Tizedikről kihajított, vízzel töltött lufi – Ruben Östlund: Triangle of Sadness / A szomorúság háromszöge

2022. június 8. – írta Váró Kata Anna

A Szomorúság háromszöge számtalan közhelyet felsorakoztat a világról, amelyben élünk, az viszont kevésbé klisészerű, hogy egy olyan férfit állít a középpontba, akinek a külseje a belépő a felső tízezerbe, és bármi történjék is, ez lesz számára a „meal ticket”.

Csak egy film – Julia Ducournau: Titane / Titán

2021. augusztus 23. – írta Váró Kata Anna

A rendezőnő, Julia Ducournau ugyan tiltakozik a különböző műfaji besorolások ellen, és ahogy azt a cannes-i sajtótájékoztatón kifejtette: szeretné, ha mindenféle műfaji címke nélkül, úgy tekintenének a Titánra, mint „csak egy filmre”. Válasz volt ez részéről a Titánra már rögtön az első vetítés után ráragasztott és levakarhatatlannak tűnő „testhorror” címkére.

Gazdahon – Bong Joon-ho: Gisaengchung / Parasite / Élősködők

2019. június 12. – írta Váró Kata Anna

Bong Joon-ho az első koreai rendező, aki elnyerte a cannes-i filmfesztivál fődíját, az Arany Pálmát, és aki elmondhatja magáról, hogy Tarantinónál is zajosabb sikert aratott filmjének közvetlenül az amerikai sztárrendező alkotását követő sajtóvetítésén. Spoilermentes kritikát kért az újságíróktól, spoilermentes kritikát kap hát.

„Henyék” – Hirokazu Koreeda: Manbiki kazoku / Shoplifters / Bolti tolvajok

2019. január 9. – írta Ritter György

Az előző év utolsó napjaiban elterjedt hír volt, hogy történelmi mélypontra ért Japánban a gyermekek születési száma. Hirokazu Koreeda újabb, Arany Pálmával honorált „családi” analízisét nézve sűrűn kísérthet e tudósítás.

Transzfilmánia 3. – Én, Daniel Blake; Kong: Koponya-sziget; Tavaly Marienbadban

2017. március 12. – írta Jakab-Benke Nándor

Azigen, megint eltelt két hét, megint van Transzfilmánia. Emberszabású majmokról és emberszabású emberekről van szó benne.

A méltóság nevében – Ken Loach: I, Daniel Blake / Én, Daniel Blake

2016. november 30. – írta Sándor Anna

Ken Loach megérdemelten kapta meg másodjára is az Arany Pálmát Cannes-ban. Az Én, Daniel Blake szívszorító látlelet arról, hogyan törik meg egy élet a lelketlen rendszer bürokratikus útvesztőiben.

Török filmé az Arany Pálma, olaszé a zsűri nagydíja

2014. május 26. – írta a szerk.

A török Nuri Bilge Ceylan több mint háromórás műve, a Téli álom kapta a legjobb filmnek járó Arany Pálmát a 67. cannes-i filmfesztiválon szombat este, a zsűri nagydíjával pedig Alice Rohrwacher olasz rendező Le meraviglie című alkotását tüntették ki a ceremónián, amelyen olyan filmcsillagok működtek közre, mint Sophia Loren, Monica Bellucci, Quentin Tarantino, Uma Thurman, Adrien Brody, Paz Vega és Daniel Brühl.

Coenék belsejében – Ethan és Joel Coen: Inside Llewyn Davis / Llewyn Davis világa

2013. december 11. – írta Jakab-Benke Nándor

A Coen fivérek felvállalják, hogy a filmben elhangzó dalok ezúttal fontosabbak, mint a cselekmény, ez viszont egy nagyszerű, melankolikus filmet eredményez.

A legmelegebb szín a kék – Abdellatif Kechiche: La vie d'Adèle / Adèle élete

2013. október 14. – írta Csiger Ádám

Abdellatif Kechiche filmje, az Adèle élete nem véletlenül szenzáció a bulvármédiában, de az Arany Pálmát sem lehet elvitatni tőle. Leszbikus románc a néző fantáziájára keveset bízó szexjelenetekkel, de három órában, brutális, dokumentumfilmeket megszégyenítő objektivitással, realizmussal.

Oscar, Amanda és a málna – Filmes trófeák rövid leltára

2013. június 14. – írta Buzogány Klára

Filmszalagok, múzsák, földgolyók, békák, bogarak márványtalapzaton vagy sötét félgömbön, bronzból vagy gipszből, arannyal vagy rézzel futtatva, festve vagy kerámiabevonattal... Lehetetlen vállalkozás a világ összes filmes díját felleltározni, hiszen jelenleg nem létezik olyan adatbázis, amely az összes filmfesztivált és filmdíjat tartalmazná (még az IMDb sem teljes). Mégis érdekes kaland kinyomozni az egyes díjak eredetét, és a legőszintébben rá lehet csodálkozni arra, hogy milyen szobrocskákkal jutalmazzák a világ egyik-másik csücskén a filmeseket.