Milyen aktív magyar filmes műhelyek működnek Erdélyben, mit forgatnak épp, milyen forrásokhoz férnek hozzá, és hogyan érintették őket 2020 tavaszán a járványügyi korlátozások? Székelyudvarhelyi alkotókon a sor.
Simó Ibolya (Transikon Egyesület, Lavina Egyesület)
Simó Ibolya több mint tíz éve készít filmeket székelyföldi témákról, ottani helyszíneken. 2015 óta két kisjátékfilmet (Tökéletes befektetés, Falu fessön) és három dokumentumfilmet (Tomi, Ervin és az iskola, Monyo+Baba, Bakancslista alkonyatban) rendezett. Korábbi filmjeiben rendszeres alkotótársa volt akkori férje, Bálint Arthur filmrendező-operatőr, valamint Fecső Zoltán és Jakab Ervin, akikkel együtt a Transikon Egyesületet alkották. Ez a műhely ilyen formában már kevésbé aktív, bár a tagok azért követik egymás munkáját. Simó Ibolya utóbbi alkotásaiban Bántó Csaba operatőrrel dolgozott, de visszatérő stábtag filmjeiben Kővári Szabolcs Olivér vágó és Cári Tibor zeneszerző is.
Legfrissebb dokumentumfilmje, a Bakancslista alkonyatban a Dunatáj Alapítvány közreműködésével, a Magyar Média Mecenatúra program támogatásával készült, helyi partnere pedig a Lavina Egyesület. Ez a 2019-ben alakult összművészeti szervezet székelyudvarhelyi alkotókat tömörít, köztük filmeseket, mint Simó Ibolya, Jakab Ervin vagy László Barna, az egyik első projektje pedig egy székelyföldi filmest-sorozat volt, amelynek keretében kortárs magyar kreatív dokumentumfilmeket vetítettek az alkotók jelenlétében.
A Bakancslista alkonyatban televíziós változatát nemsokára bemutatja a Duna Televízió, de egy magyarországi producer segítségével egészestés filmmé tervezik továbbfejleszteni, árulta el a rendező. „Mindig az történik velem, hogy készítek egy tévéfilmet, 50 perc, leadjuk, és úgy érzem, kevés az idő, nem forrnak ki eléggé a dolgok” – magyarázta Simó Ibolya. Mint mondta, a külföldi fejlesztést, pályázást azért is fontosnak tartja, mert a külső szem jót tesz a produkcióknak, illetve így esélye lenne a csapat bővítésére is.
A film olyan Székelyudvarhely környéki falvakban élő szépkorúakról szól, akik egy lelkes mentálhigiénés szakember, Sándor István javaslatára bakancslistákat írnak, és megvalósítják a vágyaikat. A foglalkozásokra járókkal Simó Ibolya először a Falu fessön című kisjátékfilmje forgatásán találkozott, ahová statisztálni érkeztek, és szinte rögtön tudta, hogy dokumentumfilmet szeretne készíteni a lendületes idősekről. A bakancslistákból három történetet választott ki: egy 84 éves néni életében először eljut a tengerpartra, több falu idősei sikeres bachata táncprodukciót mutatnak be, egy 74 éves bácsi pedig feleséget keres magának. „A tévéfilmben két történet látható, mert közben a harmadik szereplőnk, Imre bácsi meghalt, de az egészestés filmben már az ő története is benne lesz” – mondta el Simó Ibolya.
A koronavírus-járvány okozta leállást a rendező lehetőségként élte meg a feltöltődésre, nyugodt munkára. „Nekem ez nagyon jó időszak volt, hosszú idő után először tudtam szabadon filmet nézni, olvasni, meg elég sok pályázatot tudtam leadni, a bakancslistás filmet is újraépítettük” – mesélte Simó Ibolya, aki egy hosszabb székelyudvarhelyi időszak után most költözött vissza Budapestre. „Mindkét helyet nagyon szeretem, és ha Budapesten vagyok, akkor is sokat vagyok otthon, legalábbis eddig ezt meg tudtam csinálni” – mondta. Hozzátette, ismét erdélyi vonatkozású dokumentumfilmre adott le pályázatot, ugyanakkor úgy érzi, szeretne másról is filmet készíteni, mint az erdélyi valóság.
Arról, hogy a fikciós vagy a dokumentumfilmes műfaj áll-e hozzá közelebb, Simó Ibolya azt mondta, eddigi két kisjátékfilmjében is többségben voltak az amatőr szereplők, a „karakterarcok”, ugyanakkor izgalmas számára a színészekkel való munka is. Személyes célja az, hogy a dramaturgiai készségét fejlessze, ugyanis tapasztalata szerint a dokumentumfilm is éppen olyan erős forgatókönyvet, dramaturgiát igényel, mint a játékfilm. „Jó, ha erősen tudja a rendező, hogy milyen irányba akarja vinni a filmet” – magyarázta.
Székelyföldi Stúdió
Az elsősorban a magyar közszolgálati média tudósításával, televíziós produkciókkal foglalkozó Székelyföldi Stúdiót működtető Százszorszép Kft. az utóbbi hét évben több dokumentum-, ismeretterjesztő- vagy kis-játékfilm produkciós partnere volt, részt vett például Jakab Ervin A Nagy-Küküllő útja című 2013-as tudományos ismeretterjesztő filmjében, partner volt Simó Ibolya négy filmjében, illetve Bálint Arthur Kötelék és Kisvárosi borbély című filmjeiben is. A cégnek további komoly tervei vannak a dokumentumfilmes területen, tudtuk meg Jakab Endre stúdióvezetőtől.
„Televíziós munkánk mellett ez egy kis mellékszál volt eddig, de mostantól szeretnénk a filmkészítésre is odafigyelni. A mindennapi munka közben sok témát talál az ember. Ezeket feldolgozva, átgondolva születhetnek jobbnál jobb szinopszisok, akár forgatókönyvek is” – mondta Jakab Endre, kiemelve, hogy a Székelyföldi Stúdió műszaki és adminisztratív hátteret tud biztosítani a dokumentumfilm-készítéshez, sőt, a televíziós felszerelés mellé nemrég beszereztek egy dokumentumfilmes terepmunkára alkalmas korszerű kamerát is, natív 4K rögzítési lehetőséggel, optikákkal, fényparkkal, hangeszközökkel, terepmonitorral és natív 4K montírozási lehetőséggel.
Mint mondta, az anyagi háttér előteremtésére minden lehetséges pályázatot próbálnak kihasználni, magyarországiakat és romániaiakat egyaránt. „Jó célokra mindig lehet pénzt szerezni, ezt közel 30 éves tapasztalat mondatja velem” – fogalmazott a stúdióvezető. A koronavírus-helyzetre utalva hozzátette, hogy „a pillanatnyi helyzet nem rózsás, talán ez az év is elúszott, de reménykedni lehet”.
A Székelyföldi Stúdió munkatársai közül Fecső Zoltán az egyik, aki többek között Jakab Ervin operatőr és Fancsali Levente vágó kollegájával együtt dolgozik azon, hogy a cég filmes műhellyé váljon. A Magyar Média Mecenatúra program a Székelyföldi Stúdió két általa rendezett ismeretterjesztő filmjét támogatta (Medvenyomok a hírekben, Autonómia alulnézetből). Fecső Zoltán emellett a Hargita Megyei Hagyományőrző Forrásközpontnál szokott még pályázni, de az is előfordult, hogy vállalkozások támogatták a projektjeit. Mint mondta, általában a filmtémáihoz próbál támogatást szerezni, több olyan filmen is dolgozik, amihez egyelőre nincs költségvetés.
A Székelyföldi Stúdió januárban tette közzé a Facebook-oldalán, hogy a székelyudvarhelyi zsidó közösség sorsáról készít dokumentumfilmet. Ennek rendezője is Fecső Zoltán, a projektről viszont a koronavírus-járvány okozta bizonytalan helyzetben egyelőre nem árult el többet. A vesztegzár időszakából, mint mondta, igyekszik szakmailag erősebben kikerülni, a kamerával ismerkedik és a képkészítés folyamatát tanulja, eddig szerkesztőként, rendezőként ugyanis eddig erre nem volt alkalma.
Aves-Media
2005 óta tudósítja a magyar közszolgálati televíziókat az Aves-Media stúdió is, amely a hírek és riportok mellett dokumentum- és ismeretterjesztő filmeket is készít. A stúdiót vezető Szabó Attila legutóbbi filmjét, a korondi aragonitcsiszolás történetét bemutató A székely gyémántot május 31-én, magyarországi idő szerint 15:15-kor mutatja be a Duna World csatorna.
Az elmúlt években a Magyar Média Mecenatúra program támogatásával a csapat hét filmje készült el: a Méregzöld mesék (2015), az Egy Isten, két nemzet (2016), A Vargyas-szoros gyermekei (2017), a Fába vésett történelem (2018), A szőnyeg alá söpört negyed (2020), Sebes pisztrángok, sekély vizek (2020), és A székely gyémánt (2020), amelyekkel több díjat is elhoztak különböző fesztiválokról.
„Jelenleg három munkatársunk van, filmek esetében szoktunk olykor külső partnereket is bevonni. A témáinkat általában mi választjuk meg, természetesen annak fényében, hogy lehetőleg érdekes és értékes produkciók szülessenek. A filmkészítés önmagában nem tudná biztosítani cégünk működését, de jelentős mértékben hozzájárul bevételeinkhez. Hogy milyen befolyással bír majd a filmkészítésre a koronavírus, majd a következő időszak fogja eldönteni, a televíziós gyártásunkat azonban máris jelentősen csökkentette” – mondta el Szabó Attila.
Legendárium animációs műhely
A székelyudvarhelyi Legendárium csapata a Kárpát-medence legendáit és mondáit dolgozza fel a szórakoztató (entertainment) kategóriába sorolható rajzfilmek formájában, eddig a 14 részből álló első évad készült el magyar és angol nyelven. A sorozatot egyelőre a magyarországi M2 és az Erdélyi Televízió sugározza júniustól, illetve alkalmanként interneten is bemutatják. Az egyes részeket ugyanakkor brandépítés céljából, ingyenesen bocsátották magyarországi kábelcsatornák rendelkezésére.
„Sokan zakkantnak néztek, amikor elkezdtem Székelyudvarhelyen rajzfilmstúdiót alapítani” – mondta Fazakas Szabolcs, aki dokumentumfilm-rendezőként, televíziós operatőrként dolgozott mielőtt megalapította az animációs műhelyt, amelynek öt év után saját renderfarmja van, kreatív stábja pedig jelenleg 22 fős.
A többségében székelyudvarhelyi csapattagok képzőművészeti egyetemet végeztek, és amerikai, valamint magyarországi szakemberektől sajátították el személyes vagy online képzéseken a szoftverek használatát, illetve mindazt, amit az animációs elő- és utómunka feltételez. Fazakas Szabolcs szerint sok szakmai segítséget kaptak magyarországi cégektől, illetve közreműködtek tapasztalt külső munkatársakkal is: animációs supervisoruk és oktatójuk volt Varsányi Ferenc, aki a hollywoodi Klasky Csupo stúdiónak volt az igazgatója, jelenleg a Magyar Rajzfilm Produkciós Iroda ügyvezető igazgatója, a készülő Piszkos Fred közbelép című animációs filmnek a rendezője; az animációs rendezőjük Marcell László, aki hasonló funkciót töltött be a Ruben Brandt, a gyűjtő című filmben, és állandó kapcsolatban állnak Rófusz Ferenc Oscar-díjas animációs rendezővel is.
A gyártási- és marketingköltségeket magyarországi (Bethlen Gábor Alap) és európai uniós pályázatokból finanszírozták, illetve kis részben az egyéb termékekből (Legendárium könyvek, társasjátékok, térképek, a szejkefürdői Mini Erdély Park, a Likaskő című rajzfilm DVD-változata) származó bevételekből. Emellett vannak szponzoraik is: így jutottak hozzá kedvezményes áron az animációs szoftverekhez, így lett biztonsági rendszerük – a hálózaton keresztül készülő animációkat ugyanis érte már hackertámadás –, illetve így biztosította például egy cég a kávét a stúdió számára.
Fazakas Szabolcs, mint mondta, eleve nemzetközi célközönségben gondolkodott, de hosszú folyamat volt, amíg rájött, hogy a helyi értékeket hogy lehet úgy bemutatni, hogy egy eszkimó gyerek is élvezze. A hosszú távú cél az, hogy a rajzfilmkészítést – amelyhez egy életre való alapanyagot szolgáltat a Kárpát-medence mondavilága – a televíziós jogdíjakból tartsák fenn. Az ötletgazda szerint a siker titka a kockáztatás: úgy gondolja, hogy az elkészült első évaddal jóval könnyebb lesz producereket bevonni, mint egy puszta alapötlettel házalni, arról nem is beszélve, hogy az első részekkel tanulta meg a csapat is az animációkészítés csínját-bínját.
Fazakas Szabolcs szerint a koronavírus-járvány miatt „kemény válságnak nézünk elébe”, és ilyenkor a kultúra az első terület, ahonnan pénzt vonnak el. A Legendárium csapata egyelőre otthonról dolgozik, vezetőjük pedig alapvetően optimista, mint mondja, a kikapcsolódásra, amit a rajzfilmek nyújtanak, a nehéz időkben fokozottan szükség van. Megfogadta, hogy senkit sem fog kirúgni, jelenleg pedig az elkészült évad internetes reklámkampányára, és a többi legendáriumos termék fejlesztésére összpontosít.
Pillanatkép az erdélyi magyar filmes műhelyekről című dossziénkból:
- „Ha úgy filmezel, mint egy turista, akkor nem szólnak bele” – Erdélyi műhelyben készült mikroköltségvetésű játékfilm nyert közönségdíjat Los Angelesben
- Megtalálni a kiskaput – Pillanatkép az erdélyi magyar filmes műhelyekről 6.
- Fiatal kreatívok egy fiatal piacon – Pillanatkép az erdélyi magyar filmes műhelyekről 5.
- Több lábon állva – Pillanatkép az erdélyi magyar filmes műhelyekről 4.
- Jó célokra mindig lehet pénzt szerezni – Pillanatkép az erdélyi magyar filmes műhelyekről 3.
- Pályázat, megrendelés vagy spórolt pénz? – Pillanatkép az erdélyi magyar filmes műhelyekről 2.
- Kolozsvári kockák – Pillanatkép az erdélyi magyar filmes műhelyekről 1.
