Kritika: A keltetés (Hanna Bergholm: Pahanhautoja / Hatching) Kritika: A keltetés (Hanna Bergholm: Pahanhautoja / Hatching)

Az ifjúság éhes madara

Hanna Bergholm: Pahanhautoja / Hatching / A keltetés

ÉRTÉKELD A FILMET!
A keltetés
Hanna Bergholm
2022

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 5.5

5.5

Szerinted?

0

Szárnyát vagy csonkját? A finn Hanna Bergholm bizarr fabulája befészkeli magát a tudatalattinkba.

A mostanság új erőre kapó feminista törekvésekkel szimbiózisban a ’80-as évek vériszamos testhorrorjai is szellemi feltámadásukat élik: a David Cronenberg és Cukamoto Sinja fémízű ópuszain nevelkedő rendezőgenerációk képviselői, mint Julia Ducournau (Nyers, Titán), Luca Guadagnino (Sóhajok), vagy Carlo Mirabella-Davis (Nyelés) egyaránt a női testet boncolgatják a nyugat elgépiesedett falansztereinek megvilágításra képtelen fényében. Erre a vonulatra szándékozik rácsatlakozni Hanna Bergholm egészestés bemutatkozása, A keltetés, mely a finn folklór hagyományaiból és a digitális felületeken árván tükröződő influenszerlétből alkotja meg cidriztető rémmeséjének miliőjét.

Kép a Keltetés című finn horrorfilmből

Az idei Sundance Filmfesztiválon debütált műben már a nyitó képsorokon feltűnő lilaakácos, kertvárosi mikrokozmosz hófehér egyenházainak steril látványa is émelyítő érzületet kelt, de a túlhajtott tornászlány főhős Tinja (Siiri Solalinna) felső-középosztályi otthonának terei belülről, ha lehet, még barátságtalanabbak: a szobák utolsó négyzetméterét is a zsarnoki, Instagram-celeb anya (Sophia Heikkilä) ellenőrző tekintete uralja, így sehol egy árnyékos sarok, ahol családja megbújhatna mesterkélt Joker-vicsora elől. A virágmintázatokkal tapétázott falak olyan fullasztóan hatnak, hogy a zsánertől szokatlan módon az éjszaka holdfényes magánya is biztonságosabb légkörrel bír, mint az okostelefonok képein át szűrőzött nappalok. Ebben a kilúgozott, toxikusan feminin közegben persze az apa (Jani Volanen) is csak egy rózsaszín sálkendős papucsállatka lehet, a figyelemhiányos kisöcs (Reino Nordin) pedig vásott süvölvény. Mindketten puszta biotermékké komposztálódnak az anyuka közösségi médiára készülő videóblogjának hamisságában.

Kép a Keltetés című finn horrorfilmből

Látszatlétükbe akkor tör be a valóság, amikor egy kósza kormos varjú a díszes üvegasztalukra szakítja a hivalkodó csillárt. Az önkénynőnek nem is kell több, Tinjával farkasszemet nézve roppantja össze az égi vándor nyakcsigolyáját, hogy aztán szerves hulladékként a szeméttartályba gyűrhesse, hiszen számára a természet csupán királysága falkárpitjának motívuma lehet, madár pedig kizárólag ebédként kerülhet az asztalra. Így nem meglepő, hogy lánya engedelmes testét sem hagyja szabadon lélegezni, hanem a társadalmi konvenciók elvárásai szerint szabályozza, idomítja. Néha már skicc-szerű karikatúrába hajló galádságát mindössze az árnyalja némiképp, hogy bizonyos mértékben ő is a kizsákmányoló struktúrák áldozatának tekinthető, amiről a külvilág felé irányított végtelen szeretetéhsége mellett a combján végighúzódó heg is árulkodhat. A narratíva szándékosan homályban tartja a forradás eredetét, de nem nehéz kikövetkeztetni, hogy fiatalon neki is ugyanazokkal a problémákkal kellett megbirkóznia, mint ivadékának, akit talán azért treníroztat sportbajnokká, hogy saját elvesztegetett gyermekkorát nyerhesse vissza. A kamaszodó sarj viselkedése azonban hamar kontrasztba kerül elnyomójával: míg az a posztolásra váró reggelihez az omlettnek valót üti fel, addig ő az elárvult varjútojást veszi oltalmazó szárnyai alá. Ovális burkát keserű könnyeivel öntözi, miközben testével melengeti és szívének dobogását hallgatja. Bábáskodásával a héjból napszálltával egy vérre szomjas ördögfióka bújik elő, aki bármeddig elmegy majd, hogy kotlósát kiemelje aranykalitkájából.

Kép a Keltetés című finn horrorfilmből

Az Alli névre keresztelt fészkes fenevad megjelenésében a legnemesebb szörnymozis hagyományokat követi: olcsó számítógépes technikák helyett a Jurassic World és Star Wars franchise-ok animatronikus trükkmestere, Gustav Hoegen lenyűgöző bábmunkája elevenedik meg szemünk előtt. A csőrös torzszülött esetlen tartása szögegyenes ellentéte a gimnasztalány riefenstahli ideáljának. Kezdetben leginkább a közelmúltban napvilágra került oviraptor dinóembrió képes rekreációira emlékeztet, ártatlan borjúszemei ugyanakkor E.T.-t, a földönkívülit is eszünkbe idézheti. Ennek is köszönhető, hogy amikor csökevényes végtagjával először érinti meg Tinja tenyerét, az a film talán legmeghatóbb pillanata.

Kép a Keltetés című finn horrorfilmből

A cukiságnak persze ára van: a szomszéd madárlátta ölebe az éjszaka leple alatt bepirosítja a mészfehér ágyneműt is. De az iszonytató nőiséget tematizáló szekvenciák közül szintén hasonlóan humoros, amikor a bulimiás külsejű tinédzsernek fel kell a torkán öklendeznie a papagájcsemegét ahhoz, hogy elfajzott porontyát megfelelően takarmányozza. Az ilyesféle groteszk megoldások a játékidő előrehaladtával fokozatosan kikopnak a cselekményből, és sajnálatos módon a monstrum is hamar levedli tollait, hogy a főhős kiköpött doppelgängerévé váljon. Ezzel nem csak az effektmozik szerelmeseinek okoz enyhe csalódást a film, de a rejtett üzenetekre vadászó aktívabb nézők dolgát is túlságosan megkönnyíti. A rúdugróversenyen törött szárnyú verébként zuhanásba repülő Tinja és a szabadon vadászó Alli párhuzamos montázsa éppen elég kifejező lett volna.

Kép a Keltetés című finn horrorfilmből

A madármetaforára ráadásul a lúdbőröztető zenehasználat lírája is rájátszik: A Rosemary gyermeke hatásmechanizmusának adózó, mélabús altatódaltól egészen biztosan nem lesznek édes álmaink. A finn néphagyománnyal és a mitologikus teremtéstörténetekkel való hatáskapcsolatot pedig még tovább színesíti, hogy nemzeti eposzukban, a Kalevalában az egész világmindenség egy réce aranytojásának héjából születik meg. A keltetés ugyan nem törekszik azonosan kozmikus léptékű babérokra, de a földi anyaság lelki traumáit átélhetővé teszi.

A filmet a TIFF-en vetítik: ma, június 17-én, pénteken este nyolctól (20:00) a Victoria (Győzelem) moziban, illetve június 19-én, vasárnap fél nyolctól (19:30) a monostori moziban.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
A keltetés

A keltetés

Színes horror, 86 perc, 2022

Rendező:
Szereplők: , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

5.5

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Jurassic World: Világuralom

    Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, thriller, 146 perc, 2022

    Rendező: Colin Trevorrow

  • Enfant Terrible

    Színes életrajzi, filmdráma, 134 perc, 2020

    Rendező: Oskar Roehler

  • Elvis

    Színes életrajzi, zenés, 159 perc, 2022

    Rendező: Baz Luhrmann

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson

Szavazó

Melyik a kedvenc Cronenberg-filmed?

Szavazó

Melyik a kedvenc Cronenberg-filmed?

Friss film és sorozat

  • Jurassic World: Világuralom

    Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, thriller, 146 perc, 2022

    Rendező: Colin Trevorrow

  • Enfant Terrible

    Színes életrajzi, filmdráma, 134 perc, 2020

    Rendező: Oskar Roehler

  • Elvis

    Színes életrajzi, zenés, 159 perc, 2022

    Rendező: Baz Luhrmann

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson