Kritika: Ők (Alex Garland: Men) Kritika: Ők (Alex Garland: Men)

Lágyékborzongás

Alex Garland: Men / Ők

ÉRTÉKELD A FILMET!
Ők (Men)
Alex Garland
2022

A Filmtett szerint: 7 10 1

7

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Az Expedíció rendezője visszatér a fenyegetően burjánzó flórába, hogy felülbírálja anatómiai ismereteinket.

Arisztotelész Az állatok keletkezéséről című esszéjében merült fel annak a gondolata, hogy az anyatest a férfi utódjának csak a táptalajt ágyazza meg, melyből a mag kicsírázik, és növény lesz belőle. Azóta is időszakosan visszatérő elképzelés, hogy a nő pusztán tárolóedénye a születendő kisdednek, és éltető falain kívül is végbemehet a fogantatás aktusa. A különféle vélekedések szerint az uterust esetlegesen az ökör lenyúzott bőre, vagy akár egy halom trágya is helyettesítheti. A felvetés később a biohorror műfajának is hálás toposza lett, első lépésként Mary Shelley 1818-as Frankensteinje is ezzel a kérdéskörrel játszadozott el, és nincs ez másképp Alex Garland az idei Cannes-i Filmfesztiválon debütált szürreálijában, az Őkben sem.

Miképp az lenni szokott, már a mű nyitómontázsából is kiszálazhatóak az elkövetkezők genderelméleti vitapontjai: a szorongó Harper (Jessie Buckley) szemszögéből lassításban nézhetjük végig, míg nemződühös férje a halálába zuhan, miközben ezzel párhuzamosan abban gyönyörködhetünk, ahogy a tavaszi mezők gyermekláncfüvének repülőszőrös magvai szállnak a szélben.

Kép az Ők (Men) című angol horrorból

A klausztrofób nagyvárosi lakás fullasztó méhének lüktető vöröséből a ködös Albion zöldellő tája jelenthetné a menedéket, de a Lars von Trier Antikrisztusát idéző képsorok előrevetítik, túl sok szívmelengető pillanatra ezúttal sem számíthatunk. A bukolikus táj csak látszatra adózik John Constable hívogató romantikájának, helyette sokkal inkább a sötét középkori értékrend konzerválódását szimbolizálja.

Pedig a rurális szálló kandallótüze az ilyennemű történetek elején mindig otthonos hangulatot áraszt magából (ezzel a csalival élt az Ealing Studios 1945-ös Dead of Night-jától kezdve a 2010-es Gray Matter című point ’n click kalandjátékig minden): forduljon később bármilyen hidegrázóssá a folkhorror, a zsáner ismeretében sem tudunk nézőként nem behódolni a vendégváró csalóka komfortjának. Ráadásul a panzió csetlő-botló fogadósa, Geoffrey messze a film legszórakoztatóbb figurája: bár világnézete megfelel a szigetországi falulakó ócska sztereotípiájának, szellemessége mégis rokonszenvesebbé teszi a kissé színtelen főhősnőnél.

Kép az Ők (Men) című angol horrorból

Harpert ezután sem fogjuk igazán háromdimenziósnak érezni, ugyanis jellemrajzát kizárólag a felütés traumatikus eseménye határozza meg, ám mivel végig az ő perspektívájából kíséreljük meg felgöngyölíteni a kisközség misztériumait, ezért meg fogunk tanulni együttérezni vele.

Később, amikor a környék erdőségének feltérképezésére indul, az anyatermészet közelsége először felszabadító hatással van rá: végre a társadalom korlátjai közül kiszakadva madárként szárnyaló Philomela módjára hallathatja a hangját. A berekben áthúzódó nyirkos alagút ellentmondásosan feminin tere azonban dalolászását kísértő szirénénekké erősíti, ami a környék pucér bolondját is előcsalja barlangjából, hogy aztán erőszakoskodni próbáljon vele. Ám feljelentést hiába tesz utána, sem a rendőrségi szervek, sem az egyházi hatalom szószólója nem bizonyul túl segítőkésznek.

Kép az Ők (Men) című angol horrorból

Emellett szintúgy nem ad okot nyugalomra az a jelenet, melyben a helyi plébánia kertjébe tévedve a kétes jövőt képviselő vásott ifjúságba botlik bele.  A narratíva azon különlegessége, hogy a vidék minden hímnemű lakosát Rory Kinnear alakítja, ezen a ponton kezd el igazán elidegenítővé válni: a digitális bőrfiatalítással a gyerektestre montírozott arc uncanney valley-effektusa ezúttal nem negatívum, hanem a kívánt nyomasztást fokozza.

A fiú az ajkait balzsamozó, ezüstfürtös lelkészhez hasonlóan szintén a nőiséget imitálja, ahogy Marylin Monroe-s halloweeni maszkja mögül leskelődik. Mintha titokban mindketten annak a cselszövésnek a részei lennének, amelyben kiiktatják a természet rendjéből az asszonyokat, hogy átvegyék azok speciális biológiai helyét. Talán azért, mert szemükben az anyatest vonzó és taszító is egyben: túlságosan is sok hatalommal van felruházva ahhoz, hogy együtt élhessenek vele, hiszen határaiban túlmutat a férfiakra alkalmazható normákon és definíciókon. Ezt a teóriát támasztja alá a cselekmény bizarr zöldségembere is, aki gödröket hasít saját arcának húsába, hogy faágakat ültessen az idegek közé, felülírva ezzel az élővilág már lefektetett törvényeit.

Kép az Ők (Men) című angol horrorból

 A vegetatív szörnyalak nem a kreatív alkotók koponyájából pattant elő, hanem a hiedelemvilág sok évszázados enigmája: az úgynevezett Green Man pontos eredetét máig kérdések övezik, de rendszerint a körkörösség és újjászületés jelképeként ismerik el, és a földgolyó számos zugában felbukkan templomi domborműveken, mozaikokon, sőt, angol pubok díszítőelemeként is – többek közt az 1973-as Vesszőből font ember (Wicker Man) pogányainak tavernája is az ő hagyatékának tiszteleg. Garland obskúrus ábrázolásmódjában a mitikus karakter egy olyan megközelítésnek is teret enged, mely az antagonisztikus férfiszereplők mérgező maszkulinitását nem a patriarchátus konstrukciójának, hanem naturális működésüknek tulajdonítja.

Ezen felül annak körülménye is bonyolítja a képletet, hogy a rosszakarók doppelgänger-mivolta mintha elkerülné Harper figyelmét, így az lehet a benyomásunk, hogy nem valós terekben, hanem a krisztusként felnyársalódott férje okozta önvád lidércnyomásos tudatalattijában járunk. Üldözési mániáról viszont aligha lehet szó: a finálé szemszögváltása gondoskodik arról, hogy elhessegessük a felvetést.

Kép az Ők (Men) című angol horrorból

De ez a többszörös ambivalencia sem elegendő ahhoz, hogy ne érezzük mégis kissé közhelyesnek, amint a rendező górcső alá veszi az egyébként nagyon is bonyolult szociológiai mintázatokat:  a hangsúlyos szubjektivizáció is csak félsikerrel segít túllendülni a woke-mozgalom progresszorai által hangoztatott ideológiai frázisokon, mint amilyen az #ACAB,  vagy a #believewomen.

Legjobban azzal kedvezhetünk magunknak, ha a lelkipásztor által elszavalt Yeats-szonett, a Léda és a hattyú fonatán keresztül látunk neki az interpretációnak. Akárcsak a költemény, a direktor is a pszichológiai realizmus és a mitológia mezsgyéjén kutatva járja körül a nemek viharos viszonyát. Aki pedig a témakör mélyebbre metszőbb politikai dimenzióira kíváncsi, Andrzej Żuławski Megszállottságával (Possession) próbálkozhat, az Ők látványos fináléjára jellemző váladékozó testfacsarásban szerencsére az sem szenved hiányt.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Ők (Men)

Ők (Men)

Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

Rendező:
Szereplők: , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

7

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson

  • Thor: Szerelem és mennydörgés

    Színes akciófilm, fantasy, képregényfilm, 125 perc, 2024

    Rendező: Taika Waititi

  • A gyilkos járat

    Színes akciófilm, 124 perc, 2022

    Rendező: David Leitch

  • Fenevad

    Színes akciófilm, kalandfilm, thriller, 93 perc, 2022

    Rendező: Baltasar Kormákur

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson

  • Thor: Szerelem és mennydörgés

    Színes akciófilm, fantasy, képregényfilm, 125 perc, 2024

    Rendező: Taika Waititi

  • A gyilkos járat

    Színes akciófilm, 124 perc, 2022

    Rendező: David Leitch

  • Fenevad

    Színes akciófilm, kalandfilm, thriller, 93 perc, 2022

    Rendező: Baltasar Kormákur