő, hideglelős kísér(t)őzenévé.

Összességében az Elveszett lányok nem nevezhető éppen maradandó remekműnek, de a true crime szerelmeseinek mindenképp kötelező darab, amit műfaji szempontból csak még izgalmasabbá tesz az a körülmény, hogy a rendezői széket ezúttal egy dokfilmes rendezőnő foglalta el. Garbus persze nem tagadhatta meg szakmai múltját: filmje nem pusztán stílus-ujjgyakorlat, de egyúttal remek eszköz arra is, hogy a Long Island-i eset mélyén feszülő társadalmi és kriminalisztikai kérdéseket ezúttal a Netflix szobafogságra ítélt nagyközönsége előtt kezdje ki, végső soron remélhetőleg ezzel is segítve az Oak Beach-i mocsarakba rekedt nyomozást és egy tíz éve nyomasztó rejtély várva várt megfejtését.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Elveszett lányok

Elveszett lányok

Színes filmdráma, thriller, 95 perc, 2020

Rendező:
Szereplők: , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

7

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Ki a kedvenc Jedi lovagod?

Szavazó

Ki a kedvenc Jedi lovagod?

Friss film és sorozat