Fecső Zoltán legújabb tévés dokumentumfilmje történészek és szemtanúk megszólaltatásával eleveníti fel Erdély XX. századi történelmének talán legellentmondásosabb fejezetét, amikor a történelmi Székelyföld nagy része egységes közigazgatási területté szerveződött a szocializmus egyik legmostohább időszakában és Magyar Autonóm Tartomány (MAT) néven hosszú éveken át működött.
Mindenféle ilyen és ehhez hasonló objektív, ismeretterjesztő történelmi dokumentumfilmre nagy szükségünk van, szemben a túlfűtött nemzeti érzelmű giccstől és az áldozatiság álhősies, álszerénységet füllentő pózából provokáló pszeudo-dokfilmekkel (lásd Koltay Trianonját). Főleg az új generációnak, akiknek jobb esetben is alig tanítanak valamit Erdély késő XX. századi történelméről az iskolában. 1992-es születésű jómagam sem részesültem ilyesmiben, pedig a fekete márciusként elhíresült események színterének, a Magyar Autonóm Tartomány korabeli központjának, avagy Marosvásárhelynek a legelitebbnek mondott iskolájában, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum társadalomtudományok szakán okultam. Gyakran fordulok meg egyetemisták, frissen érettségizettek, jelenlegi diákok körében, akik semmit nem tudnak az erdélyi magyar közösség sorsáról a második világháborútól az új évezredig. Nem a tudásra amúgy igen fogékony, értelmes srácokat hibáztatom, de valami nincs rendjén. Kinek a csődje az, hogy a jelent markánsan meghatározó közelmúltról semmit nem tudnak a mai friss felnőttek? Az oktatásé, a szülőké, a médiáé? Fontos ez egyáltalán, kell foglalkozni vele? Szerintem mindenképp, ha valaki érteni és értelmezni akarja saját jelenét, és nem akar behódolni az előre gyártott identitásdizájnoknak (illetve az identitás-politizálás kocsmai színvonalán ragadni, amit ugyebár széles körben űzünk).
Az újmédia audiovizuális terében alig van hely, lehetőség és akarat olyan történelmi diskurzusra, amely képes lenne megszólítani és bevonni a fiatal generáció tagjait. (A Marosvásárhelyi Rádió A Szabadság 30 éve című, online is visszahallgatható műsora tett erre próbát, de reméljük, hogy az Érted projektje majd igazán hiánypótló lesz ezügyben.) Egyelőre marad a klasszikus tévére gyártott és szabott tartalom, amely az interneten is elérhető, akárcsak az Autonómia alulnézetből - Szemelvények a Magyar Autonóm Tartomány történetéből, ami a Székelyföldi Stúdió produkciója, a Magyar Média Mecenatúra program keretében készült és a Duna World-ön debütált. A maga 52 percével ideális lehet egy tanórai vetítésre, úgyhogy ezúton is ajánlom pedagógusoknak ismeretpótlékként!
Ha a Magyar Autonóm Tartományt „alulnézetből” szemléljük, akkor egy olyan nemzetiségi „oázist” látunk, amilyenről ma is sokan álmodoznak: egy hely, ahol az ember saját anyanyelvén szólalhat meg bármelyik intézményben, lehetősége van székely/magyar kultúrájának és közösségi identitásának a megélésére. Félreértés ne essék, Fecső Zoltán munkája nem nosztalgikus és idealista, hanem józan és tényszerű. A szabad nyelvhasználat, a magyar kulturális és oktatási intézményhálózatok kialakítása a kor erdélyi magyarságnak pozitív élménye, de „felülnézetből” mindezt láthatóan beárnyékolja az agresszív kollektivizálás nyomorúsága, az egyházi személyiségek tömeges bebörtönzése, meghurcolása, a kulákok és más osztályidegennek minősítettek ellehetetlenítése, peremre szorítása, a kultúrára rátelepülő propaganda-elvek, a tartományon kívül eső magyarok programszerű asszimilációja, illetve az 1950-es éveket meghatározó általános szegénység.
A dokumentumfilm követi az időrendet. Ismerteti a MAT keletkezésének körülményeit, kiemelve a tényt, miszerint valójában Sztálin erőltette rá a román kormányra a tartomány kialakítását, egyfaja stabilizációs szándékkal oldani akarta a második bécsi döntés utáni magyar-román viszonyt. Sztálin halála után, és az erdélyi magyarokat is megmozgató, majd a pártterror által megtorolt 1956-os események hatására a MAT sorsa egyre kilátástalanabbá vált, önrendelkezési lehetőségeit fokozatosan korlátozták. 1960-ban megcsonkították, déli részét a Brassó Tartományhoz csatolták, átnevezték Maros-Magyar Autonóm Tartománnyá, majd a Ceaușescu-éra hajnalán, az 1968-as megyesítéskor végleg felszámolják és a máig is meglévő megyékre szaggatják.
Az erdélyi magyarság múlt századi történelmének két elismert szakembere, Novák Csaba Zoltán és Stefano Bottoni történészek szolgáltatják a dokumentumfilm történelmi kontextusát és összefüggéseit, amit a kor megszólaltatott tanúinak (orvos, tanár, jogász, könyvtáros, gazdálkodó, színész) beszámolói személyesebb, hétköznapibb dimenziókkal egészítenek ki.
Az Autonómia alulnézetből egy újabb fontos tétel a rendszerváltás körüli és előtti idők erdélyi eseményeit átfogóan, tárgyilagosan megközelítő dokumentumfilmek között. Olyanokkal említhetjük egy napon, mint a Megyecsinálók (2019), Miholcsa Gyula tízrészes Marosvásárhely Fekete márciusa (2010) címűje vagy az RMDSZ megrendelésére készült, kissé sallangos és pátoszos keretbe foglalt, de szakmai hitelességgel szerkesztett Magyarok Romániában sorozat vonatkozó részei.
