Két norvég film is van mára, de jobban nem is különbözhetnének. Talán ha a zombik tojásból kelnének ki... Ezenkívül folytatódik a tavalyi Ölés aktusa, és került egy természetbe kivonulós film is.
Cristobal Valderrama elsőfilmje unalmas, sablonokkal telezsúfolt, „előre tudok menni az időben, ezért ígérem, hogy jobb fiú leszek, és megváltozom”-szerű vígjátéknak indult, de gusztustalan, kaszabolós, vérspriccolós horrorparódiaként végződött. Így mutatkoztak be a chileiek az idei TIFF-en.
Ha létezik dolog, aminek a hollywoodi rajzfilmesek híján vannak – miközben dúskálnak a pénzben, a busásan alulfizetett kelet-európai munkaerőben, a gigabájtokban és a tradícióban –, bizonyosan az ízlés az.
