Ötven éve mutatták be minden folkhorrorok legkultikusabbikát, A vesszőből font embert. Íme, pár érdekesség e pogány remekműről.
- Ugyan a filmet Skóciában forgatták, Robin Hardy rendező szerint a megérkező repülőből készült légi felvételeket Dél-Afrikában rögzítették, ugyanis nem volt költségvetésük arra, hogy olyan sok fára műrügyeket ragasszanak október-november tájékán. Apropó Skócia, Britt Ekland szerint Galloway (ahol a film zömét forgatták) a legzordabb hely a Földön. Később a producerek elnézést kértek a helyiektől a színésznő kijelentései miatt.
- Ha már Ekland: amikor a színésznő akkori pasija, Rod Stewart (igen, az énekes) megtudta, hogy Eklandnak meztelen jelenete is van a filmben, betelefonált, hátha le tudja állítani a film forgalmazását. Pedig nem is Eklandot nézheti a nagyérdemű, hanem a testdublőrét, Lorraine Peterst – a hangját pedig Annie Ross szinkronizálta. Robin Hardy rendező árnyalta némileg a sztorit később: szerinte Ekland csak a melleit volt hajlandó megmutatni (ugyanis terhes volt), a fenék pedig egy glasgowi sztriptíztáncosnőhöz tartozott, nem Lorraine Petershez.
- A filmben rengeteg remek zene van, közülük néhány igazi skót népdalnak tűnik, pedig nem. Még a Corn Rigs Are Bonnie című szám is műdal, Robert Burns költő írta a 18. században. A többi zenét egy olasz nevű amerikai színész, Paul Giovannia írta. Nemcsak a zene volt „kamuskót”, hanem a főbb szerepeket játszó színészek is: Christopher Lee és Edward Woodward angolok, Diane Cilento ausztrál, Ingrid Pitt lengyel, Britt Ekland pedig ugyebár svéd.
- Sir Christopher Lee úgy tartotta, hogy ez az egyik legjobb filmszerepe (egyetértünk). Annyira szerette a filmet, hogy a saját pénzén indult sajtókörútra, hogy népszerűsítse, és minden alkalmat kihasznált, hogy interjút adjon, még a kora reggeli tévéműsorokba is elment.
- A filmnek – mint ahogyan az egy igazi kultuszfilmhez dukál – többféle változata létezik. Az 1973-as moziváltozatot Hardy tiltakozása ellenére mutatták be, és 88 perces. 1979-ben a sikerült összehoznia egy 96 perces „rendezői” változatot, később pedig egy százperceset is, de itt a hiányzó elemeket videóra átvett (telecine) részekkel pótolták. 2013-ban megszületett egy „Final Cut” változat is, ami 95 perces. Az egészet komplikálja az, hogy ezek a verziók nemcsak a hosszukban különböznek, hanem bizonyos jeleneteknek a sorrendjét is megváltoztatták. A film zenéjéért felelős alkotók szerint még így is vannak olyan jelenetek, amelyekre ők határozottan emlékeznek, viszont egyik változatban sem szerepelnek… mindenesetre jó minőségű, teljesnél is teljesebb változatot nehéz lesz összehozni az említett telecine-változatok nélkül, ugyanis állítólag az eredeti filmnegatívokat az M3-as autópálya építésénél belehajigálták a töltésbe (mindezt Lee szerint azért, mert Michael Deeley akkori stúdiófőnök annyira gyűlölte a filmet, a valóság valószínűleg prózaibb: egy cég később felvásárolta a gyártó British Lionst, és véletlenül dobtak ki egy csomó mindent a raktárakból).
- Az említett 1979-es amerikai moziváltozatot eredetileg 1978-ban akarták bemutatni, de közbeszólt a hírhedett jonestowni tömegmészárlás, aminek – vérfagyasztóan ironikus módon – szintén egy People’s Temple nevű szektához volt köze, mint a filmben… Az 1973-as, eredeti brit moziforgalmazáskor pedig együtt vetítették Nicolas Roeg Ne nézz vissza! (Don’t Look Now) című filmjével, aminek az az érdekessége, hogy szintén egy eltűnt gyereket keresnek benne. Az eredeti brit trailerben alig szerepel Christopher Lee. A Cinefantastique nevű horror- és fantasy-magazin egyik 1977-es kiadása nyomán később úgy híresült el A vesszőből font ember, mint a „horrorfilmek Aranypolgárja”. Simán felfogható exploitationnek is: Robin Hardy rendező bevallottan a brit közszemérem olvadozását használta ki, hogy elkészíthessen egy olyan mozit, amiben szabad a szerelem.
- A filmhez maga Hardy készített egy sikertelen folytatást 2010-ben The Wicker Tree címmel, előtte viszont még készült 2006-ban egy igen rossz remake is, amelynek a magyar címe Rejtélyek szigete volt. A vesszőből font ember behozta a címbéli, fonott égő emberszobor koncepcióját a populáris kultúrába: egyesek szerint a híres-hírhedt Burning Man fesztivál nem létezne a The Wicker Man nélkül. A filmről bővebben Az okkultizmus kultusza a 60-as, 70-es évek brit horrorfilmjeiben című tanulmányunkban írtunk:
A brit identitás sötét oldala – Az okkultizmus kultusza a 60-as, 70-es évek brit horrorfilmjeiben
2018. április 19.
A brit cenzorok sikeresen hárították a korszak trash-hullámát, így a szigetországot elkerülte például az exploitation-láz, a marginális azonban mégiscsak megtalálta a rendszer repedéseit és apránként beszivárogva tört utat magának. Az eredmény: a brit táj és általa a brit identitás minden korábbinál sötétebb arcát mutató horrorfilmek ciklusa.
