Kritika | Julia Ducournau: Titane / Titán Kritika | Julia Ducournau: Titane / Titán

Csak egy film

Julia Ducournau: Titane / Titán

ÉRTÉKELD A FILMET!
Titán
Julia Ducournau
2021

A Filmtett szerint: 9 10 1

9

A látogatók szerint: 8

8

Szerinted?

0

A rendezőnő, Julia Ducournau ugyan tiltakozik a különböző műfaji besorolások ellen, és ahogy azt a cannes-i sajtótájékoztatón kifejtette: szeretné, ha mindenféle műfaji címke nélkül, úgy tekintenének a Titánra, mint „csak egy filmre”. Válasz volt ez részéről a Titánra már rögtön az első vetítés után ráragasztott és levakarhatatlannak tűnő „testhorror” címkére.

Jobban belegondolva, ez a műfaji meghatározás, amellett, hogy sokakat eleve eltántoríthat az idei cannes-i Arany Pálmával kitüntetett alkotástól, legalább olyan leegyszerűsítő, mint pl. pusztán képregényadaptációként tekinteni a Jokerre. Mindkét film esetében kézenfekvő ugyan (és nem is alaptalan) az effajta kategorizálás, ám amellett, hogy leszűkítheti a nézőkört, messze nem fedi le az említett művek komplexitását. Vitathatatlan, hogy a Joker egy képregényhőst állít középpontba, a Titánban pedig bőven méri Julia Ducournau a helyenként már-már groteszkbe forduló, gyomorforgató jeleneteket – legyen szó nyitott koponyaműtétről, brutális gyilkosságokról vagy a test erőszakos deformálásáról –, mégis mindkét alkotás jóval többről szól, és ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy mindkettő a legjelentősebb filmfesztiválok fődíjával indított (a Joker a velencei filmfesztiválon, a Titán Cannes-ban hozta el a fődíjat), és a Joker meg sem állt az Oscarig. Ugyancsak leegyszerűsítő és megosztó lenne, ráadásul spoileres is, ha leírnám a Titán egyik jelenetét, amit pedig már többen megtettek előttem, mert kétségtelen, hogy sokaknak éppen ez adja el a filmet, én azonban úgy vélem, hogy, aki az igazi „Titán-élményre” vágyik, az ne ezért a szenzációhajhász módon már elkottyintott jelenetért üljön be rá, hanem valóban „csak egy filmre” váltson jegyet, aztán pedig hagyja magát meglepni, engedje át magát a fékevesztett vizuális és hangorgiának, a remek színészi alakítások nyújtotta élménynek és a valóban nem mindennapi eseményekben bővelkedő cselekménynek.

A Titán hősnőjének, Alexiának (Agathe Rousselle) a története még gyereklánykorában kezdődik egy gépkocsiban, amint folyamatosan apja ülését rugdossa, annyira felidegesítve őt, hogy az egy pillanatra el is veszti uralmát az autó fölött, és máris kész a baleset, minek következtében a kislány egy fémlapot kap a koponyájába – innen a film címe. Alexia a baleset utáni trauma és az ilyenkor várható félelemérzet helyett inkább erős vonzódást mutat az érte érkező jármű felé, és ez a vonzalom később se hagy alább, sőt, felnőttként egy autókiállításon dolgozik táncosnőként. Alexia legalább annyira a férfivágyak tárgya, mint az itt kiállított csodajárgányok, a lány azonban nehezen tolerálja a tolakodó férfinépséget, és ezt elég határozottan kifejezésükre is juttatja, ám ennek következtében hamarosan menekülnie kell a hatóságok elől. A külsejét a teljes felismerhetetlenségig elváltoztatva menekülő lány a lehető legváratlanabb helyen és módon talál menedékre, nem utolsósorban pedig egy új apára a korosodó tűzoltóparancsnok, Vincent (Vincent Lindon) személyében, akinek gyermeke évekkel korábban tűnt el nyomtalanul.

Akár táncol, akár a műtőasztalon fekszik, akár saját testének erőszakos torzításával próbál új életet kezdeni, a Titán hősnőjének, Alexiának a teste az első pillanattól az utolsóig a középpontban marad, és nem egy olyan jelenet kapcsolódik hozzá, melynek láttán még az edzettebb néző is felszisszen. Alexia törékeny alkatú, de erős, a férfias és nőies jegyeket egyaránt hordozó fiatal testének remek ellenpontja a szteroidokkal telepumpált, duzzadó erekkel behálózott izomzatú tűzoltóparancsnok, akiről a nyers erő helyett mégis menthetetlenül az öregedés és a test hanyatlása jut eszünkbe.

A gyakorta valóban bizarr, kényelmetlenül őszinte, a testet és annak (el)változásait állandóan középpontban tartó alkotás azonban ugyanúgy szól az emberi kapcsolatokról, a kötődésről, a szeretet utáni vágyról és a másik feltétel nélküli elfogadásáról: Alexia és Vincent által csempész némi melodrámát Ducournau a történetbe.

Ahogy azt a testhorrorok úttörőjénél, David Cronenbergnél a Légy című filmben, vagy a Titán kapcsán oly sokat emlegetett Karambolban (Crash) már láthattuk, a torzulás soha nem áll meg a testnél; a test deformitása a pszichére is rányomja bélyegét, előbb vagy utóbb az egész személyiséget érinti és a viselkedésre is kihat. A külső megjelenés, a test és az ehhez kapcsolódó kép az egyén identitásának szerves részét képezi, és az ebbe való radikális beavatkozás előbb vagy utóbb a lelket és a személyiséget is átformálja, adott esetben deformálja, ahogy azt Shinya Tsukamoto Tetsuo-Vasembere, James Mangold Farkasa, vagy Pedro Almodóvar A bőr, amelyben élek című filmje is mutatja. Alexia testi átalakulása a Titánban kezdve a karambol utáni fémlappal a koponyájában meghatározóan hat a viselkedésére, ahogy arra az orvos is figyelmezteti a szülőket. A lány későbbi átalakulása pedig további változásokat hoz majd személyiségében, jelentősen befolyásolva kapcsolatainak alakulását és a cselekmény bizarr, ám mégis megható végkimenetelét.

A testhorrorok női vonala még inkább a lélek bajainak testi kifejeződésére összpontosít, mint például Marina de Van Dans ma peau című alkotása, melyben egy véletlen baleset kapcsán a hősnő felfedezi az öncsonkítást, valamint az annak következtében a testére irányuló figyelmet. Julia Ducournau 2016-os bemutatkozó nagyjátékfilmjében, a Nyersben a karnális vágyak extrém kifejeződése a felnőtté válással, a szülőkről való leválással és nővé éréssel kapcsolódik össze. Ezen utóbbi alkotásokra – ide sorolva a Titánt is – a nőiség élménye és annak megélése, a női test felfedezése és az ahhoz kapcsolódó vágyak kiélése a jellemző. Megjelennek itt a sokáig szinte kizárólag női problémának tekintett étkezési zavarok, a szeretetvágy, az apa-lánya viszony, az anyaság kérdése és az öncsonkítás, mindemellett különösen a Titánra jellemző egy erős feminista felhang is. Alexia ugyanis méltó társa a filmtörténet híres, önmagukért és saját nemükért a férfiakkal szemben cselekvőn fellépő bosszúálló angyalainak, mint a Kill Bill (rend.: Quentin Tarantino) Menyasszonya, a Meghallgatás (rend.: Takashi Miike) menyasszonyjelöltje, a Meiko Kaji által megformált 701-es női rab: Skorpió (rend.: Shunya Itô) börtönlakója vagy a Lady Snowblood (rend.: Toshija Fujita) hősnője, és még lehetne sorolni. Ez a női vonal képvisel ugyan egyfajta lágyságot, látható ez az érzelmek vagy akár a gyöngédség kifejeződésének bizonyos formáiban, de a filmek látványvilága korántsem mondható finomkodónak. Aki látta a Dans ma peau-t vagy a Nyerset, tudja, mennyire embert, elsősorban gyomrot próbáló élményt nyújtanak, és ne legyenek kétségei senkinek afelől, hogy a Titánra is ugyanez igaz.

Bár egy kifejezetten dekoratív és nőies megjelenésű rendezőnő jegyzi, a Titán az idei Cannes legtökösebb filmje volt, ami alaposan odavág a közönségnek és simán kenterbe veri a műfaj jeles férfi rendezőinek alkotásait. Ha azonban csak puszta nézősokkolás lenne, a Titán sosem szólt volna ekkorát. De akkor sem, ha a rendezőnő nem talál egy olyan különleges megjelenésű és merész színésznőt, mint Agathe Rousselle, aki ugyanúgy feltétel nélkül rendelkezésére bocsájtotta számára a testét, ahogy Michael Fassbender tette azt az őt egycsapásra a legkeresettebb színészek közé repítő Éhségben (rend.: Steve McQueen). De kellett a sikerhez a pályakezdő Agathe mellé egy olyan rutinos és karizmatikus színésztárs, mint Vincent Lindon, aki a gyermekét kutató, saját öregedését elfogadni képtelen tűzoltó figuráján keresztül annyi gyöngédséget és feltétel nélküli szeretetet visz a történetbe, amelytől az valóban jócskán túlmutat a testhorrorok világán.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Titán

Titán

Színes filmdráma, sci-fi, 108 perc, 2021

Rendező:
Szereplők: , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

9

A látogatók szerint:

8

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Jurassic World: Világuralom

    Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, thriller, 146 perc, 2022

    Rendező: Colin Trevorrow

  • Enfant Terrible

    Színes életrajzi, filmdráma, 134 perc, 2020

    Rendező: Oskar Roehler

  • Elvis

    Színes életrajzi, zenés, 159 perc, 2022

    Rendező: Baz Luhrmann

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat

  • Jurassic World: Világuralom

    Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, thriller, 146 perc, 2022

    Rendező: Colin Trevorrow

  • Enfant Terrible

    Színes életrajzi, filmdráma, 134 perc, 2020

    Rendező: Oskar Roehler

  • Elvis

    Színes életrajzi, zenés, 159 perc, 2022

    Rendező: Baz Luhrmann

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson