Szinte hihetetlen, hogy Bujtor István immár tíz éve, hogy az égi vizekre evezett. Figurája ma is velünk élő legenda. A közgazdász végzettségű Bujtor – eredeti nevén Frenreisz – István ugyanis nem csak (Balázs Béla-díjas) színész volt, hanem producer, rendező, forgatókönyvíró, színházigazgató, jellegzetes szinkronhang és még sorolhatnám, mi minden. Egyéniség. Igazi reneszánsz ember.
Bujtor István pályáját meghatározó családi környezetben nevelkedett. Ő a posztumusz Kossuth-díjas színészkirály, Latinovits Zoltán féltestvére és Frenreisz Károly közismert, mellesleg szintén Kossuth-díjas zenész bátyja. A legendás Gundel étterem egykori tulajdonosának, Gundel Károlynak az unokája. Első filmes főszerepe kedvéért változtatott nevet, Máriássy Félix rendező kérésére. Anyai nagyanyja után vette fel a Frenreisz helyett a jobban csengő Bujtor nevet.
Már a Máriássy-féle Karambol (1964) előtt is feltűnt persze mozgóképen, hiszen az érettségi előtt álló fiatalról már vannak filmhíradós felvételek, ezeket láthatjuk is Papp Gábor Zsigmond 2014-es Magyar retro 2. című, egyedi narrációjú, múltidéző dokumentumfilmjében. Széles válla, kimagasló termete már ott is feltűnést kelt. A Karambol főszerepéhez pedig épp ilyen adottságok kellettek. Az akkor 22 éves amatőr színész, Bujtor egyébiránt talán élete egyik legjobb alakítását nyújtja a filmben. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a szerephez volt honnan merítenie, hiszen a kitűnő bizonyítvánnyal orvosnak felvételező fiút származása miatt elutasították, és így a gimnáziumi érettségi után egy évig segédmunkásként és pincérként helyezkedett el. Ez kapóra jöhetett neki Terpinkó Gyula megformálásakor. Hiszen Máriássy Judit forgatókönyve szerint a nagydarab munkásfiú a munkásközegben, illetve vendéglátóipari alegységekben érzi otthonosan magát. Terpinkó kitűnni vágyása passzol a színészről szóló riportok Bujtor-képével, hiszen a legendák szerint ő is állandóan a figyelem középpontjában volt.
A Karambol érzékeny, sokrétű film: mind társadalmi vonatkozások, mind az érzelmek ábrázolásának tekintetében. A film problémafelvetései mai szemmel is frissnek hathatnak, hiszen rávilágítanak a férfitársadalomban boldogulni vágyó nő helyzetére is. De persze kiolvasható belőle az is, hogy milyen általános tendenciák működtek a korai Kádár-korszakban. Generációs film – melyben a lázadó ifjúság prototípusain van a hangsúly.
A Bujtor által megformált karakter igazi nőcsábász, de nem olyan Ulveczki-féle élethabzsoló, mint Bessenyei figurája a Dúvadban. Annál szenvtelenebb: ő nem a szerelmet hajszolja, hanem az egyéjszakás kalandokat. Ezzel kompenzál. A nagymenő Terpinkó fogadásból hódít. Szinte nincs lehetetlen előtte. Nincs konvenció, ami megfékezné. Ha kell, hirtelen meg is házasodik egy légyottért. Majd pedig vállát megvonva elválik. Hangulatban és a témát illetően nem vagyunk messze a brit újhullám filmjeitől sem.
Bujtor pedig jól hozza Terpinkó karakterét. Még akkor is, amikor szerepe szerint megtalálja az elérhetetlen szerelmet a mérnökké lett Weberné, Éva személyében (Balogh Zsuzsa), és komfortzónáján kívül kerülve szenvedni kezd. Terpinkó nyeglesége alábbhagy, hetvenkedése kiüresedik, gyerekes megoldásokra lesz csak képes. A Karambolban Webert, a férjet Latinovits játssza, így a 22 éves Bujtor nem volt teljesen magára hagyva kezdeti főszerepével. Mindenesetre erős indulás volt a Karambol Bujtor karrierjében.
Nem is mellőzték a korszak nagy rendezői. Bár meg kell hagyni, hogy az erős mezőny miatt leginkább csak mellékszerepekben tűnik fel. Dolgozik Várkonyival, Szabóval, Jancsóval. Ekkor már némileg kirajzolódik az, hogy jól áll neki a rendvédelmis, a hajós, illetve a fiatal értelmiségi szerepköre is, illetve ezek keveredése. Legalábbis ezek többször is visszaköszönnek majd a Bujtor-életműben.
Elvégre Bujtor nemes származású orosz katonatiszt A kőszívű ember fiaiban, csendőr a Szegénylegényekben, nyomozó A Hamis Izabellában, rendőr a Szép leányok, ne sírjatokban, amelyben öccse, Frenreisz Károly is feltűnik. De a korszak egyik legnépszerűbb sorozatát is kiemelhetem, hiszen a Borsban Koncz Gáborral párba állítva alakítják Oszit és Dezsőt, a két csendőrtisztet. Bujtor mondhatni itt tett szert igazán országos népszerűségre. Számos legenda kapcsolódik ahhoz, hogy a két színész humoros és szemtelen módon szólt bele a televíziós sorozat történetébe, mi több, hatással voltak annak jellegére is. Ugyanis a véresen komoly sztorit sikerült a humor irányába terelniük. Oszi és Dezső beszólásai szállóigékké váltak. Továbbá azt a részt nem vetítette a televízió, melyben a forgatókönyv szerint lelövik őket. (Ugyanis a két színész nem volt hajlandó a felvétel során engedelmeskedni a rendezői akaratnak, és így a karakterek a lövések után nem estek össze holtan.) Ennek a történetét áttételesen átveszi a Koncz szereplésével készült Gyula vitéz télen-nyáron című filmszatíra is.
Bujtor számára gyerekkorától kezdve nagy jelentőséggel bírt a Balaton. Családja balatonszemesi házában töltötte a nyarakat. Saját bevallása szerint a bátyja, Latinovits Zoltán tanította meg már gyerekkorában vitorlázni. A Balaton nem csak privát életének volt fontos része, hanem számos filmszerepéhez is kapcsolódik. Már a Viharban című, Mihályfi Imre által jegyzett 1966-os televíziós filmben balatoni hajóskapitányt alakít, mint ahogy az egy évvel későbbi, Fehér Imre által rendezett Harlekin és szerelmese című mozifilmben is. Itt mintha a korabeli olasz filmek hatása és a francia újhullám is csapdosná a film hajóját. A Bujtor játszotta figura, Lindt kiábrándultságához hozzáverődik Harlekin (Sáfár Anikó) kíváncsisága és kalandvágya. Fontos, hogy Sáfár Harlekinje a hatvanas évek szexuális forradalmának tűzmelegében sütkérezik, persze azért a kádári egészséges erotika szabályait magára véve. A film meztelen jelenetei a korízlés határait feszegetik, de nem áthallásosan üzennek, mint a Jancsó-filmekéi, hanem őszintévé teszik a balatoni történetet. A Harlekin és szerelmese egyfajta elő-Szindbád. A Balatonon lebegő emlékfoszlányokat szinte nekisodorja a víz a hajózó Lindt gondolatainak. Kísért a második világháború szelleme, hiszen köztudott, hogy a Balaton az egykori harci repülők hullámsírja. A kétpólusú világrend szembenállása folytán ebben a filmben is érezhető, hogy fel van készülve az emberiség a harmadik világháborúra. Az emiatti kiábrándultság és fásultság is apró örömök megélésére hajszolja Lindtet. Bár ő maga leginkább passzív, termete és kisugárzása vonzza a nőket: Bujtor szerepét ismét színesíti a sármőrség.
Az 1967-es Fiúk a térről, Szász Péter filmje a Bujtor által játszott Lada bemutatásával kezdődik. A Fiúk a térről galeri-történet. A Bujtor által játszott figura itt is a gyerekek védelmezőjeként van jelen, ahogy majd később is, nem egyszer. Szállóigévé vált mondata, a „Te vered a Dezsőt?” a közbeszédbe is bekerült. Bujtor itt egy péket alakít, aki a banda főnöke is egyben. A filmet áthatja a forradalmi munkásromantika, de nem didaktikus módon, hanem humorba ágyazva. Az, hogy Illésék felelősek a film zenei aláfestéséért, a saját korába fűzi át a történetet. A hatvanas évek lázadói így jobban magukénak érezhették az egyébiránt kissé propagandisztikus, mozgalmi vetületű sztorit.
Az 1969-es Szemüvegesek című Simó Sándor-filmben Bujtor építészmérnököt alakít. Generációs film a Szemüvegesek, akárcsak az Álmodozások kora, ahol a színész rokon szerepben látható. A Szemüvegesekben viszont övé a főszerep. Ennek a figurának is van egy félrekacsintó, nőző imázsa, ebben Törőcsik Mari a Bujtor partnere. Az egyébiránt házas mérnök, Valkó László önmagát kereső figura, aki szeretne bizonyítani munkája során, vagy legalábbis kipróbálni magát. Építészmérnök, új ötletekkel. De vajon engedik-e neki, hogy házat építsen, vagy csak a rajzasztalon csuklóztatja a rendszer? Egy értelmiségi kálváriáját követhetjük végig a történetben – ez a lehetőségek filmje is egyben. Másképpen olyan közérzetfilm, amelyben a munkahelyi problémák, a lakhatás vagy a párkapcsolati lehetőségek, illetve azok hiányai mind megtalálhatóak. Itt nem tekintünk annyira ki külföldre, mint mondjuk a Falakban. Nincsenek a filmben párizsi felvételek. De a Nyugat azért beszüremlik az alkotásba. A Coca-Cola, a Vat 69 whisky, az amerikai brandek meghúzódnak a szocialista miliőben. Ez egyébiránt Bujtor védjegye lesz a későbbiekben. Az általa megformált figuráknak sokszor van egy kis úrias, olykor nyugatias imidzse.
A Szemüvegesekben Valkó mérnök kétségbeesetten rohan a feje után. Van rokon film ebből a szempontból is, A legszebb férfikor, ahol a Latinovits által játszott Alker Tamás szintén a megoldást üldözi, persze a saját történetében. Ott egyébiránt a két testvér szintén közös jelenetben szerepel, mégpedig a Puskásékat és az angliai 6:3-ról készült felvételt nézik nosztalgiából közösen. (Egyébként Puskás felbukkan a ’85-ös Az elvarázsolt dollárban is, Bujtor mellett, de erről majd később.) Emblematikus jelenet. Mint ahogy a három testvér szereplésével készült tévéinterjú is. Ebben mindhárman vallanak magukról, sőt, még egy közös dalt is előadnak, melyben az addigi életüket éneklik meg röviden.
Révész György munkája, Az oroszlán ugrani készül igazság szerint egy kémfilm: ha úgy tetszik, egy James Bond-utánérzés, még a Sean Connery-korszakot idézve. Bujtor termetre is az egykori skót testépítő-színészre emlékeztet. Bár, kiemelném, hogy a 007-es filmeket nem mutatták akkoriban még be Magyarországon, szóval a magyar nézőnek nem volt lehetősége összehasonlítani a Révész-filmet a nyugati eredetikkel. A jugoszláv szerzők is kissé elnagyoltan festették meg Bujtor figuráját. Menő Fej, mert így hívják a filmben, persze hozza a paneleket. Erős, magabiztos, nagy hatással van a nőkre és elvileg még humora is lenne, bár beszólásai azért inkább esetlennek tűnnek. Az tény, hogy efféle szuperügynök nem igazán van a magyar filmművészetben, és az is, hogy az ütés előtti elterelő mondata, a „Hopp, egy légy!” szintén beépült a köznapi beszédbe. Mégis inkább kínosan mulatságosak ezek a filmbeli jelenetek. A délszláv táj egyébként fenséges, a zene itt is részben az akkor nagyon divatosnak ható Illés műve, de a technikai kütyük és a történet mára már elavultnak tűnhetnek. Érdekesség, hogy Papp Laci is szerepel a filmben, meghagyva neki, hogy az általa alakított gengszter kiüsse a Bujtor által játszott Menő Fejet. (Pappnak nem ez az első szereplése: a legendás ökölvívó felbukkan a Civil a pályánban, sőt, ő a Nehéz kesztyűk főszereplője, akárcsak később a Pofonok völgye című dokumentumfilmé is.)
Bujtor részint úgy vált legendává, hogy legendák vették körül. Ázsióját nagyban növelte ez a tény. Olyanok, akik egyenrangúként bántak vele, és ő is egyenrangú volt velük a filmjeiben. Papp Lacin vagy Puskáson kívül példa erre, hogy az Én vagyok Jeromos című, 1971-es szatirikus hangvételű filmben az akkoriban nagyon népszerű, Jeromos-alakító Alfonzó főnökét formálja meg éppen. Ezúttal is, mint alakításaiban oly sokszor, a humor és a magabiztosság adja figurája gerincét.
Nincs ez másként az 1976-os Talpuk alatt fütyül a szél című Szomjas-filmben sem. A Kádár-kornak ez a gulyáswesternje, vagy ha úgy tetszik, easternje, mondhatni műfajteremtő erővel bír a magyar filmművészetben. Bujtor figurája, Mérges Balázs csendbiztos méltó ellenpárja itt a Đoko Rosić által alakított Farkas Csapó Gyurkának (aki Bessenyei Ferenc szinkronhangján idézi meg a Dúvad kevélységét). Kettejük párharca a letűnőfélben lévő pusztai erkölcsiség utolsó mementója.
Szörény Rezső 1978-as filmje, a BUÉK! (sic!) ugyanúgy társadalmi látlelet és generációs film, mint az Álmodozások kora, vagy a már szintén említett Szemüvegesek. A különbség az, hogy ez már a középkorúak kríziseit vizsgáló alkotás. Bujtor itt is értelmiségit játszik, mégpedig vegyészmérnököt, itt is humorizáló nőcsábászt. A szilveszteri révületében bolyongó Perjés Lacin szépen megmutatkoznak az alkoholizálás érzelmeket felerősítő stációi. Bujtor egyszerre gyúrja bele Perjésbe a kiábrándultságát elfojtani vágyó értelmiségit, az „egyszer élünk”-féle duhajkodót és a polgárpukkasztót. Perjés kétségkívül Bujtor egyik legemlékezetesebb alakítása, annak ellenére, hogy ebben is skatulyájának a rabja. Ám ebben az alkotásban érezhetően megdolgozott a szerepért. Nem hagyta, hogy a sármja, férfias megjelenése, kellemes orgánuma az egyszerű filmszínészet medrében tartsa.
A magyar–olasz–francia–nyugatnémet koprodukcióban készült Sándor Mátyás (1979) címszerepébe viszont már nem vitt bele túl sok árnyalatot (a műfaj ezt talán nem is követelte különösebben meg). Bujtor európai ismertségre ezzel a figurával, az igazságosztó erdélyi magyar gróf szerepével tett szert. A Verne-regényből készült, hatrészes tévésorozat forgatása során nemzetközi csapattal dolgozott. A történethez az is hozzátartozik, hogy a lelkiismeretesen dolgozó Bujtor a szerephez leadott tíz kilót. Illetve az is, hogy dialógusait idegen nyelven is megtanulta, hogy ezzel is segítse partnerei játékát. Sándor Mátyás életét eleinte az 1848-49-es szabadságharc utáni időkben követjük, majd árulások, elzárás és szökési kísérletek után egyszer csak tizenöt évet ugrunk az időben, és a végkifejletben már Sándor Mátyás alteregója, Dr. Antekirtt bukkan fel, hogy elégtételt vegyen. Ehhez a visszatéréshez Bujtor meg is lett öregítve – bár tartása továbbra is délceg maradt.
Az életműben szimbolikus jelentőséggel bír, hogy Sándor Pál Ripacsok című filmjében egy szilveszteri műsort készítő rendezőt alakít. A kamera mögött helyet foglaló Bujtor ez után az 1981-es film után a filmjeit maga fogja rendezni. Míg tehát a ’80-ban forgatott A Pogány Madonnát Mészáros Gyula írta és rendezte, a benne megteremtett Ötvös Csöpi-figurát Bujtor egyre inkább magához emelte. Fontos, hogy A Pogány Madonnának is az ő novellája volt az alapötlete. Az, hogy a (spagetti)westernek mintájára megszületett a gulyáswestern, akár egy olyan magyar filmes sajátosságnak is felfogható, amely továbbgyűrűzött a Bud Spencer-filmek keletiesítése felé. Bujtor saját bevallása szerint is (amit Spencer megerősített), azt, hogy a Csöpi-filmek megszülessenek, kettejük egyik beszélgetése ihlette. Bujtor Spencernek nem egyszer kölcsönözte a hangját, amikor a Piedone- és a későbbi, szintén Spencer nevével fémjelzett filmek bekerültek a magyar filmforgalmazás vérkeringésébe. Mellesleg Bujtor szinkronja magabiztosabbá és sokszor blazírtabbá is varázsolta Spencer figuráit, ami határozottan jót tett az eredeti karaktereknek.
Bár a Csöpi-filmek a „kicsit sárgább, kicsit savanyúbb…” elvén működtek, mégis komoly igény mutatkozott rájuk. Nem csak Magyarországon, hanem külföldön is felettébb népszerűvé tették Bujtort ezek a magyar Piedone-utánérzések. Fontos, hogy a már sokszor említett Balaton ekkorra már a szocialista országok kirándulóinak kedvenc találkozási pontja lett. Ráadásul itt tudtak büntetlenül találkozni a keleti és a nyugati blokkba szakadt németek. Ezért a Csöpi-filmeknek van egy kis Nyugat-ízük is, illetve olyan életformát mutattak meg, amire sóvároghatott és amit némiképp el is érhetett a szocialista blokk embere. Példának okáért itt találkozhatott először magyar filmben a néző konzerv sörrel vagy kábítószerrel.
A Pogány Madonnán egyébiránt érződik, hogy keresi a saját hangját. Benedek Miklós ékszerész-figurája például a Wodehouse-i angol humort próbálja behozni a filmbe, sajnos, nagyon felületesen, inkább ártva, mint használva a vígjátéki miliőnek. Bujtorék persze átveszik a kipróbált paneleket az olasz eredetikből. Kimásolják a gyerekszereplőket, az ügyefogyott társat (Kern András Kardos doktora elengedhetetlen „kelléke” a balatoni bűnügyi vígjátékoknak), és persze bekerül a képbe a bűnözés perifériáján hazardírozó öreg csaló figurája is (például Bánhidi László Matuskája). Vér nélküli nagy pofonok, viccesre vett replikák, ladás üldözések és persze a balatoni környezet a recept.
Az egy évvel későbbi Ötvös Csöpi-filmet, a Csak semmi pánikot Bujtor forgatókönyve nyomán Szőnyi G. Sándor rendezte. Fontos, hogy innentől Aldobolyi Nagy Györgytől Bujtor öccse, Frenreisz Károly veszi át a stafétát, vagyis Frenreisz lesz a Csöpi-filmek zenei felelőse. Az ő aláfestései kissé a cirkuszi mutatványok felé hajlítják el a jeleneteket. E tekintetben a Csöpi-filmek tehát különbözni fognak a Spencer-filmektől, ahol a filmzenék önmagukban is komolyabb értéket képviselnek – a saját műfajukon belül, persze.
Az 1985-ös Az elvarázsolt dollárt már Bujtor maga rendezte, illetve az 1991-es Hamis a babának már ő a producere is. Ebben a filmben, persze szándékoltan, a politikai és gazdasági változás szele is megtapasztalható. Hozzá kell tennem, hogy az akkori korszellem meghatározó self-made man egyéniségének, Sylvester Stallonénak az ikonikus figurái, illetve filmjei voltak az előbb említetthez hasonló módon, ennyire egy kézben tartva. Ez akár mintául is szolgálhatott Bujtor számára.
Az Ötvös Csöpi-történetek 2001 és 2008 között, Zsaruvér és Csigavér I-III. címmel folytatódtak ugyan, de eleve televíziós forgalmazásra szánták őket. Ezek már nem tudták hozni a nagyjátékfilmek sikerét. Az elnagyolt, rajzfilmbe illő figurákra nem volt azokban az időkben már különösebb kereslet.
Mint már említettem, a Csöpi-filmekben észrevehető volt, hogy Bujtor a humor számos válfaját próbálgatja bennük. A rejtői humor vagy a Rejtőre jellemző figurák is előfordulnak ily módon a balatoni bűnügyi vígjátékok miliőjében. Ezért is nem meglepő, hogy Bujtor utolsó nagyjátékfilm-rendezése (1996-os bemutatóval) A három testőr Afrikában című Rejtő-regény adaptációja lett. Az, hogy Rejtő hogyan ültethető át filmes formába, nehéz kérdés. Volt már erre kísérlet a magyar filmtörténetben. Rejtő maga is írt forgatókönyvet: például az 1936-os Sportszerelem című, Latabár Kálmán főszereplésével készült filmét. De ott van példának a Meztelen diplomata vagy a Férjhez menni tilos adaptációja is. Bujtor ezen a nyomvonalon indult el – de a filmje igazándiból nem futott be. Valószínűleg azért sem, mert Rejtő elnagyolt figuráinak inkább az animációs megközelítés tenne jót. Valami ilyesmi képi világot képviselnek mostanság az Unicum-reklámok. (Az Unicum-ziccert egyébiránt Bujtor sem hagyta ki az utolsó Csöpi-nagyjátékfilmben.)
2008-tól Bujtor elfordulni látszott a filmkészítéstől, és a Veszprémi Színház igazgatója lett. Bár már nem nagyon lépett színpadra, legkedvesebb szerepét, a Kakukkfészek indiánját még eljátszotta itt a maga által rendezett előadásban, Eperjes Károly partnereként. 2009-es halála mindenkit váratlanul ért: a robusztus alkatú színész ekkor még csak 67 éves volt. Balatonszemesen temették el, testvére, Latinovits Zoltán sírhelyéhez közel. Balatonfüreden található szobra vitorlázás közben ábrázolja.
