Alex Garland: Annihilation / Expedíció Alex Garland: Annihilation / Expedíció

Önpusztítás fénytörésben

Alex Garland: Annihilation / Expedíció

ÉRTÉKELD A FILMET!
Expedíció
Alex Garland
2018

A Filmtett szerint: 9 10 1

9

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Alex Garland legújabb remekében nehéz kérdéseket tesz fel, és elég bátor ahhoz, hogy ne nyomjon le a torkunkon zsírmentes válaszokat.

Távolról nézve Alex Garland bámulatos Ex Machináját követő második rendezése egy tipikus misszió-film. Ebben a tekintetben olyan művekből merít, olyan műveket idéz, mint az Armageddon vagy épp a szintén Garland által írt Napfény (Sunshine), az Apokalipszis most, esetleg A bolygó neve: Halál (Aliens), de ez a felsorolás felesleges, mivel az Expedíció – a trehány magyar címadás ellenére – nem az expedíció miatt emlékezetes film. Garland ugyan küldetés-dramaturgiába öltözteti művét, de a tesztoszteron-dagonyának helyet adó hasonló filmeket már azzal a gesztussal kirázza a gatyájukból, hogy az Expedícióban öt nő indul egy olyan útra, amelyről férfiak soha nem jöttek vissza. Pontosabban csak egyvalaki, akinek teljesen szétcsűrte a szervezetét és elméjét az a neonszínekben pompázó csillogó-vibráló ismeretlen és egyre terebélyesedő övezet, ami egy meteorit becsapódása következtében kelt bizarr életre egy floridai mocsárvidéken.
Ezt a mutációkkal és megválaszolatlan kérdésekkel teli területet kutatja a női osztag, akikre tekinthetnénk feminista-példaképekként, a gyengébbik nem legerősebbjeiként, a #metoo-korszak királynőiként, ha nem lennének szerencsésen megfosztva nemiségüktől. Ahogy ugyanis a film alapjául szolgáló Jeff VanderMeer-regényben, úgy Garland Stanley Kubrick adaptációit idéző szabadszelleműen laza interpretációjában sem játszik kiemelt szerepet a gender-tanulmányozás. Ezek a nők tudósok, sebezhető, egyszerű emberek, komoly intim sérülésekkel. Erre Garland utal a film kezdetén, aztán rövidre zárja a témát, ami már önmagában is gyönyörű állítássá válik a férfiak uralta thriller-, horror-, akció-, és túlélőfilm-elemekkel telített sci-fi műfaji keretei között.
Garland így tud koncentrálni tudósaira – főként a Natalie Portman által nagyszerűen megformált Lenára –, akiknek tudatuk és testük a pszichedelikus gyönyörűségében is borzongató mutánsövezetben úgy esik szét apró darabokra, ahogy – és ez fontos – egy prizma töri szét a fényt. A protagonisták, akiket nem nyír ki egy nehezen felejthető medverém, egymásnak mennek őrületükben, vagy saját maguk ellen fordulnak (így vagy úgy), miközben az öntörvényűen változó, párhuzamosan evolváló-devolváló flóra és fauna magának utat törve nyer hatalmas teret mind a filmben, mind pedig a kellőképp megültetett néző fejében. Ebben a térben, mely egyaránt juttatja eszünkbe Ray Bradbury legjobb alapszituációit, Cronenberg testhorrorjait, A dolog dolgát, a Sztalker Zónáját, a Solaris óceánját, a Ragyogás szállóját, az Avatar neonerdejét, Jodorowsky LSD-tripjeit, nagyon el lehet veszni. Garland pedig el is veszejti az óvatlanabb nézőket, ami jó. Ahogy azt a legnagyobb sci-fi-szerzők tették, Garland nehéz kérdéseket tesz fel, és elég bátor ahhoz, hogy ne nyomjon le a torkunkon zsírmentes válaszokat.
Az Expedíció „túl intellektuális” filmnek bizonyult ahhoz, hogy a Paramount a nemzetközi mozikba merje engedni (így került a Netflixhez), a fenti lusta jelzővel szemben azonban Garland filmje nem a nézői intellektust erőlteti meg – pontosabban nem csak, a hülyébbek a felénél fel fogják adni –, hanem az intuícióinkat. Az Expedíció – ellentétben az óraműszerűen összerakott Ex Machinával – erősen absztrahált, álomszerű, szépen kigondolt metaforákba és szimbólumokba (egy torzítva tükröző pohár vízben ott van minden) bújtatott súlyos üzenete csak akkor marja meg az ingerküszöböket, ha nyitott tudattal, a megannyi impresszió által elsodorva hagyjuk, hogy a film ránk másszon. Garland filmjéről elsőre alig fogja megmondani valaki, hogy „miről szól”. De vajon akadt olyan, aki első blikkre megfejtette a 2001: Űrodüsszeiát? Az Expedíció után le kell ülni, és el kell agyalni a látottakon. Újra kell nézni és érezni kell, ahogy egyre mélyebbre fúr, miközben egyre furcsábbá válik (az alapmű a tudományos fantasztikus irodalom weird-ágán született), üdítően rácáfolva a kezdeti sematikus „missziósság” prekoncepciójára. A számos formában megvalósuló, sokszor észrevétlen önpusztítás (házasságtörés, önvagdosás, önmarcangolás) és az azzal párhuzamba állított, belénk kódolt sejtszintű önpusztulás és elkerülhetetlen testi megsemmisülés (Jennifer Jason Leigh karaktere rákos és a körzet is rákszerűen él és terjed) látott, hallott, sejtetett motívumai együtt alakot fognak ölteni, ha nem is emberit, mint a film egyik sokkolóan meredek nagyjelenetében.
Szót kellene ejteni a film gyenge pontjairól is, de igazából az, hogy Garland távolságtartóbb karaktereivel, mint kellene (főleg, ha a sokkal érzékenyebb Érkezés mellé rakjuk) vagy az, hogy középtájékon monotonná válik a történet, hogy a szüzsé biztonsági játéknak tűnik (a karanténba küldött Lena meséli el a sztorit), esetleg az, hogy néha bűzlik az olcsó CGI, sok mindent nem változtat a lényegen. Azon, hogy az Expedíció egy mély, rétegzett, szép, ambiciózus és nehéz film, veretes sci-fi műremek, amit akár már most is a műfaj új klasszikusaként lehetne emlegetni.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Expedíció

Expedíció

Színes kalandfilm, horror, sci-fi, 115 perc, 2018

Rendező:
Szereplők: , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

9

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Tőrbe ejtve: Az üveghagyma

    Színes bűnügyi, thriller, vígjáték, 139 perc, 2021

    Rendező: Rian Johnson

  • Guillermo del Toro: Pinokkió

    Színes animációs film, fantasy, musical, 117 perc, 2022

    Rendező: Guillermo del Toro, Mark Gustafson

  • Bardo

    Színes filmdráma, vígjáték, 159 perc, 2022

    Rendező: Alejandro González Iñárritu

  • M3GAN

    Színes horror, sci-fi, 102 perc, 2022

    Rendező: Gerard Johnstone

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Az ember, akit Ottónak hívnak

    Színes filmdráma, vígjáték, 126 perc, 2022

    Rendező: Marc Forster

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Friss film és sorozat

  • Tőrbe ejtve: Az üveghagyma

    Színes bűnügyi, thriller, vígjáték, 139 perc, 2021

    Rendező: Rian Johnson

  • Guillermo del Toro: Pinokkió

    Színes animációs film, fantasy, musical, 117 perc, 2022

    Rendező: Guillermo del Toro, Mark Gustafson

  • Bardo

    Színes filmdráma, vígjáték, 159 perc, 2022

    Rendező: Alejandro González Iñárritu

  • M3GAN

    Színes horror, sci-fi, 102 perc, 2022

    Rendező: Gerard Johnstone

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Az ember, akit Ottónak hívnak

    Színes filmdráma, vígjáték, 126 perc, 2022

    Rendező: Marc Forster

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu